A kormányzati kommunikációval és a közéleti szerepléssel kapcsolatos elégedetlenség egyre markánsabban mutatkozik meg a nyilvánosságban. Különösen a kormány hivatalos közösségi média felületein jelennek meg olyan hozzászólások, amelyek a látványpolitizálást és a túlzott szereplést kifogásolják. A kommentelők szerint az "abszolút filmszínház" helyett a választók valós, működő megoldásokat és kevesebb nyilvános megjelenést várnak el.
A közelmúltban egy paksi esemény váltott ki szélesebb körű vitát, amelyet a sajtó "politikai showműsorként" jellemzett. Ezen a Duna-parti programon Ruszin-Szendi Romulusz és Kapitány István csónakja műszaki hiba miatt sodródni kezdett. Az esetet Magyar Péter is kommentálta, nyilvánosan megkérdőjelezve, hogy a honvédelmi miniszter miért sodródik segítség nélkül. Miután tájékoztatták, hogy a minisztereket "megmentették", Magyar Péter még egy megjegyzést is tett Ruszin-Szendi mosolyának őszinteségére vonatkozóan. Ez az incidens tovább erősítette a látványpolitizálásról szóló diskurzust a közvéleményben.
A jelenséggel kapcsolatban több közéleti szereplő is kifejtette álláspontját. Puzsér Róbert egy cikkében arról írt, hogy az új kormány feladata nem a pillanat uralásának tömegkommunikációs doktrínájának felváltása az "abszolút filmszínházéval". Szerinte a kormányzatnak nem a korszakváltás médiaélményét, hanem annak kulturális és közéleti valóságát kell megteremtenie. Török Gábor politikai elemző is megszólalt a paksi esemény kapcsán, megjegyezve, hogy a "hatalomgyárat" egy "műsorgyár" váltotta fel. Állítása szerint az új kormány számára a "rendezői kormányzás" a legfontosabb, amely folyamatosan biztosít megosztható tartalmat a nyilvánosság számára. Ezek a vélemények rávilágítanak arra a kritikára, hogy a politikai kommunikáció túlságosan a külsőségekre és a médiajelenlétre fókuszál.
Figyelemre méltó, hogy a látványos politikai jelenlét elégtelenségére vonatkozó kritika a kormány saját Facebook-felületén is megjelenik. Ez azt jelzi, hogy a választók egy jelentős része már nem újabb sajtótájékoztatókat vagy folyamatos szereplést vár el. Ehelyett a hangsúly a konkrét, működő megoldásokra és a hatékony kormányzásra tevődik át. A közösségi média kommentek, amelyek a szerzők álláspontját tükrözik, egyértelműen jelzik, hogy a közönség egyre inkább a tartalomra és a valós eredményekre kíváncsi. A politikai kommunikációnak tehát alkalmazkodnia kell ehhez a megváltozott elváráshoz, és a puszta megjelenés helyett a cselekvésre kell helyeznie a hangsúlyt. Ez a tendencia alapvetően befolyásolhatja a jövőbeni kormányzati stratégiákat és a nyilvánossággal való kapcsolattartást.
A jelenlegi kritikai hangok arra utalnak, hogy a politikai kommunikációban egy újfajta egyensúlyra van szükség. A választók elvárásai szerint a politikai szereplőknek kevesebb időt kellene fordítaniuk a látványos megjelenésekre és többet a konkrét problémák megoldására. Amennyiben a kormányzat továbbra is a "műsorgyár" logikája mentén működik, az a közvélemény további elégedetlenségét válthatja ki. A jövőben valószínűleg azok a kommunikációs stratégiák lesznek sikeresek, amelyek az átláthatóságra, a hitelességre és a kézzelfogható eredmények bemutatására épülnek. A közéleti szereplők és a kommentelők visszajelzései egyaránt azt sugallják, hogy a politikai narratívának a valóságra kell épülnie, nem csupán a média által közvetített élményre.