A Balatonnal kapcsolatban széles körben elterjedt az a vélekedés, miszerint a helyi vendéglátósok és kereskedők mindössze három-négy hónapot dolgoznak a nyári szezonban, majd az év hátralévő részében pihennek. Ez a sztereotípia azt sugallja, hogy a magas árak abból adódnak, hogy a vállalkozók rövid idő alatt igyekeznek megkeresni az egész éves megélhetésüket.
A valóság azonban sokkal árnyaltabb, és a tóparti gazdasági szereplők egyöntetűen cáfolják ezt az elképzelést. Tapasztalataik szerint a szezonális bevétel önmagában nem elegendő az egész éves megélhetéshez, ezért a legtöbben a holtszezonban is aktívan dolgoznak, gyakran több lábon állva.
A balatoni vállalkozók egyre erőteljesebben lépnek fel a tóval kapcsolatos negatív megítélés ellen, különösen a "három hónap munka, kilenc hónap pihenés" tévhitével szemben. Egy tavaly indult kezdeményezés keretében érdekszövetséget próbáltak létrehozni, hogy egységesen képviseljék gazdasági érdekeiket és javítsák a Balaton, valamint az ott tevékenykedő cégek reputációját. Bár a szervezet még nem öltött jogi keretet, a kapcsolattartás folyamatos a kezdeményezők között.
A vállalkozók vitatják a Balaton drágaságát is, és rendkívül károsnak, valamint igazságtalannak tartják a horvátországi nyaralással való összehasonlítást. Érvelésük szerint, ha "almát almával" hasonlítunk össze, vagyis ugyanolyan paraméterekkel vizsgáljuk a két desztináció költségeit, akkor az Adria nem bizonyul olcsóbbnak. Ezt az állítást statisztikai adatok is alátámasztják.
A KSH felmérése szerint a lakosság egy napra jutó utazási költése még mindig jóval alacsonyabb a Balatonnál, mint a kedvelt tengerparti célországokban. Ennek ellenére a különbség látványosan szűkül az elmúlt években, és a közvélekedésben továbbra is tartja magát az a vélemény, hogy a Balaton drága.
A "száz napos munka" modell, ahol a vállalkozók a nyári szezonból élnek egész évben, valójában soha nem volt általános, és a kilencvenes években már elkezdett kikopni. Akkoriban egy-egy rossz szezon után a vállalkozók hamar anyagi nehézségekbe ütköztek, sokan kénytelenek voltak elzálogosítani értékeiket, ami rávilágított a kizárólag szezonális működés fenntarthatatlanságára.
Az elmúlt tíz évben Magyarországon drágultak a legtöbbet a hotelek és éttermek az Európai Unióban. Ennek eredményeként, míg 2012-ben a magyarok Horvátországban naponta több mint kétszer annyi pénzt adtak ki, mint a Balatonnál, addig 2025-ben már csak tizenhét százalék volt a különbség.
A forint erősödése tovább rontja a Balaton versenyképességét, mivel relatíve olcsóbbá teszi a külföldi utazásokat a magyarok számára. Ez a trend is hozzájárul ahhoz, hogy a balatoni vállalkozóknak folyamatosan keresniük kell a kiegészítő jövedelemszerzési lehetőségeket az év többi részében, hogy fedezzék az egész éves megélhetési költségeiket.
A több mint két tucat megkérdezett helyi gazdasági szereplő egyike sem erősítette meg, hogy a szezon után hónapokig pihenne. Sokan tartanak egy rövid, egy-két hetes szünetet a kimerítő nyár után, amit gyakran nyaralásra használnak, de ezt követően megkezdődik a szezonon kívüli munkavégzés, mivel a nyáron megkeresett pénz nem tartana ki a következő idényig.
A kép vegyes, de különösen a vendéglátósok közül sokan járnak ki Ausztriába dolgozni a téli hónapokban. Nyugati szomszédunknál a síszezonban pörög igazán a turizmus, így az ottani szezon komplementer a balatonival, kihasználva a szezonális eltéréseket. Ez a lehetőség nemcsak jövedelmet biztosít, hanem a német nyelvtudás fejlesztésére is alkalmas, ami a nyári munka során is előny.
Nemcsak a vendéglátósoknak fontos célpont télen Ausztria; egy harminc éve vállalkozó kereskedő is, akinek három üzlete volt a Balatonnál, az elmúlt években szeptemberi szünet után Ausztriába költözik, és ott helyezkedik el a vendéglátásban. A külföldi munkavállalás mellett más szektorok is megoldást jelenthetnek, ahol mindig szükség van idénymunkásokra, például az őszi-tavaszi hónapokban az építőipar.
Sőt, akad olyan vállalkozó is, akinek a főállása építőipari nehézgépkezelő, de nyáron ugrálóvárat üzemeltet a helyi strandon a szabadsága terhére. Egy északi parti büfés pedig a szezon végén labdarúgóedzőként dolgozik több környékbeli egyesületnél. A kereskedők között sokan eleve nem balatoni érdekeltségűek, ők csak nyáron költöznek le a tóhoz, az év többi szakaszában máshol és mással kereskednek, például vásárokra járnak vagy télen fenyőfát árulnak.
A balatoni munkaerőpiaci helyzet évek óta komoly kihívást jelent. Nemcsak az olcsó diákmunka hiányzik, és általában drágább lett a foglalkoztatás, hanem sokszor egyáltalán nincs elegendő munkaerő. Ez a helyzet hatalmas fluktuációhoz vezet, mivel a vállalkozók nem tudják egész évben foglalkoztatni a legjobb alkalmazottaikat a rövid szezonális bevételből.
Egy balatoni vendéglátós szerint a fél éves szezon lenne ideális, mert akkor legalább a három-négy legjobb alkalmazottat meg lehetne tartani bejelentett munkával a holtszezonban is. Jelenleg azonban már karácsonykor el kell kezdeni a nyári munkaerő toborzását a hiány elkerülése érdekében, ami jelentős terhet ró a vállalkozásokra.
A vállalkozók érdekszövetségének célja, hogy a jövőben jogi keretet adjanak a kezdeményezésnek, és hatékonyabban képviseljék a kisvállalkozók gazdasági érdekeit. Az egységes fellépés és a Balaton megítélésének javítása kulcsfontosságú a régió hosszú távú fenntarthatósága szempontjából, különösen a tévhitek eloszlatásával és a valós gazdasági helyzet bemutatásával a nagyközönség számára.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása