Reisz Gábor rendező legújabb filmje, a Földszint, a kritikusok szerint ismét mélyrehatóan ábrázolja a magyar valóságot. Az alkotás a rendező korábbi, szakmailag és közönségileg is elismert művei, mint a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, a Rossz versek és a Magyarázat mindenre után érkezik, melyek mindegyike egyedi humorral és hitelességgel mutatta be a felnőtté válás és az élet kihívásait Magyarországon. A Földszint ehhez a sorhoz csatlakozva vállalkozik arra, hogy a hétköznapi problémákon keresztül tartson görbe tükröt a társadalom elé.
A Földszint cselekménye Méhn Kristóf (Tompa Ádám) festőművész, aki banki archiválóként dolgozik, és feleségével, Verával (Józsa Bettina) egy társasház földszinti lakásában él. Egy balatoni nyaralás előtt Kristóf penészfoltot fedez fel lakásuk falán, majd nem sokkal később feleségétől megtudja, hogy gyermekük lesz. Elhatározza, hogy felderíti a penész eredetét és mielőbb megoldja a problémát.
A lakótársak megismerése során egyre élesebbé válik a konfliktusa a ház nyájaskodó közös képviselőjével (Crespo Rodrigo), aki egy nagyszabású liftbeszerelési projektet igyekszik keresztülvinni a közelgő lakógyűlésen. Ahogy Kristóf egyre mélyebbre merül a ház ügyeibe, gyanúja erősödik: a ház valójában beteg, és a problémák sokkal komplexebbek, mint elsőre tűntek.
A film története első pillantásra hétköznapi elemekből építkezik, hiszen ki ne hallott volna már elviselhetetlen szomszédokról, megbízhatatlan szakemberekről, vagy rejtett hibákkal terhelt lakásvásárlásokról. A penészes falak, a terhesség, a családtámogatási lehetőségek és az önös érdekeket képviselő, esetleg tisztességtelen közös képviselők mind ismerős motívumok lehetnek a nézők számára. Reisz Gábor azonban ezeket az elemeket parabolikus módon használja fel, hogy rávilágítson a magyar társadalom mélyebben gyökerező problémáira.
A rendező tehetsége abban rejlik, hogy egy egyszerű penészfolton keresztül képes bemutatni a társadalmi működésképtelenség okait és mechanizmusait. A film a kicsinyesség, a simulékonyság, az eszköztelenség, az erőtlenség és a gyávaság jelenségeit tárja fel, valamint azt a bizonyos „házmestertempót”, amely a huszadik század véres évtizedeit is végigkísérte. Kicsiben elevenedik meg az a folyamat, amit a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben nagyban is megfigyelhettünk: az emberek kezdetben könnyen félrevezethetők, de az igazságra való ráébredés újabb konfliktusokat szül.
Az alkotás vicces, szórakoztató és elgondolkodtató, minden jelenete tükröt tart a néző elé. A film kritikai fogadtatása szerint Reisz Gábor ismét egy olyan művet hozott létre, amely mélyen rezonál a hazai valósággal. A színészi teljesítményekre sem lehet panasz, különösen Tompa Ádám és Crespo Rodrigo játéka emelkedik ki.
Tompa Ádám hitelesen alakítja a festőművészből lett banki archiválót, aki a penészfolt eredetének felderítése közben szembesül a társasház és egyben a társadalom diszfunkcióival. Crespo Rodrigo a nyájaskodó, de valójában manipulatív közös képviselő szerepében nyújt emlékezetes alakítást, aki a saját érdekeit képviseli a közösségével szemben. A film ereje abban rejlik, hogy a hétköznapi konfliktusokon keresztül tárja fel a rendszerszintű problémákat, és arra ösztönzi a nézőt, hogy felismerje saját környezetében, vagy akár önmagában is ezeket a jelenségeket. A Földszint egyfajta társadalmi diagnózist állít fel, amely humorral és iróniával mutatja be a magyar valóság összetettségét.
A film fináléja, a sorsdöntő lakógyűlés, már-már Fellini vagy a korai Tarr Béla alkotásait idézi meg, de a végkicsengés nem feltétlenül megnyugtató. A kritika szerint a nézőben az a benyomás alakulhat ki, hogy a problémáktól való menekülés vagy az igazság puszta bemutatása elegendő. Azonban a film üzenete ennél mélyebb: a bajok, a lakás (vagyis az „ország”) problémái ettől természetesen nem oldódnak meg.
Reisz Gábor új filmjét ezért is ajánlják a kritikusok, mint egy „szép nagy tükröt”, amelyben mindenki magára ismerhet, ha képes és akar. A film nem kínál azonnali megoldásokat, hanem inkább arra ösztönzi a nézőt, hogy szembenézzen a valósággal és gondolkodjon el azon, mit kezd a „penésszel” – azaz a társadalmi problémákkal. A mű arra hívja fel a figyelmet, hogy a problémák elől való elmenekülés helyett a szembenézés és a cselekvés lehet a járható út, még ha a megoldás nem is egyszerű.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása