A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) időmérleg-felvételei szerint jelentősen, napi harminc perccel csökkent a nők és férfiak háztartási munkára fordított ideje közötti különbség Magyarországon az elmúlt tizenöt évben. Míg 2009-2010-ben a 15-74 éves nők átlagosan 183 percet, a férfiak 78 percet töltöttek házimunkával, addig a 2024-2025-ös előzetes adatok szerint ez 174, illetve 99 percre módosult. Ez a különbség 105 percről 75 percre mérséklődött, ami éves szinten több mint 180 órányi közeledést jelent a nemek között.
Azonban egy jelenleg zajló, nem reprezentatív adatfelvétel, amely magyar nőket kérdez a családi munkáról, továbbra is erős terhekről, szervezésről és állandó észben tartásról számol be. Ez a kétféle adat, bár nem mond ellent egymásnak, felveti a kérdést: vajon a háztartás és a család működtetésének felelőssége is hasonló mértékben oszlott-e újra?
A KSH részletes adatai alapján a harminc perces közeledés nem egyszerű feladatátadás eredménye. A férfiak valóban aktívabbá váltak bizonyos rendszeresen végzett háztartási feladatokban, például a főzésre, terítésre és tálalásra fordított idejük napi 18 percről 27 percre nőtt. Lakástakarításra és rendrakásra is több időt, napi 8 helyett 16 percet szánnak.
Ezzel szemben a nőknél a főzésre fordított idő nem változott, továbbra is napi 79 perc, sőt, a takarításra fordított idejük napi 33 percről 38 percre emelkedett. A nők időráfordításának jelentős csökkenése más területeken történt: a mosogatásra fordított idejük 33 percről 13 percre, a mosásra és vasalásra jutó idő pedig 21 percről 12 percre esett. Érdekesség, hogy a férfiak mosogatásra fordított ideje közben nem nőtt, hanem 6 percről 3 percre csökkent, mosásra és vasalásra pedig csupán 1 helyett 2 percet fordítanak.
Ez a jelenség arra utal, hogy a nők házimunkájából eltűnt perceket nem kizárólag a férfiak vették át. A mosogatás és mosás időigényének csökkenésében valószínűleg technológiai fejlesztések, például mosogatógépek és korszerűbb mosógépek elterjedése, valamint szolgáltatások vagy életmódbeli változások játszottak szerepet.
A háztartási munka teljes mennyisége a 15-74 éves lakosság körében enyhén nőtt: 2009-2010-ben napi 133 perc volt az átlag, míg 2024-2025-ben 137 perc. Ez azt jelenti, hogy nem egyszerűen kevesebb háztartási munkát végzünk, hanem annak jellege és megoszlása változott.
A közeledés tendenciája nem újkeletű, a KSH korábbi időmérleg-felvételei is hasonló mintázatot mutattak. 1986-1987-ben a nemek közötti különbség még 146 perc volt, ami 1999-2000-re 121 percre, 2009-2010-re 105 percre, majd a legújabb adatok szerint 75 percre csökkent. Fontos megjegyezni, hogy a jelenlegi napi 75 perces különbség még mindig heti 8 óra 45 percet jelent.
Ezzel párhuzamosan mindkét nem esetében nőtt a főfoglalkozásra fordított idő. A nők napi átlagos munkaideje 123 percről 170 percre, a férfiaké pedig 183 percről 234 percre emelkedett. Ez azt mutatja, hogy a háztartási munka átalakulása nem elszigetelten, hanem a teljes időfelhasználási környezet változásával együtt zajlik.
Az időmérleg-felvételek a konkrét tevékenységekre fókuszálnak, mint a főzés, takarítás vagy mosogatás, amelyek könnyen mérhetők. Azonban létezik egy másik típusú háztartási munka, az úgynevezett kognitív háztartási munka, amely a tervezést, szervezést és észben tartást foglalja magában, és nehezebben számszerűsíthető percekben.
Ilyen feladat például észrevenni, hogy elfogyott a tej, fejben tartani a szülői értekezlet időpontját, vagy megszervezni a gyermek fogorvosi látogatását. Ezek a tevékenységek gyakran nem különálló időblokkokban zajlanak, hanem széttagoltan, munka vagy más tevékenységek közben. A szakirodalom ezt a fizikai végrehajtástól elkülönülő kognitív munkát vizsgálja, különös tekintettel annak a kimerültséggel való kapcsolatára.
Andreas Haupt és Dafna Gelbgiser tíz európai ország adatait elemezve megállapították, hogy a nőknél az egyenlőtlenül megosztott kognitív munka jelentősen növeli a munkahelyi fáradtság valószínűségét. Ha egy nő maga végezte az összes kognitív feladatot, 15 százalék volt az esélye, hogy havonta többször túl fáradtan érkezik a munkahelyére, szemben a 9 százalékkal egyenlő megosztás esetén, és 6 százalékkal, ha a partner végezte az összeset. Férfiaknál hasonló összefüggést nem találtak.
Egy másik kutatásban Elizabeth Aviv és munkatársai 322 kisgyermekes anyát kérdeztek, és megállapították, hogy a résztvevők átlagosan a kognitív háztartási munka 72,57 százalékáért, a fizikai végrehajtás 63,64 százalékáért voltak felelősek. A magasabb kognitív terhelés ebben a mintában több depressziós tünettel, magasabb stresszel, személyes kiégéssel, rosszabb mentális állapottal és gyengébb párkapcsolati működéssel járt együtt. Ez rávilágít arra, hogy a tervezés és a fizikai végrehajtás felelőssége nem feltétlenül oszlik meg egyformán ugyanazon feladatokon belül.
A jelenleg futó online adatfelvétel is arra fókuszál, hogy a család működtetéséhez szükséges tervezés, szervezés és észben tartás mekkora része jut a válaszadókra. A kérdések kitérnek arra, ki veszi észre az elintézendő dolgokat, ki tartja fejben a határidőket, ki szervezi a gyermekekkel kapcsolatos ügyeket, és előfordul-e, hogy valaki akkor is követi a feladatot, amikor végül más végzi el.
Az eddigi válaszok megerősítik a kognitív terhek súlyát, a válaszadók gyakran említik a „minden megszervezését”, a „folyamatos figyelést mindenkire” vagy az „otthoni láthatatlan munka” és a saját munka összeegyeztetését. Egy anya például arról számolt be, hogy a házimunkát „sokszor csak akkor veszik észre, ha az valamiért elmarad”.
Ezek a megállapítások hangsúlyozzák a konkrét feladat elvégzésének és a mögötte álló észlelésnek, előregondolkodásnak, szervezésnek és összehangolásnak a különválasztását. A kimerültség kezelésében a relaxációs technikák segíthetnek a regenerációban, de önmagukban nem oldják meg a kognitív terhelés egyenlőtlen megoszlásából fakadó problémát.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása