Nagy érdeklődés kísérte a Kieselbach Galéria és Aukciósház őszi árverését, amely a Marriott báltermében nyitotta meg az idei aukciós szezont. A pótszékeket is be kellett hozni a teremben, jelezve a művészetkedvelők élénk érdeklődését a kortárs és klasszikus festmények iránt. Az esemény azonban nem csupán a sikeres eladásokról szólt, hanem a műkincspiacot érintő, egyre erősödő aggodalmakról is, különösen a tervezett vagyonadó lehetséges bevezetésével kapcsolatban.
Az árverésen számos kvalitásos alkotás került kalapács alá, köztük egy hetven évvel ezelőtt készült Picasso is, amely azonban nem talált gazdára. Ezzel szemben Berény Róbert és Kernstok Károly művei kiemelkedő sikert arattak. Berény Róbert 1905-ös "Fauve akt, párizsi modell" című festménye 120 millió forintos kikiáltási árról 140 millió forintért kelt el, ezzel az est legmagasabb leütési árát érte el. Kernstok Károly alkotásai szintén nagy érdeklődésre tartottak számot, megerősítve a magyar művészek iránti keresletet.
Márffy Ödön "Kertben" című képe 200 ezer forintról indulva 600 ezerért talált vevőre, míg "Tavaszi kertben" című alkotása 240 ezer forintos kikiáltási árát megháromszorozva 750 ezer forintért kelt el. Ugyanakkor több neves művész, például Scheiber Hugó, Szőnyi István, Boromisza Tibor és Koszta József egyes művei, valamint kortárs festők alkotásai nem keltek el. Az aukciósház jutalékrendszere is változott, a vevői jutalék 23-ról 25 százalékra emelkedett, az eladótól pedig 10-15 százalékot vonnak le a leütési árból.
Érdekes megfigyelés volt, hogy a licitálók közül sokan online vagy telefonon keresztül adták le ajánlataikat, és kevesebben fedték fel kilétüket a teremben. Ez eltérést mutatott az előző évek gyakorlatától, amikor a helyszíni licitek domináltak. Egyes vélemények szerint ez a tendencia a gyűjtők óvatosságát tükrözheti, esetlegesen a vagyonadóval kapcsolatos bizonytalanságok miatt.
Az aukciót megelőzően már napokkal korábban felmerült a vagyonadó lehetséges bevezetésének témája, mely jelentősen befolyásolhatja a művészeti piacot. Korani Eleni, műkincsszakértő és az Ernst Galéria társtulajdonosa szerint a vagyonadó bevezetése kellemetlenül érintheti, akár agyon is vághatja a műkincskereskedelmet. A tervezett adó az egymilliárd forintot meghaladó vagyonra vonatkozna, amelynek egy százalékát évente be kellene fizetni az államkasszába.
Molnos Péter művészettörténész is kifejtette aggodalmait, különösen a képzőművészeti alkotások vagyonadó alá vonásával kapcsolatban. Szerinte ez a lépés sokkal nagyobb társadalmi kárt okozhat, mint amennyi anyagi hasznot hozna a költségvetésnek. Példaként Kolozsváry Ernő középiskolai tanár gyűjteményét hozta fel, amelyet évtizedek alatt, jelentős áldozatok árán épített fel. A vagyonadó bevezetése esetén az örökösök éves többmilliós pluszköltséggel szembesülnének, ami a gyűjtemény szétszóródásához vezethetne.
Molnos történelmi példákat is említett, rámutatva, hogy korábbi rezsimek is elvetették a műtárgyak vagyonadóztatásának ötletét. Kernstok Károly festőművész, akinek alkotása az aukció sztárja volt, már 1919-ben figyelmeztetett arra, hogy a magántulajdonban lévő műtárgyak adóztatása a magyar művészeti kultúra gyökerét támadná meg. Érvelése szerint ez nemcsak a régi alkotásoktól való megszabadulásra kényszerítené a tulajdonosokat, hanem a modern magyar művészek alkotásainak vásárlásától is elvenné a kedvet, ellehetetlenítve a magánszemélyek támogatását.
A vagyonadó műtárgyakra való kiterjesztése több szempontból is kritikát vált ki. Molnos Péter szerint az ebből származó bevétel elhanyagolható lenne, valószínűleg csak pár száz millió forint, sőt, az adminisztrációs és egyéb költségek miatt akár negatív szaldó is kialakulhatna. Ez aránytalanul drágává tenné az adó beszedését a várható haszonhoz képest.
Az intézkedés arra ösztönözheti a gyűjtőket, hogy elrejtsék műtárgyaikat az adóhatóság elől, ahelyett, hogy időről időre kiállítanák azokat a nagyközönség számára. Ezáltal a művészetkedvelők elesnének a kulturális élménytől, és a műalkotások a nyilvánosság elől elzárva maradnának. A művészettörténész hangsúlyozta, hogy a képzőművészeti alkotások végső soron gyakran múzeumokba vagy közgyűjteményekbe kerülnek, ami a gyűjtők és örököseik távozása után természetes folyamat. A vagyonadó ezt a természetes áramlást is megzavarhatná.
A Godot Kortárs Művészeti Intézetben tartott kiállítás és vásár azonban azt mutatta, hogy a fiatal művészek alkotásai iránti keresletet egyelőre nem befolyásolja a vagyonadóval kapcsolatos bizonytalanság. Laczkovich Borbéla, a galéria társtulajdonosa szerint a kiállított műalkotások szinte mindegyike elkelt, ami azt jelzi, hogy a kisebb értékű, kortárs művek piaca továbbra is élénk.
A Kieselbach aukcióján tapasztalt jelenségek és a szakértői vélemények rávilágítanak a magyar műkincspiac előtt álló kihívásokra. A Berény-kép rekordáron való elkelése és a nagyszámú érdeklődő ellenére a vagyonadó bevezetésének lehetősége komoly aggodalmakat vet fel a gyűjtők és a művészeti szektor szereplői körében. A licitálási szokások megváltozása, a személyes részvétel csökkenése is utalhat a bizonytalanságra és a fokozott óvatosságra.
A művészettörténészek és szakértők reménykednek abban, hogy a döntéshozók felülvizsgálják a műtárgyak vagyonadó alá vonásának tervét. Az érvelés szerint a kulturális érték megőrzése és a művészeti piac egészséges működése hosszú távon nagyobb hasznot hozhat a társadalomnak, mint az ebből az adóból várható, valószínűleg csekély bevétel. A jövőbeli szabályozás döntő hatással lesz a magyar műkincspiac fejlődésére és a magángyűjtemények sorsára.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása