Az elmúlt tíz évben megfigyelhető tendencia, hogy a magyar televíziós műsorok, különösen a tehetségkutatók, egyre inkább a polgárpukkasztó, alacsony presztízsű, és olykor egyenesen botrányos tartalmakra, az úgynevezett „trash” műfajra építenek. Ez a jelenség korábban főként az internet bizonyos szegmenseiben volt jellemző, mára azonban a kereskedelmi televíziók is előszeretettel alkalmazzák. A nézettség hajszolása mögött az a felismerés áll, hogy a közösségi média térnyerésével a feltörekvő előadók már nem feltétlenül szorulnak rá a televíziós szereplésre, így a műsorkészítőknek új módszereket kellett találniuk a nézők képernyő elé vonzására.
A Megasztár nyolcadik évadában már egyértelműen a bulváros irányt választották a készítők, a zsűri összetétele és a szerkesztés is a mesterek és a versenyzők közötti konfliktusokra fókuszált. Tóth Gabi például egy alkalommal indulatosan reagált egy versenyző megjegyzésére, ami napokig téma volt a médiában. A kilencedik évad első válogató adásában is a zsűri, Puskás-Dallos Bogi vezetésével, egy zavarodott versenyzővel szemben egy Tóth Gabi-imitációval szórakoztatta a közönséget, ami szintén a dráma és a nézettség növelését szolgálta.
A közelmúltban különösen nagy visszhangot váltott ki Helfy Roxána Laura esete, egy 16 éves lányé, aki saját dallal érkezett a versenybe. Herceg Erika egy „lepecsételt kártyával” megakadályozta, hogy a lány Marics Peti csapatába kerüljön, majd Helfy Alexához ment, akivel korábban már dolgozott együtt. Ez a lépés széles körű felháborodást váltott ki a közösségi médiában, sokan érzéketlennek és számítónak titulálták Herceg Erikát, felvetve a kérdést, hogy fontosabb-e a nézettség egy fiatal versenyző lelki épségénél.
A műsor sajtótájékoztatóján is feszült volt a hangulat, amikor Lékai-Kiss Ramóna kérdésére Herceg Erika kijelentette, hogy csalódott a Megaházban szerzett tapasztalatai miatt, és úgy érezte, „kés volt – hármójuktól, belém!”. Puskás-Dallos Bogi ezt vitatta, hangsúlyozva, hogy az évadnak a versenyzőkről kellene szólnia. Herceg Erika később hozzátette, hogy szerinte Tóth Gabi sem tett volna ilyet, és biztos abban, hogy a nézők megértik majd a reakcióját, amikor látják a Megaházas adást.
A „trash” műfaj térnyerése a televízióban a nézői ingerküszöb emelkedésével magyarázható. Mivel a közösségi média folyamatosan új és sokkoló tartalmakat kínál, a hagyományos tévéműsoroknak is fel kell venniük a versenyt a figyelemért. A botrányok és a dráma generálása hatékony eszköznek bizonyult a „zajban” való fennmaradáshoz, és a zsűritagok gyakran válnak a konfliktusok főszereplőivé.
A tehetségkutatók eredeti célja, a tehetséggondozás, háttérbe szorult. A műsorkészítők a mesterek és versenyzők közötti feszültségekre helyezik a hangsúlyt, ahelyett, hogy az előadók fejlődését támogatnák. Ez a stratégia, bár növeli a nézettséget, elvonja a figyelmet a valódi tehetségekről és a zenei produkciókról.
A jelenség felveti az etikai kérdést, hogy a nézettség generálása mindenek felett áll-e, még akkor is, ha az a versenyzők, különösen a fiatalok, lelki épségének rovására megy. Az iparági szereplők is aggodalmukat fejezik ki, miszerint a tehetséggondozás kiüresedett, és a műsorok elvesztették korábbi presztízsüket és jelentőségüket.
Radics Gigi, a Megasztár hatodik szériájának győztese is kritikusan nyilatkozott a trendről, hangsúlyozva, hogy a műsoroknak inkább az előadókra, semmint a botrányokra kellene fókuszálniuk. Azonban a jelek szerint tanácsát nem fogadták meg, ami azt sugallja, hogy a nézettség iránti igény továbbra is felülírja a szakmai és etikai szempontokat.
A jelenlegi tendencia alapján valószínűsíthető, hogy a televíziós tehetségkutatók továbbra is a dráma és a botrányok eszközeihez nyúlnak majd a nézők bevonzása érdekében. Ez hosszú távon tovább erodálhatja a műsorok hitelességét és a tehetséggondozás iránti elkötelezettségét. A korábbi győztesek sorsa is azt mutatja, hogy sokan inkább celebekké válnak, mintsem sikeres előadókká, ami a műfaj eredeti céljának eltorzulására utal.
A jövőben kulcsfontosságú lesz, hogy a műsorkészítők képesek lesznek-e egyensúlyt teremteni a szórakoztatás és a tehetséggondozás között, vagy a nézettség iránti szomj továbbra is a „trash” tartalom dominanciáját eredményezi majd a magyar televíziós piacon.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása