Szijj Ferenc, a kortárs magyar irodalom meghatározó alkotója, legújabb, „A madarak tudása” című verseskötete megjelenése kapcsán adott interjút az Indexnek. A több mint négy évtizede publikáló költő a beszélgetés során mélyrehatóan elemezte a költészet lényegét, a kulturális finanszírozás problémáit, valamint az oktatás jövőjét.
Az interjúban Szijj Ferenc elmondta, hogy „félig-meddig” tartja magát költőnek, annak ellenére, hogy a szakma egyik legjelentősebb alkotójaként tartja számon. Kiemelte, hogy a költői szerep idegen tőle, és a költészet maga is jelentős átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedekben. A költészetet a felsőbb matematikához hasonlította, amely közvetlenül nem kapcsolódik a hétköznapi élethez, mégis az életről szól, ám nehezen megragadható módon.
A verset a költői képtől és a költői gondolattól definiálta, hangsúlyozva, hogy a költői gondolat nem azonos a vers mondanivalójával vagy valamilyen életigazsággal. Fontosnak tartja a vers hangzását, a mondatritmust és a forma szerepét. A költő pedig egyszerűen attól költő, hogy verseket ír, ami önmagában is bonyolult folyamat.
Szijj Ferenc szerint az írók és költők közéleti irányt mutató szerepe mára nagyrészt eltűnt. Utoljára talán Petri György szólalt meg irodalmi érvénnyel és jelentős hatással közügyekben, anélkül, hogy irányt akart volna mutatni. A Kertész Imre Intézet körüli viták kapcsán reményét fejezte ki, hogy az intézmény politikamentes irodalmi intézetté válhat, bár megkérdőjelezte egy Petőfi Irodalmi Múzeum melletti, hagyatékokat kezelő másik intézmény szükségességét.
A költő felidézte a 2020-as Térey-ösztöndíj ügyét is, amikor nem a megítélt ösztöndíjat utasította vissza, hanem azt kérte a Szépírók Társaságától, hogy ne terjesszék fel. Akkoriban egy cikkben bírálta az ösztöndíj konstrukcióját, amelyet vállalhatatlannak tartott. Álláspontja szerint az írószervezeteknek egyáltalán nem lett volna szabad részt venniük ebben a rendszerben.
Szijj Ferenc kritikusan nyilatkozott a jelenlegi kultúrpolitikáról, kijelentve, hogy az csak az ideológiailag elfogadható kultúrát finanszírozza, a többi számára pedig csak maradékot juttat, vagy azt sem. Ezt a gyakorlatot nem kultúrafinanszírozásnak, hanem a kultúra tönkretételének nevezte. Úgy vélte, az írószervezeteknek kivétel nélkül meg kellett volna szakítaniuk az együttműködést a kormánnyal, a Nemzeti Kulturális Alappal és a Petőfi Irodalmi Múzeummal, és saját lábra állniuk.
Az oktatásügy kapcsán, az érettségi és a Nemzeti Alaptanterv tervezett átalakításával kapcsolatban, hangsúlyozta, hogy az irodalom- és történelemoktatásnak nem csupán hazafias nevelésről kellene szólnia. Sokkal fontosabbnak tartja, hogy a diákok megértsék a történelmi döntések következményeit, a lehetőségeket és a kényszerpályákat, valamint a közösségi felelősséget a dolgok alakulásában.
A költő szerint egy írószervezet legfontosabb feladata nem a pénzkérés, hanem a megszólalás és a tiltakozás az irodalmat vagy az országot érintő fontos ügyekben. Ezekhez a tevékenységekhez elegendőek lehetnek a tagsági díjakból származó források, nem feltétlenül szükséges az állami támogatás. Az általa felvázolt alternatív út a kulturális szervezetek számára egy függetlenebb, kritikusabb szerepvállalást jelenthet a jelenlegi kulturális finanszírozási rendszerrel szemben.
Szijj Ferenc álláspontja rávilágít a kulturális szféra autonómiájának és a kritikus gondolkodás fontosságára mind az irodalomban, mind az oktatásban. A költő szerint a kultúra és az oktatás célja nem a puszta ideológiai megerősítés, hanem a valóság árnyaltabb megértésének elősegítése.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása