Valéry Giscard d'Estaing volt francia elnök életét feldolgozó, újonnan megjelent biográfia újra előtérbe hozta a Közép-afrikai Császárság uralkodójával, Jean-Bédel Bokassával és annak feleségével, Catherine császárnéval kapcsolatos, régóta keringő feltételezéseket. A több mint 330 oldalas kötet, amely 52, az elnökhöz közel álló személy elbeszéléséből áll össze, ígérete szerint "átfogó és eredeti életrajzi megközelítést" kínál, rávilágítva Giscard d'Estaing karrierjének kevésbé ismert aspektusaira, és bemutatva az államférfi mögötti embert is. Azonban a Bokassa-famíliával való "talán túlságosan is szoros kapcsolatot" sem az elnök életében, sem halála után nem kommentálja a család, így a leginkább vitatott kérdések továbbra is nyitva maradnak.
A feltételezések középpontjában egy állítólagos viszony áll Giscard d'Estaing és Catherine császárné között, amelyet Bokassa maga is emlegetett. 1985-ben Bokassa "Ma vérité" című memoárjában, amelyet Franciaországban betiltottak és megsemmisítettek rágalmazás miatt, részletesen írhatott erről. A könyv, amelynek mindössze néhány recenziós példánya maradt fenn, a francia elit és az afrikai diktatúra korrupt összefonódását is bemutatta. Bokassa egy 2011-es interjúban Nicolas Poincaré újságírónak egyenesen azt állította: "Giscard elrabolta a feleségemet, elrabolta tőlem Catherine császárnét, ez egyszerűen nem helyes." A "gyémántügy" néven elhíresült botrány, amely szerint Giscard d'Estaing értékes gyémántokat kapott Bokassától, 1979-ben robbant ki, és jelentősen rontotta az elnök megítélését. Bár az elnök tagadta az állításokat, és az ajándékok értékét jóval alacsonyabbnak becsülték, mint azt az ellenzék állította, a közvélemény arrogánsnak találta a hozzáállását, és sokan a korrupció beismerését látták benne.
A francia elnök és a közép-afrikai diktátor közötti viszony az 1970-es évek elejére nyúlik vissza, amikor Giscard d'Estaing még pénzügyminiszterként járt vadászni a volt francia gyarmatra. Franciaország stratégiai érdekei, különösen a gazdag uránlelőhelyek miatt, kulcsfontosságúak voltak a francia atomprogramhoz. Bokassa hatalma nagymértékben függött a francia katonai és pénzügyi támogatástól, ami arra utal, hogy esetleg tolerálta, sőt támogatta is a francia elnök vonzalmát felesége iránt. Catherine Martine Denguiadéra mindössze 14 éves volt, amikor Bokassa ezredes elraboltatta és hatodik feleségévé tette, hét gyermekük született. Bokassa, aki Napóleon császárt tekintette példaképének, 1977-ben fényűző koronázási ceremóniát rendezett, amely az ország éves költségvetésének harmadát emésztette fel, nagyrészt francia adófizetői pénzből. Catherine ekkor lett császárné, és külföldi útjaira is elkísérte férjét. A francia kormány közvetlenül is hozzájárult a költségekhez, a rendészeti biztosítástól a hintót húzó lovakig, hogy biztosítsa az uránlelőhelyekhez való hozzáférést.
A Bokassa-ügy és a gyémántbotrány súlyos csapást mért Giscard d'Estaing politikai karrierjére és hitelességére. Az elnök azon döntése, hogy "megvetéssel" kezeli az ügyet, és más újságokra bízza az igazság feltárását, a közvélemény szemében arrogánsnak tűnt. Ez a hozzáállás, valamint a korrupció és sikkasztás vádja aláásta a nép bizalmát. A botrány rávilágított a francia politikai elit és az afrikai diktatúrák közötti átláthatatlan és sokszor korrupt kapcsolatokra. Bokassa, aki "kalóz"-nak nevezte Giscard d'Estaing-t, azzal vádolta a francia elnököt, hogy kihasználta afrikai származását, hogy elvegye feleségét és gyémántjait. Giscard d'Estaing viszont azzal gyanúsította Bokassát, hogy hamisított dokumentációt juttatott el a sajtónak, hogy nagyobbnak tűnjön a gyémántok értéke. A botrány végül hozzájárult ahhoz, hogy Giscard d'Estaing elveszítette az 1981-es választásokat Francois Mitterrand ellen.
A "tündérmese" 1979-ben ért véget, amikor Franciaország a Barracuda-hadművelettel beavatkozott Bokassa rezsimjének felszámolására, miután gyerekeket végeztek ki. A császári pár útjai elváltak: Bokassa száműzetésbe vonult, Catherine pedig gyermekeivel Genfben, majd Franciaországban élt, a császári gyémántok eladásából. Bár hivatalosan sosem váltak el, mindketten kegyelemben részesültek, és visszatérhettek a Közép-afrikai Köztársaságba. Catherine császárné, az ügy egyetlen élő "koronatanúja", évtizedek óta visszavonultan él, és soha nem adott interjút. Így a Giscard d'Estaing és Catherine közötti állítólagos viszony, valamint a gyémántügy pontos részletei a mai napig feltételezések és találgatások tárgyát képezik, végleges bizonyítékok nélkül, fenntartva a történelmi rejtélyt.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása