Az Orosz Dénes rendezésében készült Félrelépni szabad című új magyar romantikus vígjáték a kritika szerint nem kimondottan rossz, hanem inkább figyelemre méltóan üres alkotás. A filmből hiányzik a lendület, a szexuális tartalom, a pajzánság és mindenekelőtt a humor, amelyek általában egy ilyen műfajú alkotást vonzóvá tennének. A filmélményt az unalmas, mondanivaló nélküli jelleg határozza meg, amely nem hagy mély nyomot a nézőben.
A történet Georges Feydeau A hülyéje című darabjának modern magyar adaptációja. A cselekmény Bálint, egy sikeres ügyvéd és Luca, hat éve együtt élő párja körül forog. Luca gyermeket szeretne, Bálint azonban még várna, majd egy születésnapi összejövetelen felmerül a félrelépés lehetősége. Másnap Bálint egy másik nő ágyában ébred, ami elindítja a titkolózás, féltékenykedés és bosszú eseménysorozatát.
A film egyik fő problémája, hogy a történet beindítása előtt elmarad a szereplők bemutatása. A néző egy társaságot lát, de alig tud meg valamit arról, kik ők, honnan ismerik egymást, vagy mi köti össze őket. Inkább felvázolt típusokként jelennek meg, mintsem kidolgozott karakterekként. Mire a hazugságok és nyomozások elkezdődnek, a nézőnek nincs különösebb oka arra, hogy érdekelje a sorsuk.
A cselekmény nagyrészt egyetlen hotelben játszódik, ami elvileg lehetőséget adna a fokozatosan eszkalálódó káoszra. Azonban a Félrelépni szabad esetében ez az építkezés elmarad. Bár jönnek újabb félreértések és szereplők, a film nem gyorsul fel, a tét nem növekszik, és a szereplők soha nem veszítik el az irányítást az események felett. A film szinte végig ugyanazon a fordulatszámon döcög, a finálé pedig nem hoz felszabadító katarzist.
Orosz Dénes rendező korábbi munkája, a Hogyan tudnék élni nélküled után most egy új vígjátékkal jelentkezett. A Félrelépni szabad Georges Feydeau klasszikus darabjának modernizált változata. A kritika szerint a film vizuálisan és hangulatában is a kétezres évek párkapcsolati vígjátékait idézi, anélkül, hogy frissességet vagy eredetiséget mutatna.
A film a mozikban szeptember 24-től látható.
A film legfőbb hiányossága a humor, a poénok többsége kiszámítható és elhúzódó. Sok jelenetnél nem a képtelenség a gond, hanem az, hogy nincs benne semmi, ami indokolná a befogadását. Egy jó vígjátékban a nézőt nem zavarja a valóságtól való elrugaszkodás, mert a tempó nem ad időt a gondolkodásra, itt azonban bőven van.
Különös, hogy még a szexuális tartalom sem képes életet vinni a filmbe, annak ellenére, hogy a történet folyamatosan a félrelépésekről és a vonzalmakról szól. A Félrelépni szabad feltűnően szemérmes és steril, hiányzik belőle a bátorság, a pajzánság vagy akár az alpáriság. A szex pusztán forgatókönyvi eszköz marad, nem pedig izgalmas vagy vicces elem.
A szereplők közötti szexuális feszültség hiánya jelentős probléma egy félrelépésekről szóló filmben. Nehéz elhinni, hogy a karakterek vonzódnak egymáshoz, mivel a forgatókönyv csak közli ezt, de nem mutatja be. Hasonlóképpen, a szerelmek, barátságok és sértődések sem érződnek valódinak, ami miatt a kapcsolatok veszélybe kerülése sem érdekes a néző számára.
A cselekményt gyakran olyan helyzetek mozgatják, amelyek csak a következő jelenet miatt szükségesek, például egy csalfa szereplő szándékosan hagyja nyitva laptopját a bizonyítékokkal.
A színészek küzdelme a kapott anyaggal érezhető, többek alakításán erős színházi háttér tükröződik, nagy gesztusokkal és harsány reakciókkal. Azonban egyik karaktert sem sikerül igazán kibontani, és a jelenetek életben tartására tett erőfeszítések sem vezetnek sikerre. Az egész film tét nélküli marad, a finálé pedig nem felszabadító, hanem egyszerűen csak véget vet az alkotásnak.
Vizuálisan is jellegtelen a film, nehéz bármilyen emlékezetes képet felidézni belőle. A Félrelépni szabad-ból éppen azok az elemek hiányoznak, amelyekért az ember egy ilyen típusú filmet megnézne: a lendület, a szex, a pimaszság és a humor. Nem botrányosan rossz, hanem felháborítóan semmilyen, még csak nem is ízléstelen, ami legalább szórakozást nyújthatna.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása