A magyar filmművészet egyik legkiemelkedőbb alakjának, Fábri Zoltán háromszoros Kossuth-díjas filmrendezőnek állítottak emléket szoboravató ünnepség keretében Budapesten. Az eseményre a Nemzeti Filmintézet (NFI) épülete előtt került sor, csütörtökön, a rendező születésének 109. évfordulóján, 2026. október 15-én. Az új alkotás a művész gazdag életműve és a magyar kultúrához való hozzájárulása előtt tiszteleg, emlékeztetve a közönséget és a szakmát Fábri Zoltán halhatatlan örökségére.
Az ülő alakot formázó szobor Ámmer Gergő szobrászművész munkája, amely Fábri Zoltánt méltóságteljes és elmélkedő pózban ábrázolja. Az alkotás harmonikusan illeszkedik a Nemzeti Filmintézet modern környezetébe, ugyanakkor időtlen üzenetet hordoz a művész kitartásáról és mély emberiességéről. Az avatóünnepségen számos közéleti és kulturális személyiség vett részt, akik egyöntetűen méltatták a rendező munkásságát és a magyar filmre gyakorolt felbecsülhetetlen hatását.
Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár beszédében hangsúlyozta Fábri Zoltán egyedülálló jelentőségét. Kiemelte, hogy Fábri egy univerzális alkotó volt, akinek művészi nagysága és szellemi öröksége nem csupán a múlt része, hanem egyfajta kötelezettséget is ró az utódokra. Az államtitkár szerint a magyar film ügyét a nemzeti kultúra legszentebb ügyei között kell számon tartani, és ebben a szellemben kell cselekedni a jövőben is. Fábri a 20. századi magyar társadalom és történelem erkölcsi kérdéseinek kivételesen érzékeny és utolérhetetlenül komplex ábrázolójaként vonult be a magyar filmtörténetbe. Munkássága során olyan mélyrehatóan vizsgálta az emberi lélek dilemmáit és a társadalmi igazságtalanságokat, amelyek máig aktuálisak maradtak. Nagy Ervin hozzátette, hogy a szobor nem csupán a rendező szakmai nagyságát, hanem azt az érző embert is megjeleníti, aki mindig szeretetet és empátiát sugárzott a környezetének.
Fábri Zoltán 1917. október 15-én született, és gazdag pályafutása során 22 filmet rendezett. Munkáinak jelentős részéhez ő maga írta a forgatókönyvet, és gyakran a díszlettervezésben is aktívan részt vett, ami rávilágít sokoldalú tehetségére és a filmkészítés iránti teljes elkötelezettségére. Az ő nevéhez fűződnek olyan ikonikus alkotások, mint az 1955-ös Körhinta, amely Törőcsik Mari számára hozott nemzetközi áttörést, Az ötödik pecsét, A Pál utcai fiúk, az Isten hozta, őrnagy úr! és a Hannibál tanár úr. Ezek a filmek nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi filmművészetben is maradandó nyomot hagytak, számos díjat és elismerést szerezve a rendezőnek és a magyar filmnek egyaránt. Fábri háromszor volt Oscar-díjra jelölve, és számos jelentős filmfesztiválon, mint Velence, Moszkva és Berlin, nyert nagydíjakat.
Különösen aktuális az avatás időpontja, hiszen nemrég, október 7-én volt pontosan ötven éve, hogy Az ötödik pecsét című, mára klasszikussá vált filmjét bemutatták a magyar mozikban. Ez az évforduló ismét ráirányította a figyelmet Fábri egyik legfontosabb művére, amely a második világháború idején játszódik, és az emberi erkölcs, a választás és a felelősség kérdéseit boncolgatja. Ennek az évfordulónak a kapcsán a Telex After is foglalkozott a filmmel, egy mélyreható beszélgetés keretében. Az adásban a filmben a fiatal nyilastisztet alakító Nagy Gábor színész, valamint Gelencsér Gábor filmesztéta elemezte a mű jelentőségét és hatását. A beszélgetés rávilágított a film örökérvényű morális dilemmáira és a hatalom, az emberi méltóság és a választás szabadságának kérdéseire, amelyek Fábri Zoltán alkotói világának központi elemei voltak. A film máig aktuális üzenete a nézőket arra készteti, hogy elgondolkodjanak saját erkölcsi döntéseiken és a történelem tanulságain.
Fábri Zoltán munkássága a mai napig inspirációt jelent a filmesek és a közönség számára egyaránt. Művei mélyen gyökereznek a magyar valóságban, mégis egyetemes emberi kérdéseket feszegetnek, amelyek időtlenek és relevánsak maradnak. A rendező filmjei nem csupán szórakoztatnak, hanem gondolkodásra is késztetnek, hozzájárulva a társadalmi párbeszédhez és az önreflexióhoz. A szobor felavatása méltó tisztelgés egy olyan művész előtt, aki nem csupán filmeket rendezett, hanem a magyar kulturális identitás fontos részét is formálta. Az ülő alak, amely a Nemzeti Filmintézet előtt fogadja a látogatókat, emlékeztet a rendező bölcsességére, empátiájára és arra a kitartó munkára, amellyel a magyar film ügyét szolgálta, generációk számára adva át a mozgókép erejét és üzenetét.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása