Július 21-én, Tarr Béla születésnapján a magyar filmművészet egyik legmeghatározóbb alakjára emlékezik a Magyar Mozi TV. Az idén januárban elhunyt rendező tiszteletére a csatorna levetíti 1994-es kultfilmjét, a Sátántangót. A különleges alkalomra való tekintettel a hét és fél órás alkotást reklámszünetek nélkül élvezhetik a nézők, lehetőséget teremtve egy megszakítás nélküli, mélyreható filmes élményre.
A Sátántangó Krasznahorkai László Nobel-díjas író azonos című regényéből készült, és megjelenése óta az egyetemes filmművészet egyik legikonikusabb darabjává vált. A film hossza és egyedi stílusa miatt sokak számára kihívást jelent, és korábbi kritikák szerint valószínűleg többen viccelődtek már vele, mint ahányan ténylegesen végignézték. Ennek ellenére a Sátántangó egy olyan alkotás, amely mély nyomot hagy azokban, akik vállalják a vele való találkozást.
A Tarr Béla-filmekkel való ismerkedést érdemes tudatosan megközelíteni. Ahogy korábban is megfogalmazódott, „csábító lehet rögtön a Sátántangóval kezdeni az ismerkedést, de jó, ha addigra már tudjuk, hogy mire számíthatunk egy Tarr Béla-filmtől, legyen az egy korai dokumentarista vagy egy későbbi apokaliptikus eposz”. Ez a tanács arra utal, hogy Tarr Béla jellegzetes, lassú tempójú, gyakran komor hangulatú, ám vizuálisan lenyűgöző stílusa felkészültséget igényel a nézőtől. Filmjei gyakran az emberi lét alapvető kérdéseit feszegetik, az apokalipszis előtti vagy utáni állapotokat ábrázolva, mély pszichológiai és társadalmi rétegekkel.
A Sátántangó a maga hétórás játékidejével valóban az egyetemes filmművészet „hosszútávfutásának” tekinthető. Azok, akik végignézik, gyakran érezhetik úgy, hogy valami elképesztő teljesítményt hajtottak végre, hasonlóan egy maraton lefutásához. A film maga is „elképesztő dolog”: egyszerre gyönyörű és taszító, fárasztó és humoros, agysorvasztásig repetitív, mégis maximálisan lehangoló. Fő témája az emberi butaság és a messiáskomplexus, bemutatva, hogy az emberek milyen könnyen hajlamosak hinni egy önjelölt vezetőnek, még akkor is, ha az Irimiás karakterét Víg Mihály alakítja.
A film zenéjét is jegyző Víg Mihály, aki Irimiást alakította, egy januári, Uránia moziban tartott vetítés előtt rövid koncertet adott. Akkoriban úgy nyilatkozott, hogy bár a film játékideje majdnem egy átlagos munkanapot tesz ki, mégis van egyfajta „meditációs objektum jellege”. Kiemelte a film képeinek szépségét, és azt tanácsolta, hogy aki Tarr Béla munkássága iránt érdeklődik, nézze meg a filmjeit, mert azokból fogja megismerni a rendezőt. Ez a meglátás aláhúzza a Sátántangó egyedi befogadási módját, ahol a hosszú játékidő nem csupán időtartamot, hanem egyfajta elmélyült, kontemplatív élményt is jelent.
Esterházy Péter író is elismerően nyilatkozott a filmről a Filmvilág 1994. júniusi számában. „Megkockáztatom, amit kevés film esetében, hogy ebből a filmből nem nagyon lehetne vágni” – írta. Ez a megjegyzés rávilágít a Sátántangó szerkezetének és ritmusának integritására, arra utalva, hogy minden egyes képkocka és hosszú beállítás elengedhetetlen része az összképnek, és bármilyen beavatkozás csorbítaná az alkotás eredeti szándékát és hatását.
A Sátántangó vetítésére július 21-én, 15:45-től kerül sor a Magyar Mozi TV műsorán. A nézőknek így lehetőségük nyílik arra, hogy egy különleges formában tisztelegjenek Tarr Béla emléke előtt, és elmerüljenek egy olyan filmes alkotásban, amely a kortárs magyar és egyetemes filmművészet egyik legfontosabb mérföldköve.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása