A művészetet gyakran egyfajta felsőbbrendű, elvont tevékenységként kezeljük, melyhez különleges tehetség, széleskörű műveltség és jelentős anyagi ráfordítás szükséges.
Azonban Daisy Fancourt brit pszichobiológia- és epidemiológiaprofesszor „Art Cure” című könyvében tudományos alapokon mutatja be, hogy a művészet az egészségünk ugyanolyan fontos pillére, mint a rendszeres mozgás, az egészséges táplálkozás vagy az elegendő alvás.
Közel negyven év tudományos kutatási eredményeit felhasználva érvel amellett, hogy a művészet rendszeres gyakorlása mérhetően javítja fizikai és mentális állapotunkat, hozzájárulva az általános jólléthez.
Fancourt professzor könyvében számos konkrét példán keresztül szemlélteti a művészet egészségre gyakorolt hatását, valós és személyes történetekkel alátámasztva.
Személyes tapasztalata is alátámasztja ezt az állítást: koraszülött lányának inkubátorban énekelt, ami hozzájárult pulzusszámának fokozatos normalizálódásához és légzésének javulásához.
Ez az eset rávilágít a zene idegrendszeri stimuláló erejére és az emberi kontaktus kulcsfontosságú szerepére, melyeket számos tudományos kutatás is megerősít.
A könyv hét fejezetben, átfogóan mutatja be, hogyan befolyásolják a különböző művészeti tevékenységek testünket és jóllétünket, az agyműködéstől a mozgáskoordináción át az egészségben eltöltött évek számáig.
A zene például bizonyítottan támogatja a gyermekek agyi fejlődését, míg a tánc és a bűvésztrükkök új idegpályákat építenek ki, ezzel javítva például egy Parkinson-kóros beteg állapotát.
Egy kreatív hobbi ellenállóbbá teszi az agyunkat a demenciával szemben, a zene csökkenti a stresszt és a fizikai fájdalmat, a színházba vagy múzeumba járás pedig enyhítheti a depressziót és az elmagányosodást.
A professzor könyve rávilágít arra, hogy a művészet nem csupán az úgynevezett „magas művészetet” jelenti, hanem sokkal szélesebb körű tevékenységeket foglal magában.
Már az otthoni rajzolás, festés, zsonglőrködés YouTube-videókból, vagy a célzott zenehallgatás is mérhetően pozitív hatásokkal járhat mindennapjainkban.
A lényeg, hogy mindenki megtalálja a hozzá leginkább passzoló tevékenységeket, és ezeket rendszeresen, tartósan gyakorolja, akár napi tizenöt percben is, elkerülve a túltelítődést.
Fontos különbséget tenni az élő művészeti élmények és a virtuális szórakozás között, mivel utóbbiak, melyeket Fancourt az ultrafeldolgozott élelmiszerekhez hasonlít, a kutatások szerint jóval kevésbé hatékonyak.
A művészeti tevékenységek pozitív hatásaihoz nem szükséges semmilyen művészeti jártasság vagy előképzettség; a folyamat, az alkotás öröme a lényeg, nem pedig a végeredmény.
Ez a megállapítás azt jelenti, hogy a társadalmi háttértől függetlenül, egy kisvárosi villanyszerelő éppúgy profitálhat a rendszeres „művészetcsinálásból”, mint egy pesti értelmiségi családból származó bölcsész.
Gyakran felmerül a logikus feltevés, hogy a művészet egészségre gyakorolt hatása nem csupán az anyagi helyzettel függ-e össze, hiszen a tehetősebbek többet költhetnek egészségükre.
Fancourt által bemutatott kutatások azonban azt mutatják, hogy ez nem döntő tényező; sőt, a művészet egészségre gyakorolt hatása különösen nagy volt azoknál, akik a legszegényebb háttérből jöttek.
A professzor többször is tematizálja a társadalmi különbségek jelentőségét, valamint az államok felelősségét abban, hogy a művészet ne luxus, hanem minden állampolgár számára elérhető legyen.
Fontos hangsúlyozni, hogy a könyv nem állítja, hogy a művészet önmagában gyógyítana súlyos betegségeket, vagy kiváltaná a hagyományos orvosi kezeléseket, mint például a kemoterápiát.
A kutatások azonban bizonyítják, hogy azok a kezelések, amelyeket kreatív, művészeti foglalkozásokkal egészítettek ki, jóval hatékonyabbak voltak.
Például a kedvenc zene segíthet a lélegeztetőgépen lévő betegeknek az önálló légzésben, a tánc pedig javítja az egyensúlyt és a koordinációt a Parkinson-kórban szenvedőknél.
A művészet kiemelkedő szerepet játszik a mentális egészség megőrzésében és javításában, aminek egy külön fejezetet szentel a könyv.
Az egészségügyben is egyre gyakrabban jelennek meg a kreatív foglalkozásokkal kiegészített terápiák, melyek komoly sikerrátával működnek.
A depresszióban szenvedők tünetei például közel kétszer olyan nagy mértékben javulnak, ha a gyógyszeres kezeléshez hasonló hagyományos módszerek mellé művészetterápiát is bevezetnek.
Magyarországon is jellemző gyakorlat, még az állami ellátórendszerben is, hogy kreatív foglalkozásokat vagy a művészetterápia eszközeit használják pszichiátriai kezelések részeként, például a Semmelweis Egyetem Pszichoterápiás Osztályán vagy a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben.
Az egyéni és csoportos művészetterápiás alkalmak iránti kereslet is növekszik, bár az anyagi korlátok és az előképzettség hiányával kapcsolatos tévhitek sokakat visszatarthatnak.
Fódi Petra irodalomterapeuta és szervezetpszichológus is megerősíti, hogy a részvételhez semmilyen előképzettség nem szükséges, sőt, éppen azok profitálhatnak a legtöbbet, akik korábban nem kapcsolódtak e területekhez.
A művészet tehát nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem tudományosan igazoltan hozzájárul az emberi jóllét és egészség átfogó javításához, széles körben elérhető és hatékony eszközt kínálva.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása