Szijj Ferenc, a kortárs magyar irodalom elismert alakja, költő, író és műfordító, aki több mint négy évtizede publikál, legújabb verseskötete, A madarak tudása megjelenése kapcsán adott interjút. A Magvető Kiadó gondozásában megjelent mű az év egyik legfontosabb alkotásaként került bemutatásra. Az interjú során Szijj Ferenc mélyrehatóan elemezte a költészet lényegét, a kulturális finanszírozás problémáit, valamint az oktatás jövőjét érintő gondolatait.
A költő elmondása szerint "félig-meddig" tartja magát költőnek, annak ellenére, hogy a kortárs irodalom egyik legjelentősebb alkotójaként tartják számon. Ezt a billegő állapotot azzal magyarázta, hogy bár irodalmi szakemberként mélyen ismeri a költészetet, a költői szerep idegen tőle, kényelmetlenül érzi magát benne. Hozzátette, a költészet szerepe is jelentősen megváltozott az elmúlt évtizedekben, így ma már minden költő másképp értelmezi hivatását.
Szijj Ferenc szerint a költészet egy "megfoghatatlan, légies, éteri dolog", amely közvetlenül nem kapcsolódik a mindennapi élet problémáihoz, mégis végső soron az életről szól, csak nehezen megragadható módon. Kiemelte, hogy a verset a költői kép és a költői gondolat teszi verssé, ahol a gondolat nem azonos a vers mondanivalójával vagy valamilyen életigazsággal. A költői gondolatot a képpel együtt, a vers és a kötet egészével összefüggésben kell értelmezni, figyelembe véve a formai elemeket, mint a mondatritmust és a hangzást.
Az írók és költők közéleti szerepével kapcsolatban megjegyezte, hogy egykor irányt mutattak, de ez a szerep mára megváltozott. Úgy véli, ma már ritka, hogy valaki írói munkásságának részeként szólaljon meg közügyekben, inkább hírneves magánemberként teszi ezt. Petri Györgyöt említette utolsó példaként, aki irodalmi érvénnyel és relatíve nagy hatással szólt hozzá közügyekhez, anélkül, hogy irányt akart volna mutatni.
A beszélgetés során szóba került a 2020-as Térey-ösztöndíj ügye is, amelyet Szijj Ferenc visszautasított, mert a konstrukciót vállalhatatlannak tartotta. Elmondása szerint nem a megítélt ösztöndíjat utasította vissza, hanem azt kérte a Szépírók Társaságától, hogy ne terjesszék fel. Ezt követően egy cikkben fejtette ki, miért tartja hibásnak a rendszert, és miért nem lett volna szabad belesétálniuk az írószervezeteknek ebbe a csapdába.
A költő kritikája szerint a kultúrpolitika célja az ideológiailag elfogadható kultúra finanszírozása, a nem elfogadhatónak pedig csak maradékot, vagy semmit sem juttat. Ezt a gyakorlatot nem kultúrafinanszírozásnak, hanem a kultúra tönkretételének nevezte. Hangsúlyozta, hogy az írószervezeteknek meg kellett volna szakítaniuk az együttműködést a kormányzattal, a Nemzeti Kulturális Alappal és a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által képviselt, általa vállalhatatlannak ítélt kultúrpolitikával, és saját lábra kellett volna állniuk.
Petri György hagyatékának a Kertész Imre Intézethez kerülését illetően Szijj Ferenc nem ismerte az ügy részleteit, de reményét fejezte ki, hogy az intézet politikamentes irodalmi intézetté válhat. Kérdésként merült fel benne, hogy a PIM mellett miért van szükség egy másik, hagyatékokat kezelő intézményre.
Szijj Ferenc álláspontja szerint egy írószervezet legfőbb feladata nem a pénzkérés, hanem az, hogy megszólaljon az irodalmat és az országot érintő fontos ügyekben. Szerinte tagsági díjakból is futná arra, hogy tiltakozzanak vagy petíciókat kezdeményezzenek, hiszen ezekhez nincs szükség állami támogatásra. Ez a megközelítés rávilágít a kulturális intézmények függetlenségének és autonómiájának fontosságára egy olyan környezetben, ahol a finanszírozás ideológiai alapon történik.
A költő kritikája a kulturális finanszírozásról mélyebb kérdéseket vet fel a művészet és a hatalom viszonyáról. Azt sugallja, hogy az állami támogatás feltételhez kötése, vagy annak szelektív elosztása hosszú távon károsítja a kulturális sokszínűséget és a szabad alkotást. Az írószervezetek önállóságának szorgalmazása egyfajta ellenállást jelenthet a kulturális homogenizációval szemben.
Az interjúban felvetett oktatásügyi gondolatok is kiemelten fontosak. Szijj Ferenc nem ért egyet azzal a szemlélettel, hogy az irodalom- és történelemoktatás elsődleges célja a "jó hazafiak" nevelése. Ehelyett sokkal lényegesebbnek tartja, hogy a diákok megértsék a történelmi döntések következményeit, és felismerjék a közösségi felelősséget a dolgok alakulásában. Ez a kritikus gondolkodásra nevelés elengedhetetlen a felelős állampolgári magatartás kialakításához.
Az oktatásügyben Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter nemrég bejelentette a magyar nyelv és irodalom érettségi, valamint a Nemzeti Alaptanterv felülvizsgálatát. Megerősítette, hogy Takaró Mihálynak már nincs befolyása az oktatás irányítására, ami Szijj Ferenc szerint is a szemléletváltás jele lehet. A költő reménykedik abban, hogy a változások a kritikus gondolkodás és a valós történelmi összefüggések tanítását helyezik előtérbe a puszta hazafias nevelés helyett.
Szijj Ferenc gondolatai rávilágítanak a kulturális és oktatási szféra aktuális kihívásaira és a lehetséges jövőbeli irányokra. Az általa szorgalmazott függetlenség és kritikus szemléletmód alapvető fontosságú lehet a magyar kultúra és társadalom egészséges fejlődése szempontjából. A költő véleménye szerint a kulturális szervezeteknek és az oktatási rendszernek egyaránt a valóság komplexitásának bemutatására kell törekednie, nem pedig egy leegyszerűsített, ideológiai alapú narratíva közvetítésére.
A kulturális finanszírozás és az irodalmi élet függetlenségének kérdése továbbra is központi téma marad. Szijj Ferenc interjúja erős jelzés arra vonatkozóan, hogy a művészek és értelmiségiek körében élénk a vita a jelenlegi helyzetről és a jövőbeni lehetőségekről, különösen a civil szervezetek önállósodásának és a közügyekben való aktívabb részvételének szükségességéről.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása