Egy nemzetközi kutatócsoport váratlan összefüggésre bukkant az éjszakai alvás hossza és az Alzheimer-kór egyik korai markere között, amely új perspektívákat nyithat a neurodegeneratív betegség felismerésében. A friss eredményeket az Alzheimer's & Dementia című szaklapban publikálták, és jelentős figyelmet kapott a tudományos közösségben.
A kutatás középpontjában a foszforilált p-tau181 tau fehérje vérszintje állt, amely egy ismert biomarker, és az Alzheimer-kórral összefüggő agyi folyamatokat tükrözi. A tudósok azt vizsgálták, hogy van-e kapcsolat e fehérje szintje és az emberek átlagos alvásmennyisége között.
A vizsgálat során 2410 személy adatait elemezték, akik a neves Framingham Alvásvizsgálat résztvevői voltak. Az átlagéletkoruk körülbelül 70 év volt, ami relevánssá teszi az eredményeket az idősebb korosztály Alzheimer-kockázatának felmérésében. A kutatók részletesen összehasonlították az alanyok rendszeres alvásidőtartamát a p-tau181 fehérje vérben mért koncentrációjával.
Az elemzés során kiderült, hogy azoknál az embereknél, akik rendszeresen 8,5 és 9 órát aludtak éjszakánként, a p-tau181 fehérje szintje emelkedni kezdett. Ez a tendencia még kifejezettebbé vált azoknál, akik tartósan 10 óránál is többet pihentek. Ez az összefüggés különösen figyelemre méltó, mivel a hosszú alvás eddig nem volt egyértelműen azonosított rizikófaktora az Alzheimer-kórnak.
A kutatók nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy kizárjanak minden lehetséges zavaró tényezőt, amelyek befolyásolhatják az eredményeket. Az összefüggés továbbra is fennállt az életkor, a nem, a depresszió, az obstruktív alvási apnoe (alvás közbeni légzéskimaradás), a vesefunkció és az Alzheimer-kórra való genetikai hajlam figyelembevétele és korrekciója után is. Ez a tény erősíti a felfedezett kapcsolat megbízhatóságát és jelentőségét. Érdekes módon más vizsgált biomarkerek elvesztették az alvás időtartamával való kapcsolatukat a korrekciók elvégzése után, míg a p-tau181 esetében az összefüggés tartósan megmaradt, ami kiemeli ennek a fehérjének a speciális szerepét.
Fontos kiemelni, hogy a tanulmány szerzői hangsúlyozzák: az eredmények nem bizonyítják, hogy a hosszan tartó alvás közvetlenül Alzheimer-kórt okozna. Inkább arra utalnak, hogy a megnövekedett alvásigény maga lehet a neurodegeneratív változások korai jele. Ez azt jelenti, hogy az agyban már megkezdődhettek azok a folyamatok, amelyek az Alzheimer-kór kialakulásához vezetnek, és a szervezet erre a fokozott alvásigénnyel reagál.
A tudósok szerint, ha valaki látható ok nélkül rendszeresen 9-10 órát vagy annál is többet alszik éjszakánként, az indokot adhat az alvásminőség és az agy egészségi állapotának alapos felmérésére. Ez a megállapítás lehetőséget kínálhat a betegség korai stádiumában történő beavatkozásra, még mielőtt a tünetek súlyosabbá válnának. A korai diagnózis és a megfelelő életmódbeli változtatások, vagy akár gyógyszeres kezelések bevezetése kulcsfontosságú lehet a betegség progressziójának lassításában.
Ez a felfedezés új utakat nyithat az Alzheimer-kór kutatásában és a kockázati tényezők azonosításában. Az alvásmintázatok megfigyelése egyszerű, nem invazív módszer lehet a potenciálisan veszélyeztetett egyének szűrésére, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövőben még hatékonyabban vegyük fel a harcot ezzel a pusztító betegséggel. A további kutatásoknak tisztázniuk kell a pontos mechanizmusokat, amelyek összekapcsolják a hosszú alvást és a tau fehérje szintjének emelkedését, valamint azt, hogy milyen mértékben használható ez a marker a klinikai gyakorlatban.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása