Franco Baresi, az olasz labdarúgás és az AC Milan ikonikus alakja, 66 évesen hunyt el, mély űrt hagyva maga után a sportvilágban. A legendás hátvédre egykori magyar ellenfelei, Vincze István és Kovács Kálmán is tisztelettel emlékeznek. Személyes találkozásaik és pályán szerzett tapasztalataik alapján rajzolják meg a világsztár portréját, kiemelve egyedülálló játékintelligenciáját és rendíthetetlen klubhűségét.
Vincze István, a korábbi 44-szeres magyar válogatott, klub- és válogatott szinten is szembekerült Baresivel. Az olasz élvonalban, a Lecce játékosaként testközelből figyelhette az Arrigo Sacchi irányította, világsztárokkal teletűzdelt Milant. Vincze szerint, még olyan meghatározó egyéniségek mellett is, mint Van Basten, Gullit vagy Rijkaard, a csapat igazi vezére egyértelműen Franco Baresi volt. Ő irányította a csapatot hátulról, kapitányként kulcsszerepet játszott a Milan és az olasz válogatott sikereiben.
Kovács Kálmán, az 56-szoros válogatott támadó, szintén találkozott Baresivel egy 1990. október 17-én, a Népstadionban rendezett Európa-bajnoki selejtezőn, amely 1–1-es döntetlennel zárult. Emlékezetében máig élénken él egy vitatott szituáció, ahol szerinte Baresi szabálytalankodott vele a tizenhatoson belül. Kovács szerint Baresi, bár intelligens futballista volt, egy óriási egyéniség is volt, aki a pályán is megmutatta karakterét, de a durva játék messze állt tőle.
Franco Baresi neve húsz idényen keresztül összeforrt az AC Milannal, ahol teljes profi pályafutását töltötte, ami Vincze István szerint legalább akkora teljesítmény, mint a pályán elért sikerei. Pályafutása során három Bajnokcsapatok Európa-kupáját és hat olasz bajnoki címet nyert. Tagja volt az 1982-es világbajnok olasz válogatottnak is, bár akkor még nem lépett pályára.
Vincze István kiemelte Baresi játékintelligenciáját, ami megkülönböztette őt a kor legtöbb védőjétől. Nem a durvaság, hanem a magabiztosság és a játék kiváló olvasásának képessége jellemezte. Fizikailag nem volt kimagaslóan magas játékos, de kiválóan indult meg, remek volt a kezdősebessége, jól lépett ki a labdával, nagyszerű ütemérzékkel szerelt, és hatékonyan zárta a területeket. Vincze szerint rendkívül kellemetlen ellenfél volt, akit nagyon nehéz volt átjátszani, és stílusát Franz Beckenbaueréhez hasonlította.
Baresi klubhűsége, amely a mai futballban szinte elképzelhetetlen, példaértékű volt, és Vincze István szerint ez is mutatja, milyen különleges személyiség volt. Az a tény, hogy testvére, Giuseppe Baresi az Internél futballozott, miközben ő a Milan legendája lett, további érdekességet ad a történethez. Kovács Kálmán is hangsúlyozta, hogy régen sokkal természetesebb volt a hosszú távú klubhűség, ami ma már ritkaságszámba megy a játékosok gyakori vándorlása miatt.
Kovács Kálmán elmondása szerint az ember gyakran csak évekkel később értékeli fel igazán azokat a pillanatokat, amikor nagy játékosok ellen futballozhatott, hiszen akkoriban ezt természetesnek vették. Emlékezetében élénken él az 1994-es világbajnoki döntő, ahol Baresi sérülésből visszatérve vállalta a játékot, majd a tizenegyespárbajban hibázott Brazília ellen. Kovács szerint éppen az ilyen pillanatok, a felelősségvállalás tesz valakit igazán nagy futballistává és egyéniséggé.
Franco Baresi öröksége túlmutat a pályán elért sikereken; a sportág egyik legnagyobb védőjeként tartják számon eleganciája, játékintelligenciája és rendíthetetlen klubhűsége miatt. Kovács Kálmán egy kistarcsai történettel illusztrálta Baresi tiszteletét Magyarországon is, ahol egy korábbi futballista róla kapta a becenevét, ami szerinte a legnagyobb elismerés. Ez a történet is jól mutatja, hogy Baresi hatása nemzetközi szinten is mély és tartós volt.
A magyar futballisták visszaemlékezései rávilágítanak arra, hogy Baresi nem csupán egy kivételes képességű játékos volt, hanem egy igazi vezér és példakép, akinek karaktere és játéka generációkra volt hatással. Az ő pályafutása emlékeztet minket a labdarúgás azon értékeire, mint a hűség, az intelligencia és a sportemberi nagyság, amelyek a mai napig inspirációt nyújtanak a futballvilágban.
📰 Forrás: Origo — Eredeti cikk elolvasása