Mathieu Kassovitz, az 59 éves francia színész és rendező, aki magyar gyökerekkel is rendelkezik, a Budapesti Klasszikus Film Maraton alkalmával látogatott el Magyarországra. Az Urániában tartott mesterkurzusa előtt a magyar filmarchívumban tekintette meg nagyapja, Kassowitz Félix közel százéves animációit. A rendező lelkesen mutatta telefonján az ott talált rajzokat, majd nem sokkal később kijelentette, hogy szerinte a mozi halott.
Kassovitz 15 éve nem rendezett nagyjátékfilmet, de a mesterséges intelligencia (MI) technológia most újra felkeltette érdeklődését a filmkészítés iránt. A Star Warst egyszerű szórakoztatóipari terméknek tekinti, és úgy véli, a mai filmművészet már nem az, amin ő felnőtt. Jelenleg maga is egy új animációs filmen dolgozik, amelyhez mesterséges intelligenciát használ.
Meggyőződése, hogy a mai technológiával egy 15 éves fiatal is képes látványos űroperát alkotni otthonról. Mindez különös hallani attól az embertől, aki 27 évesen készítette el minden idők egyik legfontosabb hiphopfilmjét, „A gyűlöletet”.
Mathieu Kassovitz 27 évesen rendezte meg „A gyűlölet” című filmjét, amely idén 31 éves, és Cannes-ban elnyerte a legjobb rendező díját, később pedig két César-díjat is kapott. Ez a film a hiphopkultúra egyik legfontosabb alkotása, amelyet Budapesten, Bronxban és Párizsban is egyaránt értenek. Kassovitz később olyan filmeket rendezett, mint a „Bíbor folyók”, és színészként is jelentős karriert futott be, szerepelt az „Amélie csodálatos életében”, Steven Spielberg „München” című alkotásában, sőt, a Star Wars univerzumban is.
Apja 1956-ban emigrált Magyarországról, anyja pedig francia. Nagyapja, Kassowitz Félix képzőművész volt, aki már az 1930-as években animációs filmeket készített, és a háború alatt munkatáborban képeslapok rajzolásával próbált túlélni. Kassovitz a Budapesti Klasszikus Film Maraton keretében beszélt magyar gyökereiről, az MI dilemmájáról és a 90-es évek párizsi hiphop közegéről.
Elmondása szerint abban az időben a szubkultúrák – punkok, ska-arcok, rockerek – mellett a hiphop is megjelent Párizsban New Yorkból. Ez a közeg tele volt energiával, utópisztikus hangulattal és politikai elkötelezettséggel, ahol a konfliktusokat nem lehetett képernyők mögé bújva elkerülni, és még skinheadekkel is verekedtek. Kassovitz kiemelte a magyar zsidó humor sajátosságait, amelyet nagyapjától és apjától örökölt, melyben a pozitív üzenetek mögött mindig ott rejlik egyfajta negatív, óvatos megközelítés.
A rendező szerint a mozi, ahogy ő ismerte, megszűnt létezni. Régen a filmkészítéshez alapos tanulmányokra volt szükség, a kamerákhoz sem lehetett csak úgy hozzáférni, és a tudás átadása is másképp történt. Ma azonban a YouTube és az okostelefonok segítségével bárki megtanulhat filmezni, akár filmtörténeti műveltség nélkül is.
Ez a változás azt jelenti, hogy már nem ugyanarról a művészetről beszélünk, mint korábban. Kassovitz úgy látja, a mai fiatalok az Instagram és a reklámok vizuális világán nevelkednek, és ez határozza meg alkotásaikat. A korábbi filmkészítési folyamat, amelyben rövidfilmekkel fesztiválokra jártak, produceri támogatásra várva, ma már a YouTube-ra való feltöltéssel, saját producerként való működéssel és okostelefonos gyártással helyettesíthető.
A rendező kiábrándult a mai „cirkuszból”, és úgy érzi, a legtöbb új film már nem tudja meglepni, mert látja bennük a korábbi alkotásokból származó elemeket. Szerinte ma már csak egy igazán jó forgatókönyv képes újat mutatni, de a korábban megfilmesített történetek hatalmas száma miatt ez is nehéz. Az embernek egyszerűen már nincs ideje arra a sok „szarra”, ami ma kijön.
Mathieu Kassovitz szerint a mesterséges intelligencia megjelenése a filmiparban hasonló helyzetet teremt, mint a CGI bevezetése idején. Akkor a T-Rex megalkotása volt a kihívás, most az MI által létrehozott, korábban sosem látott dolgok okos felhasználása. Bár az MI rengeteg munkát igényel, és nem varázslat, mégis izgalmas lehetőségeket rejt.
A rendező szerint az MI bizonyos szempontból közelebb viszi a filmkészítést a régi módszerekhez, mivel visszahozza a véletleneket, ellentétben a CGI pontos, de időigényes munkájával. Az MI sosem adja vissza pontosan azt, amit az alkotó elképzelt, ami határtalan kreatív teret nyit meg. Ha jól használják, két perc után elfelejthetjük, hogy az egész számítógéppel készült.
Kassovitz felhívja a figyelmet az MI által generált, élethű színészek, mint például az MI-Denzel Washington vagy az MI-Kevin Spacey megjelenésére, ami szerinte „őrület”. Ez egy másik problémát vet fel a jövőre nézve, de ő maga az MI-t arra használja, hogy filmeket készítsen, kihasználva a technológia nyújtotta újszerű kreatív szabadságot. A rendező pesszimista hangneme ellenére figyelemmel kíséri azokat a fiatal alkotókat, akik az új eszközökkel, például iPhone-nal és YouTube-bal tanulnak meg filmezni, és látja bennük a jövő lehetőségét.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása