Reisz Gábor legújabb alkotása, a Földszint című film világpremierjét ünnepelte a rangos Velencei Filmfesztiválon. A rendező a Lidón adott interjújában beszélt a film elkészítésének körülményeiről, a közösségi finanszírozás szükségességéről, valamint a magyar filmes szakma és a Nemzeti Filmintézet (NFI) közötti viszonyáról.
Az interjú során Reisz Gábor rávilágított arra, hogy a korábbi nemzetközi sikerek ellenére is milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy független filmesnek Magyarországon. Kiemelte az állami támogatásoktól való távolságtartását, amelyet a Nemzeti Filmintézet működésének átpolitizáltságával magyarázott.
Reisz Gábor Földszint című filmjének világpremierje Velencében zajlott, ahol a rendező részletesebben is mesélt a produkció létrejöttéről. A film elkészítéséhez jelentős mértékben közösségi finanszírozásra volt szükség, ami rávilágít a független filmesek anyagi kihívásaira.
A rendező tudatosan döntött úgy, hogy sem a Földszint, sem a három évvel korábban, szintén Velencében Orizzonti fődíjat nyert Magyarázat mindenre című alkotásához nem pályázott a Nemzeti Filmintézetnél. Reisz Gábor elmondása szerint nem érezte volna jól magát, ha az NFI logója megjelenik a vásznon filmjei elején.
Ezt a döntést nem az NFI által támogatott filmek minőségével indokolta, hanem magával a rendszert jelképező intézmény átpolitizált működésével. A rendező számára a Nemzeti Filmintézet a NER részét képezte, ami összeegyeztethetetlen volt az általa képviselt művészi szabadsággal és alkotói elvekkel.
Bár a Magyarázat mindenre sikere után őszinte volt az öröme, illúziói nem voltak a folytatást illetően. Tudta, hogy a következő filmek elkészítése is nehéz lesz, de a Földszint végül könnyebben valósult meg, mint azt eredetileg gondolták, még ha a közösségi támogatás elengedhetetlen is volt.
Reisz Gábor filmes pályafutásának nagy része a NER-korszakra esik, és a Földszint már a negyedik játékfilmje. Korábbi alkotásai közül egyedül a Rossz versek kapott jelentősebb állami támogatást, ami kivételt jelentett a pályáján.
Mielőtt végleg felhagyott volna az NFI-nél való pályázással, három filmtervét utasították vissza, ami más rendezőkhöz képest alacsonyabb szám. Egyik projektjét egy éven át támogatták a fejlesztési fázisban, majd végül mégis elutasították, ami a rendező szerint az SZFE-üggyel egy időben zajlott, és az NFI működésének radikalizálódását jelezte.
A rendező 2018 végén kezdte el érezni, hogy valami megváltozott a szakmában, és a helyzet nem megfelelő. Bár nem tartja magát frontvonalban harcoló alkatnak, aláírt néhány petíciót, például a Kálomista-ügyben, amikor egy film alkotóit konfliktus miatt elbocsátották más munkáikból.
A Rossz versek 2018-as bemutatója után, amely állami támogatással készült, Reisz Gábor meghívásokat kapott a köztévétől és a közrádiótól, ám ezeket rendre az utolsó pillanatban lemondták. Az indoklás általában műsorváltozásra hivatkozott, ami a rendezőben felvetette a kérdést, hogy vajon valamilyen "listára" kerülhetett.
Reisz Gábor esete rávilágít a magyar független filmgyártás előtt álló jelentős kihívásokra és a kulturális intézmények, különösen a Nemzeti Filmintézet, működésének érzékelt átpolitizáltságára. A rendező tudatos döntése az állami támogatás elutasításáról egyértelmű üzenet a művészi integritás és a politikai befolyástól való függetlenség fontosságáról.
A közösségi finanszírozás szükségessége, még egy nemzetközileg elismert, díjnyertes rendező esetében is, jelzi, hogy a hagyományos állami támogatási rendszerek nem mindenki számára elérhetőek vagy elfogadhatóak. Ez a modell alternatív utat kínál, de egyben a forrásszerzés bizonytalanságait is magában hordozza.
A köztévés és közrádiós meghívások utolsó pillanatban történő lemondása, a "listára kerülés" érzése komoly aggodalmakat vet fel a sajtószabadság és a művészi alkotások nyilvános megjelenésének lehetőségeivel kapcsolatban. Ez a jelenség nem csupán egy rendező személyes tapasztalata, hanem egy szélesebb körű probléma tünete lehet a kulturális szférában.
Az SZFE-ügy és a Kálomista-eset kapcsán megfogalmazott vélemények, valamint a petíciók aláírása, még ha nem is frontvonalbeli aktivizmusként, de a szakmai szolidaritás és a kritikus hangok megnyilvánulásai. Ezek a cselekedetek, Reisz Gábor tapasztalatai szerint, befolyásolhatják az alkotók helyzetét a hazai kulturális életben.
Reisz Gábor tapasztalatai és a Földszint elkészítésének módja előrevetíti a független magyar filmgyártás jövőbeli irányait. A közösségi finanszírozás és a nem állami források keresése valószínűleg egyre hangsúlyosabbá válik azok számára, akik megőriznék művészi autonómiájukat a politikai befolyástól.
A rendező által érzékelt "átpolitizáltság" és a "listára kerülés" jelensége tartós kihívást jelenthet a sokszínű és kritikus hangok megjelenésében a magyar kultúrában. Ez a helyzet hosszú távon befolyásolhatja a filmek témaválasztását, az alkotók mozgásterét és a nemzetközi színtéren való megjelenésüket.
A magyar filmes szakma jövője szempontjából kulcsfontosságú, hogy a független alkotók megtalálják azokat a finanszírozási és terjesztési csatornákat, amelyek lehetővé teszik számukra a szabad alkotást. Reisz Gábor esete példaként szolgálhat arra, hogy a nemzetközi elismerés és a hazai függetlenség megőrzése milyen kompromisszumokat és alternatív megoldásokat igényel.
A rendező nyilatkozata rávilágít arra, hogy a művészet és a politika viszonya továbbra is feszültséggel teli terület Magyarországon. Az alkotók számára a függetlenség megőrzése gyakran jár együtt az állami támogatásokról való lemondással és alternatív utak keresésével.
📰 Forrás: HVG — Eredeti cikk elolvasása