Reisz Gábor, a magyar filmrendező, legújabb alkotása, a Földszint kapcsán osztotta meg gondolatait a Telex Filmklub vendégeként. A film, mely Velencében debütált, egy társasházi földszinti lakásban játszódik, ahol a lakók passzívan tűrik a problémákat, mint például a csöpögő csöveket és a dohos falakat. Ez a helyzet a rendező szerint azért alakul ki, mert egy központi figura azt sugallja nekik, hogy minden rendben van.
A Földszintet a kritikusok Magyarország allegóriájaként is értelmezik, utalva a társadalmi jelenségekre és a kollektív tehetetlenségre. Reisz Gábor maga is megerősítette ezt a párhuzamot, kiemelve, hogy a filmet inspiráló alapélmény a világ és az ország "borzasztó" állapota. "Nem történik semmi igazán, nincsenek igazi válaszok.
Repedeznek a falak, és mindenki a legnagyobb rendben tevékenykedik tovább egészen addig, amíg a saját belső terében és intimszférájában nem érzi ezt a dolgot" – fogalmazott a rendező, rávilágítva a problémák elbagatellizálásának és az egyéni szférába való visszahúzódás tendenciájára.
Az interjú során Reisz Gábor részletesen beszélt a film készítésének hátteréről és a kulisszatitkokról. Elárulta, miért esett a választása Tompa Ádámra a főszerepre, és hogyan zajlottak a próbák a modern technológia segítségével, Zoomon keresztül. Ez a módszer különösen érdekes lehetett a pandémiás időszakban, vagy a távolságok áthidalásában.
A rendező kiemelte a Földszint hazai és nemzetközi fogadtatásának különbségeit. Míg Velencében a közönség és a kritika bizonyos szereplőkben politikai szimbólumokat, például Orbán Viktor miniszterelnök alakját vélte felfedezni, addig itthon a film másként csapódik le. Ez a különbség Reisz szerint az eltérő közhangulattal és a helyi kontextusokkal magyarázható.
A külföldi nézők talán távolabbról, egyetemesebb szempontból közelítik meg a történetet, míg a hazai közönség számára a film üzenete sokkal közvetlenebb és személyesebb lehet.
A rendező azt is megosztotta, hogy számára minden filmpremier hatalmas stresszel jár, amit "csak túl kell élni valahogy". Ez rávilágít a művészi alkotás folyamatának személyes terheire és a nyilvánosság elé lépés kihívásaira. Reisz Gábor korábbi munkáihoz képest, mint például a 2023-as Magyarázat mindenre, a Földszint egy eltérő megközelítést képvisel, bár mindkettő mélyen reflektál a magyar társadalomra és az egyén helyzetére.
Érdekes adalék, hogy a lakógyűlésekről, mint a film egyik fontos mikroközösségi színteréről, Reisz Gábor elmondása szerint többet tanult a Bëlgától, mint saját tapasztalatból. Ez a popkulturális utalás is jelzi, hogy a rendező mennyire nyitott a különböző inspirációs forrásokra, és hogyan építi be azokat művészi munkájába. A Földszint tehát nem csupán egy film, hanem egy komplex társadalmi kommentár, amely a helyi és globális problémákra egyaránt rávilágít, miközben a nézőt elgondolkodtatja a saját felelősségéről és a kollektív cselekvés hiányáról.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása