India egyik legrégebben húzódó családi viszálya érhet véget a közeljövőben, amely az egykori Gválijár állam uralkodócsaládjának, a Szindia-dinasztiának hatalmas vagyonáért folyik. A több mint negyven éve tartó jogi csata középpontjában az öröklési jog értelmezése áll, szemben a hagyományos elsőszülöttségi elvvel.
A sajtó értesülései szerint július elején fordulóponthoz érkezhetett a Szindia család örökösödési ügye. Az egyik oldalon Dzsjotidaráditja Szindia áll, aki befolyásos politikai szereplőként több miniszteri posztot is betöltött az indiai szövetségi kormányban, jelenleg az északkeleti régió uniós fejlesztési minisztere és parlamenti képviselő.
Ő még húszéves kora előtt indított pert, kizárólagos örökösnek nyilvánítva magát. Vele szemben áll három nagynénje, köztük Vaszundara Rádzse Szindia, aki szintén jelentős politikai karriert futott be, kétszer is Rádzsasztán állam kormányfője volt, összesen egy évtizeden át.
A nagynénik a szüleik után maradt javakból követelik a jussukat, hivatkozva az 1956-os indiai öröklési törvényre. A vita tárgyát képező vagyon a ma már Madhja Prades államba beolvadt Gválijár egykori uralkodócsaládjának ingatlanait és ingóságait foglalja magában.
Az utolsó maharadzsa halála után fiát, Dzsjotidaráditja apját, a kormány oklevéllel ismerte el a magántulajdon kizárólagos örökösének, az elsőszülöttségi jog alapján. A lányok azonban azzal érvelnek, hogy apjuk az 1956-os törvény hatályba lépése után hunyt el, így a régi szokásjog már nem alkalmazható rájuk. A vagyon részét képezi a fényűző Dzsai Vilász-palota, valamint több száz kilogramm arany és ezüst, milliárdos értékű ékszerek és műtárgyak.
A családi viszály gyökerei mélyre nyúlnak, és szorosan összefonódnak India modern kori történelmével, különösen a néhai matriarcha, Vidadzsaja Radzse Szindia, azaz a rádzsmata életével és politikai tevékenységével. Az asszony 1962-ben kezdett politizálni, először a Kongresszus Párt színeiben, majd az Indiai Néppárt jogelődjénél folytatta pályafutását, ahol később az egyik alapító és alelnök lett.
Vidadzsaja Radzse Szindia keményvonalas hindu nacionalistaként ismert volt, aki támogatta az özvegyek önégetését, és szószólója volt a volt uralkodócsaládok rangjainak és kiváltságainak megőrzésének. Legfőbb politikai ellenfele Indira Gandhi miniszterelnök volt, aki 1971-ben eltörölte az uralkodócsaládok állami járandóságait, amit a rádzsmata személyes támadásnak értékelt.
Az 1975-ös rendkívüli állapot idején Gandhinak sikerült őt is őrizetbe vennie, valutacsempészés vádjával. A Dzsai Vilász-palota átkutatása során tonnányi aranyat, ezüstöt és ékszert foglaltak le. A maharánit a legkeményebb börtönbe szállították, ahol embertelen körülmények között tartották fogva, hogy megtörjék.
A matriarcha és fia, Dzsjotidaráditja apja, közötti kapcsolat is megromlott. A fiú Nagy-Britanniába menekült, majd kiegyezett Gandival és belépett a Kongresszus Pártba, amit anyja soha nem bocsátott meg neki.
Vidadzsaja Radzse Szindia végrendeletében kizárta fiát és unokáját, vagyonának 80 százalékát lányaira, 20 százalékát pedig jótékonysági célra hagyta, sőt megtiltotta fiának, hogy elvégezze a hagyományos hindu temetési rítusokat. A fiú végül csak nyolc hónappal élte túl anyját, repülőgépszerencsétlenségben hunyt el, ekkor kezdődött a jelenlegi peres eljárás.
A Szindia család vitája túlmutat egy egyszerű családi örökösödési peren, hiszen jelentős politikai és társadalmi súlya van Indiában. Az érintett felek mindegyike befolyásos politikai pozíciókat tölt be, ami a vitát a magánszférából a nyilvánosság elé emeli.
Dzsjotidaráditja Szindia 2020-ban az ellenzéki oldalról a kormánypártba, a Narendra Modi vezette Indiai Néppártba igazolt át, megdöntve ezzel egy tagállami kormányt. Érdekesség, hogy nagynénjei is a kormánypárt befolyásos tagjai. Bár a párt hivatalosan magánügynek tekinti a viszályt, az ellenzék mégis kihasználja a helyzetet, azzal vádolva a kormányt, hogy asszisztál a „feudális nagyurak marakodásához”.
A per rávilágít az indiai jogrendszerben a hagyományos szokásjog és a modern törvények közötti feszültségre is. Az elsőszülöttségi jog, amely évszázadokig biztosította a vagyon és a hatalom egy kézben maradását az uralkodócsaládokban, ma már ütközik az 1956-os öröklési törvénnyel, amely a nők számára is egyenlő jogokat biztosít.
A per lezárása precedens értékű lehet más volt indiai uralkodócsaládok számára is, amelyek szintén hasonló örökösödési vitákkal küzdenek. Az egykori reprezentatív rezidenciák, mint a Dzsai Vilász-palota, nemcsak történelmi értékük miatt fontosak, hanem azért is, mert sok esetben luxusszállodákká alakítják őket, hozzájárulva az indiai luxusturisztikai szektor növekedéséhez.
A Szindia család ügye tehát nem csupán egy vagyonelosztási kérdés, hanem egyben tükörképe India társadalmi, politikai és jogi fejlődésének, ahol a hagyományok és a modernitás folyamatosan ütköznek. A döntés várhatóan hosszú távú hatással lesz a családtagok politikai karrierjére és a kormánypárton belüli erőviszonyokra is.
A hatalmas ingó vagyon, amely több száz kilogramm aranyat és ezüstöt, valamint műtárgyakat foglal magában, szintén gazdára vár. Az ítélet nemcsak a Szindia-dinasztia jövőjét, hanem az indiai öröklési jog értelmezését is alapjaiban befolyásolhatja.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása