Március 26-án nyílt meg a „Pandzsáb utolsó hercegnői” című kiállítás, amely hat rendkívüli nő, köztük Sophia Duleep Singh hercegnő életét mutatja be. A tárlat Sophia, Catherine és Bamba Singh hercegnők, édesanyjuk, Bamba Müller maharáni, apai nagyanyjuk, Jind Kaur régens-maharáni, valamint keresztanyjuk, Viktória brit királynő és indiai császárnő alakját eleveníti fel.
A kiállítás Sophia hercegnő születésének 150. évfordulója alkalmából tiszteleg, és rávilágít arra a komplex történelmi háttérre, amelyben a család élt. A történet jóval Sophia születése előtt kezdődött, apja, Duleep Singh maharadzsa trónra kerülésével.
Sophia hercegnő élete jelentős fordulatot vett, miután 1903-ban és 1907-ben titkos utazásokat tett Indiába nővérével, Bambával. Ezek a látogatások szembesítették őt az indiai szegénység valóságával és családja trónvesztésének következményeivel.
Hazatérve, nővére barátjának javaslatára csatlakozott a Női Társadalmi és Politikai Unióhoz, és 1909-re a nők szavazati jogáért harcoló mozgalom vezető alakjává vált. Szüfrazsett-csoportokat finanszírozott, például luxuscikkekről mondott le, és nagy értékű ingóságait árvereztette el.
A hercegnő megtagadta az adófizetést, amivel nemcsak a kormányt, hanem Winston Churchill akkori belügyminisztert és V. György királyt is felbosszantotta. Az 1911-es népszámláláson sem volt hajlandó részt venni, azzal érvelve, hogy ha a nők nem szavazhatnak, akkor nem is számítanak.
Adóelmaradása miatt végrehajtás indult ellene, és gyémántékszereit lefoglalták, majd árverésen értékesítették. Az ékszereket a mozgalom támogatói vásárolták meg, akik visszaadták azokat a hercegnőnek.
Egy alkalommal még a miniszterelnök autója elé is megpróbálta vetni magát egy transzparenssel. A kormány sosem tartóztatta le, részben azért, mert nem akart mártírt csinálni belőle, részben pedig Churchill tartott attól, hogy Viktória királynő keresztlányának letartóztatása rossz fényt vetne a monarchiára.
Az I. világháború alatt önkéntes nővérként dolgozott a Brit Vöröskeresztnél, ahol sebesült indiai katonákat ápolt. A túlélők beszámolói, miszerint a maharadzsa lánya kötözte sebeiket, kultuszt teremtettek személye körül, és 1924-es indiai látogatása lendületet adott az indiai női egyenjogúsági mozgalomnak.
Sophia apja, Duleep Singh mindössze ötévesen került trónra a Szikh Birodalomban, amely Pandzsábot és Kasmírt is magában foglalta. Helyette anyja, Jind Kaur özvegy maharáni kormányzott, de az észak-indiai állam elvesztette az angol-szikh háborúkat a Brit Kelet-Indiai Társasággal szemben.
Jind Kaurt bebörtönözték, és 13 évre elválasztották fiától, akit a britek egy brit család gondjaira bíztak. Duleep később Nagy-Britanniába költözött, ahol barátságot kötött Viktória királynővel és Albert herceggel, akik gyakorlatilag pótszülőként fogadták be.
Indiai vagyonát államosították, és a híres Koh-i-Noor gyémánt is a brit koronaékszerek közé került. A brit India Hivatal nyugdíjazta Duleep Singh-et egy tisztes apanázs fejében, azzal a feltétellel, hogy nem politizál, és élete a brit kormány ellenőrzése alatt zajlik.
A maharadzsa kezdetben áttért az anglikán hitre, ami előnyösnek tűnt számára, mivel Indiában ez felháborodást váltott ki, így minimálisra csökkentette trónra való visszatérésének esélyét. Később azonban megbánta kikeresztelkedését, és a brit kormány tiltása ellenére visszatért a szikh vallásra.
Duleep Singh kiábrándult a britekből, és támogatta az indiai függetlenségi mozgalmat. Utazásai során Budapesten is megfordult, de legfontosabb úticélja Szentpétervár volt, ahol III. Sándor cárt akarta meggyőzni India északi részének lerohanásáról és trónjának visszaállításáról.
A cár meggyőzése nem sikerült, Viktória királynő pedig mélyen megdöbbent pártfogoltja viselkedésén, ami a pénzcsap elzárásához vezetett. Később a maharadzsa bocsánatot kért az uralkodónőtől, és nyugdíját is visszakapta.
Duleep Singh egy kairói keresztény internátusban ismerkedett meg Bamba Müllerrel, egy német bankár és egy etióp kopt keresztény rabszolganő törvénytelen lányával. Viktória királynő akarata ellenére, aki egy Londonban nevelkedett indiai hercegnőt látott volna szívesen Duleep oldalán, feleségül vette Bambát.
A párnak hét gyermeke született, és egy indiai mogul stílusú rezidenciában éltek vidéken. Bár kifelé fényűző életmódot mutattak, valójában anyagi gondokkal küszködtek, a maharadzsa szerencsejáték-függősége miatt tetemes adósságokat halmozott fel, amit a britek által csökkentett nyugdíj is súlyosbított.
A kilátástalan anyagi helyzet miatt az India Hivatal rákényszerítette a maharadzsát a kastély eladására a tartozások rendezése érdekében. Duleep Singh megpróbált Indiába utazni családjával, hogy visszakövetelje elkobzott vagyonát, de Jemenben letartóztatták őket.
A maharánit és a gyermekeket hazaszállították, Duleep pedig Párizsban telepedett le szobalányukból lett szeretőjével, akit később feleségül is vett. Viktória királynő azonban Bamba Müller iránti tiszteletből sosem fogadta el a cselédből lett maharánit.
Bamba Müller és gyermekei hajléktalanok és nincstelenek lettek a család szétesése után, de az India Hivatal szállást és megélhetést biztosított számukra. Nem sokkal később Sophia hercegnő elkapta a tífuszt, és az őt ápoló Bamba Müller is megfertőződött, kómába esett és elhunyt. Öt éven belül a család egyik fia is meghalt, majd a maharadzsa is követte őket.
1898-ban Viktória királynő Sophia hercegnőnek adományozta a londoni Hampton Court-palota birtokán lévő Faraday-házat évi 200 font fenntartási költséggel. A nővérek apjuk nyugdíjából származó örökséggel is gazdálkodhattak, ami biztosította arisztokrata életszínvonalukat. Sophia kezdetben a divat, a kutyatenyésztés, a fotózás, a kerékpározás és a partik iránt érdeklődött, különösen kedvelte Liszt Ferenc műveit.
Sophia hercegnő egész életében támogatta az indiaiakat, különösen a nőket, és szoros kapcsolatot alakított ki a londoni szikh közösséggel. Bár brit alattvalóként elsődlegesen az angol nők jogaiért küzdött, társaival hasonló kampányokat folytatott a gyarmatokon, így Indiában is.
A „Pandzsáb utolsó hercegnői” kiállítás rávilágít Sophia Duleep Singh rendkívüli örökségére, aki Viktória királynő keresztlányaként vált a nők jogainak és az indiai függetlenség ügyének elkötelezett harcosává, hidat képezve a kultúrák és korok között.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása