Budapest útjain mindennapos jelenség a közlekedési szabályok megsértése, a buszsávok, kerékpársávok jogosulatlan használatától a szabálytalan parkoláson át a kereszteződésekben való bennmaradásig. Sokan teszik fel a kérdést, miért van ennyi egyértelmű szabálytalanság a fővárosban, miközben számos térfigyelő kamera üzemel.
A probléma gyökerei összetettek, és elsősorban a hatályos jogszabályokban, a technikai korlátokban, valamint az önkormányzatok és a rendőrség közötti együttműködés hiányában rejlenek. A jelenlegi rendszer számos kihívást támaszt a hatékony szankcionálás elé, ami hozzájárul a szabálytalanságok elharapódzásához.
A kamerafelvételek alapján történő büntetés lehetősége jelenleg erősen korlátozott. Gyakorlatilag csak az objektív felelősség alá tartozó jogsértések esetében szabható ki bírság, ahol a jármű üzembentartója felel a szabályszegésért, függetlenül attól, hogy ki vezette az autót.
Ilyen esetek például a gyorshajtás, a piros lámpán áthajtás, vagy a behajtási tilalom megsértése. Azonban a legtöbb, a fővárosban tapasztalható szabálytalanság – mint a buszsáv használata vagy a szabálytalan parkolás – nem tartozik ebbe a kategóriába.
Ezekben az esetekben a bírság kiszabásához az elkövető személyének azonosítására lenne szükség. A rendőrség ugyan megkérdezi az üzembentartót a vezető kilétéről, de ő jogszerűen megtagadhatja az információ kiadását, mivel senki sem kötelezhető önmaga vagy közeli hozzátartozója terhére vallomást tenni.
A főpolgármester már 2024-ben, majd idén májusban is kérte az objektív felelősség kiterjesztését a kormánytól és az Országgyűléstől, de eddig érdemi előrelépés nem történt. További nehézséget jelent, hogy kamerafelvétel alapján csak a rendőrség jogosult eljárni, és kizárólag az informatikai rendszeréhez bekötött kamerák felvételeit használhatja fel.
Bár az önkormányzatok számos kamerát üzemeltetnek, a fővárosi önkormányzat közúti kamerái közül mindössze 29 sebességmérő és egyetlen piros lámpán áthajtást ellenőrző kamera van összekapcsolva a rendőrséggel. Az önkormányzatok szerint ennek oka a szabályozás által előírt, drága kamerák beszerzési költsége, valamint a rendőrség vonakodása az összekapcsolási kérelmek teljesítésétől.
Ennek következtében a Fővárosi Rendészeti Igazgatóság (FÖRI) 165, behajtási tilalom ellenőrzésére alkalmas kamerájának felvételei sem használhatók bírságolásra. Hasonlóan hatástalan a Budapest Közút több száz közúti, és az önkormányzatok több ezer közterületi kamerája is a szankcionálás szempontjából.
A helyzet nem volt mindig ilyen egyértelmű. 2017 előtt, amikor a szabályozás még nem volt kristálytiszta, több kerület is rendszeresen bírságolt kamerafelvételek alapján. Ez a gyakorlat azonban megszűnt, miután a III. kerület megbírságolta az akkori főpolgármester, Tarlós István feleségét.
Ezt követően a főpolgármester többször is felszólalt a kamerás bírságolás ellen, majd a rendőrség egy közleményben tisztázta, hogy kizárólag ők jogosultak kamerafelvételek alapján bírságot kiszabni, és csak az általuk jóváhagyott kamerák adatait felhasználva. Ez a döntés gyakorlatilag véget vetett az önkormányzati kamerákra alapozott bírságolásnak.
A szankcionálást az is nehezíti, hogy a bírságokból származó bevétel teljes egészében az államkasszába folyik be. Ezáltal az önkormányzatoknak nincs közvetlen anyagi érdekük a jogsértések csökkentésében, hiszen a bírságolás költségei őket terhelik, míg a bevételek másutt hasznosulnak.
Bár a cél az, hogy a bírságot kivető szervek ne a bírságolásban, hanem a jogsértések megelőzésében legyenek érdekeltek, a helyzeten sokat segítene, ha legalább költségtérítést kapnának a szankcionálással járó kiadásokért.
A fenti korlátok miatt az önkormányzatok számára a helyszíni bírságolás marad az elsődleges eszköz, ami azonban jóval több emberi erőforrást igényel, mint a kamerafelvételek elemzése. A helyszíni bírságokból származó bevételek egy része az önkormányzatokat illeti, például a FÖRI 2025-ben mintegy 120 millió forinthoz jutott ilyen módon.
Ez az összeg legtöbbször a behajtási tilalom megsértéséből származott, közel háromezer esetben. Ugyanakkor bizonyos szabálytalanságok, mint például a kerékpársávon való megállás, szankcionálása rendkívül nehézkes, erről mindössze 52 intézkedés történt tavaly a fővárosi rendészek részéről.
A helyszíni bírságolást olykor adminisztratív akadályok is nehezítik. Például 2025. szeptember 9. és 2026. január 13. között az Energiaügyi Minisztérium illetékes osztálya leállította a FÖRI hozzáférését a gépjármű-nyilvántartáshoz, így a szervezet csak abban az esetben tudott bírságolni, ha a jármű vezetője is a helyszínen tartózkodott.
Emellett a kiszabható bírságok mértéke sem ösztönzi kellőképpen a szabálykövetést és nem fedezi a felmerülő költségeket. A tilosban megálló autó kerékbilincsének leszedéséért 11 500 forintot, elszállításáért pedig 14 500-20 000 forintot lehet elkérni településmérettől függően. Ezek az összegek 2009 óta változatlanok, így reálértékük folyamatosan csökken.
A közlekedési szabálytalanságok számának érdemi csökkenése elsősorban a kamerafelvételek alapján történő szankcionálás szabályainak átalakításával érhető el. Ehhez az objektív felelősség kiterjesztésére, a rendőrségi rendszerhez kapcsolt önkormányzati kamerák számának növelésére, és a bírságolásból származó bevételek igazságosabb elosztására lenne szükség.
Remélhetőleg a döntéshozók nyitottak lesznek a szükséges jogszabályi és rendszerszintű változtatásokra. A cél végső soron az, hogy az emberek ne csupán a büntetéstől való félelem miatt tartsák be a szabályokat, hanem azért is, mert felismerik azok értékét és a biztonságosabb közlekedéshez való hozzájárulásukat.
Ha mindenki betartja a szabályokat, és bízhatunk abban, hogy a többiek is így tesznek, azzal mindannyian jól járunk. A hatékony és arányos szankciók rendszere azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy ez a bizalom kialakulhasson és a szabálykövető magatartás normává váljon a fővárosi közlekedésben.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása