A kanadai Simple Plan jövőre ünnepli bemutatkozó lemezének, a No Pads, No Helmets…Just Balls megjelenésének 25. évfordulóját. A kétezres évek elejének pop-punk hullámának egyik legmeghatározóbb és legkitartóbb zenekara, amely olyan slágerekkel robbant be, mint az I'm Just a Kid, a Welcome to My Life vagy a Perfect, ma is aktív és népszerű. Az együttes ritmusgitárosával, Sébastien Lefèbvre-rel készült interjú rávilágított a banda felemelkedésére, a nehéz időszakokra és a rajongókkal való szoros, évtizedek óta tartó kapcsolatára.
A Simple Plan október 21-én hatodik alkalommal lép fel Budapesten, a Barba Negrában, a "Bigger Than You Think" turné keretében, amely a zenekar történetének legnagyobb koncertsorozata. Lefèbvre szerint az elmúlt öt év különösen sikeres volt számukra, minden önálló turnéjuk és fesztiválfellépésük remek fogadtatásban részesül Európa-szerte. A gitáros kiemelte, hogy a rajongók jelenléte és jegyvásárlása a legfontosabb számukra, és egy kifejezetten nagy show-val készülnek a budapesti közönségnek, már csak a látványvilágot tekintve is. A koncerten a Neck Deep és Charlotte Sands lesznek az előzenekarok, ami a pop-punk műfaj generációs átöröklődését is jól mutatja.
A zenekar dalai, köztük az I'm Just a Kid, a TikTok platformnak köszönhetően élnek újra reneszánszukat, elérve a Z és alfa generációkat is. Lefèbvre elmondása szerint ez a jelenség a rajongók egészen új rétegével ismertette meg őket, akik talán sosem hallottak volna róluk korábban. A dalok közösségi médiás népszerűsége, mint például az I'm Just a Kid egy születésnapi tortás trendben való felhasználása, "ajándékként" hat, amely folyamatosan új lehetőségeket teremt a zenekar számára, és úgy tűnik, sosem áll le.
A Simple Plan 1999-es megalakulásától kezdve Pierre Bouvier (ének), Chuck Comeau (dobok), Jeff Stinco (szólógitár) és Sébastien Lefebvre (ritmusgitár, háttérvokál) alkotta a zenekar magját; David Desrosiers basszusgitáros 2020-ban távozott. Sikerük egyik fontos alappillére a tagok közötti évtizedes barátság és a közös francia-kanadai gyökerek, amelyek nemcsak személyiségüket, hanem zenei hozzáállásukat is formálták. A montreali háttérből fakadó két kultúra hatásainak ötvözése és a folyamatos megújulásra való képesség segítette őket abban, hogy a pop-punk reneszánszában is relevánsak maradjanak, miközben hűek ahhoz, ahonnan indultak.
Lefèbvre felidézte az együttes első magyarországi fellépését 2012-ben, a soproni VOLT Fesztiválon, ahol egy délutáni szegmensben léptek fel. Mivel korábban sosem jártak nálunk, meglepetten tapasztalták a helyi rajongók lelkesedését és jelenlétét, ami nagy dolog volt számukra. Ez az élmény hozzájárult ahhoz, hogy újra és újra visszatérjenek hazánkba. A zenekar tagjai az első pop-punk hullám részeseinek tartják magukat, akikre a 90-es évek végi és a 2000-es évek eleji bandák, például a The Offspring, óriási hatással voltak, akikkel tavaly közösen is turnéztak.
A zenekar tavaly megjelent dokumentumfilmje nemcsak a garázszenekarból arénákat megtöltő bandává válás felívelését mutatta be, hanem a nehézségeket is, mint David Desrosiers zenekarból való kilépését vagy a kiégést, ami majdnem a feloszlásukhoz vezetett. Lefèbvre szerint a kezdeti ellenérzések és a "ha punk voltál, akkor semmi más nem lehettél, csak punk" mentalitás különösen megnehezítette a helyzetüket a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején. A rádiós lejátszások és a szélesebb körű siker ellentmondásos volt a hagyományos punk körökben, mivel más módon szereztek rajongókat, mint az elvárt volt.
Ez a szigorú műfaji elvárás nehéz küzdelmet jelentett számukra, hiszen a popzene népszerűsödése akkoriban a punk zene antitéziseként hatott. Lefèbvre példaként említette, hogy nem volt szabad Backstreet Boys-t dúdolni, ha egy punk zenekar tagja voltál, ami jól illusztrálja az akkori merev hozzáállást. A gitáros elmondása szerint a dokumentumfilm forgatása alatt újra átélte ezeket a megpróbáltatásokat, amelyek ráébresztették, milyen hosszú és küzdelmes utat tettek meg.
Lefèbvre hangsúlyozta, hogy szerencsések, amiért együtt vészelték át a nehéz időszakokat, ez tartotta őket lendületben. Ami 25 évvel ezelőtt a legfontosabb dolog volt – például a műfaji tisztaság és a szigorú elhatárolódás a popzenétől –, ma már szinte lényegtelennek tűnik. Ma már teljesen elfogadott, ha valaki egyszerre kedveli Bruno Marsot és az A Day to Remembert, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Ez a zenei ízlésben és a nyitottságban bekövetkezett változás kedvez a Simple Plannek, lehetővé téve számukra, hogy szélesebb közönséghez szóljanak.
A zenekar gitárosa örömmel számolt be arról, hogy a koncertekre már a régi rajongók gyermekeikkel együtt érkeznek, mások pedig csak most ismerkednek meg a művészetükkel. Ez a generációkon átívelő siker és a zenei világ megváltozott attitűdje miatt a Simple Plan számára jelenleg egy rendkívül pozitív és termékeny időszak. Úgy érzik, a mostani a legjobb időszak a zenekar életében, ahol a múlt nehézségei már feldolgozásra kerültek, és a jövőre koncentrálhatnak.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása