A Green Day, a punkzene egyik legmegosztóbb és egyben kereskedelmileg legsikeresebb zenekara, hamarosan negyvenéves fennállását ünnepli. Az együttes története során számos változáson ment keresztül, a kezdeti punk évektől a kereskedelmi sikereken át a musicalekig. Most pedig egy film is készült az életük inspirálta történetről, amely Green Day: Nimrods címmel került a mozikba.
A film cselekménye a Green Day korai időszakát idézi, még az 1994-es Dookie album általi áttörés előtt. A történet középpontjában három Kansas City-beli barát áll, akiknek Analóg Kutyák néven van egy punkzenekara. Egy félreértés, vagy inkább egy durva átverés folytán azt hiszik, hogy a Green Day meghívta őket előzenekarnak egy Los Angeles-i szilveszteri fellépésre.
A tinédzserek, pénz, kapcsolatok és józan ész nélkül, autóval indulnak útnak a nyugati partra, hogy valóra váltsák álmukat. A főszereplő Tommy, akit Mason Thames alakít, makacsul ragaszkodik az analóg dolgokhoz, még a demóikat is kazettás magnóval rögzítik. A zenekar további tagjai Fred, a zöld hajú, kissé ütődött karakter, és Chad, a szemüveges dobos, akit Ryan Foust játszik.
A Nimrods címét a Green Day egyik megosztó albumáról kapta, amely az együttes elszakadását jelentette a jellegzetes kaliforniai punk hangzástól. A film rendezője Lee Kirk, aki korábban már dolgozott együtt Billie Joe Armstrong frontemberrel a 2016-os Ordinary World című filmen. Bár Armstrong nem főszereplő a Nimrodsban, a film mégis áthatja a Green Day szellemisége.
A Green Day pályafutása során az egyik azon kevés zenekar közé tartozik, akik a kezdetektől fogva ugyanazzal a felállással játszanak. A '90-es években a kereskedelmi punkzenekarok, mint a Blink-182 vagy az Offspring, népszerűsége idején a Green Day is hasonlóan "kertvárosi" lázadást képviselt. A film ezt a vonalat viszi tovább, bemutatva a középosztálybeli tinédzserek kalandjait, akik nem a punk szubkultúra legextrémebb elemeit élik meg, hanem inkább a szüleik átverésével és kisebb lopásokkal lázadnak.
A Nimrods egy klasszikus felnövéstörténet és road movie elemekkel operál, amelyben a lázadó, naiv ifjúság csetlés-botlásait követhetjük nyomon. A film azonban nem mindenhol éri el a kívánt mélységet a felnőtté válás ábrázolásában, inkább egy vicces zenei utazásként funkcionál. A hitelesség hiánya is felmerül, mivel a modern korba helyezett, low-budget turnézás kihívásait túlságosan meseszerűen mutatja be. Az okostelefonok hiánya vagy nem használata a problémák megoldására logikai bukfenceket eredményez.
A film nem egy "bátor" alkotás, hiányzik belőle a punkra jellemző nyersesség és mocskosság. A koncertjelenetek alatt stúdióban felvett zene szól, ami tovább csökkenti a valósághűséget. A főszereplők naivitása, különösen abban, hogy egy ellenőrizetlen meghívás alapján indulnak útnak, szintén megkérdőjelezhető. A karakterfejlődés is korlátozott, egyedül Tommy mutat némi változást a film végén, de az önző frontember sztereotípiájától nem tud elszakadni.
Annak ellenére, hogy a film számos logikai hiányosságot és kidolgozatlanságot tartalmaz, alapvetően szerethető alkotás. Különösen Fred karaktere, a túlmozgásos, mindenre kapható srác, aki sokak számára ismerős lehet a saját baráti körükből. A film legnagyobb erőssége a Green Day zenei anyaga, közel harminc szám csendül fel a produkcióban, a legismertebb slágerektől a kevésbé mainstream dalokig.
A Green Day zenéje és a film hangulata tökéletesen passzol egymáshoz, ami sokat javít az összképen. A film azonban a kiszámíthatósága miatt nem igazán marad emlékezetes, hiszen a néző tudja, hogy a srácok fő motivációja egy hazugságra épül. Ennek ellenére a Nimrods egy könnyed, szórakoztató utazás, amely a Green Day rajongóknak és a felnövéstörténetek kedvelőinek is kellemes kikapcsolódást nyújthat, ha el tudnak vonatkoztatni a történet gyengeségeitől.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása