Az Örkény Színház Anyegin-feldolgozása rendhagyó módon, több nézőpontból mutatta be Puskin klasszikusát az Ördögkatlan Fesztiválon. A fesztiválkörülmények között is kiemelkedő előadás modernizált elemekkel és interaktív megoldásokkal nyújtott különleges színházi élményt.
Az Ördögkatlan Fesztiválon bemutatott Anyegin-adaptáció egyedülálló befogadási formát kínált a közönségnek. A nézők két külön csoportra osztva követték a darabot, párhuzamosan futó előadásokon keresztül. Az egyik helyszínen Ujvári Bors animált Vasarely-képek előtt rappelhette Puskin sorait egy looper segítségével, míg a másik csoport egy pajtában Kókai Tünde Tatjana-alakítását hallgathatta, aki direkt módon, kínosan-hamisan énekelt.
Ez a megosztott élmény már önmagában is eltért a hagyományos színházi formától, de az előadás eredetileg még komplexebb, hatszereplős struktúrával rendelkezik az Örkény Színházban. A fesztiválváltozat során a nézők közötti helycsere és a párhuzamos cselekmények követése hozzájárult a darab különleges atmoszférájához, melyet a nyári meleg és a környezeti tényezők is befolyásoltak.
Dohy Balázs rendező célja volt Puskin romantikus esztétikájának színházi nyelvre való lefordítása, melyet a párhuzamos előadások alapfelállása is tükröz. Ez a megközelítés ellehetetlenítette a mindenre rálátó, egységes befogadást, ami a romantika bizonytalanságát hivatott megjeleníteni. Az aktualizálás során a klasszikus történet modern elemekkel, például Messenger-értesítésekkel és társkeresős képekkel egészült ki, friss kontextusba helyezve a levelezést és a báli jeleneteket.
Puskin eredeti szövegének ironikus hangvétele, a szerzők önmagukon és karaktereiken való gúnyolódása is megmaradt a feldolgozásban. A rendezés a nézők közvetlen bevonására is épít: Ujvári Bors például egyenként szólítja meg a közönséget az előadás elején, ezzel feloldva a megszokott színházi hangulatot és interaktívvá téve az élményt. Ez a fajta fiatalítás és a klasszikusok aktualizálása egyre jellemzőbb a kortárs magyar színházi produkciókban.
A fesztiválkörnyezet, a por, a bor és a meleg szintén hozzájárult a darab egyedi hangulatához, néha nehezítve a színészek láthatóságát és hallhatóságát, de egyben erősítve a rendezői koncepciót. A közönség bevonása, mint például a közös éneklés vagy a süti kínálása, a közösségi élmény megteremtését szolgálta, ami Dohy Balázs kimondott célja volt.
Az előadás kiemelkedő eleme Ujvári Bors közvetlen és energikus játéka, aki Galgóczy Árpád adaptációját adja elő, magyarázva és aktualizálva a szöveget. A zene és a modern utalások, mint a Messenger-értesítések vagy a társkeresős profilképek, frissé és szórakoztatóvá teszik a klasszikust. Bár az aktualizálás néhol túlságosan tankönyvinek vagy sablonosnak tűnhet a kortárs színházi trendek között, összességében jól működik.
Kókai Tünde Tatjana-alakítása ezzel szemben bizonytalanabb karaktert mutat be, ami jobban kapcsolódik Tatjana eredeti személyiségéhez. A két színész eltérő játéka és a nézői csoportok közötti helycsere is hozzájárul a darab komplexitásához. A rendező szándéka szerint a közösségi élmény megteremtése kulcsfontosságú, melyet a közönség aktív bevonása, például közös éneklés vagy süti kínálása is szolgál. Ez a megközelítés lehetővé teszi a nézők számára, hogy aktívan részt vegyenek a történet alakulásában és a karakterek sorsában, erősítve a befogadás mélységét.
Az előadás zárása különösen hatásosra és emlékezetesre sikerült, amikor a nézői csoportok egyesülve érkeznek meg Moszkvába. A darab ezen pontján Tatjana, akit Anyegin korábban elutasított, férjet talál a közönség soraiból. Néhány év elteltével Anyegin egy moszkvai bálban találkozik vele újra, ahol Tatjana már társaságbeli, közkedvelt és kifogástalan nővé vált, aki semmibe veszi a férfit.
A történet Anyegin szerelmi vallomásával folytatódik, melyre Tatjana bevallja, hogy még mindig szerelmes, de megköszöni a korábbi elutasítást, és közli, hogy hű marad férjéhez. Ezzel faképnél hagyja a nárcisztikus Anyegint, aki korábban a klasszikus „nem veled van a baj, hanem velem” szöveggel utasította el őt. Az előadás ezt a jelenetet azzal toldja meg, hogy Tatjana a nézőből lett férjével kézenfogva távozik a pajtából, míg Anyegin magára marad. Ez az egyedülálló és hatásos lezárás mélyebb értelmet ad a klasszikus történetnek, kiemelve Tatjana megerősödését és Anyegin magányát.
📰 Forrás: 444 — Eredeti cikk elolvasása