Fábri Zoltán „Az ötödik pecsét” című, mára klasszikussá vált alkotása idén ünnepli bemutatójának ötvenedik évfordulóját. A film, amelyet 1976. október 7-én mutattak be a magyar mozikban, a mai napig olyan mélyreható és provokatív morális kérdéseket vet fel, amelyek ritkaságnak számítanak a kortárs filmművészetben. A művet széles körben a magyar filmtörténet egyik kiemelkedő darabjaként tartják számon, gyakran említik minden idők legjobb hazai alkotásai között, köszönhetően időtlen üzenetének és művészi erejének.
Nagy Gábor, aki a filmben a fiatal nyilastiszt szerepét alakította, felidézte, hogy a forgatások során mind Fábri Zoltán rendező, mind Latinovits Zoltán színész rendkívüli elhivatottsággal és odaadással dolgozott. Ez az elkötelezettség kulcsfontosságú volt a film rendkívüli hatásának elérésében. Gelencsér Gábor filmesztéta, egyetemi docens kiemelte, hogy a műben megjelenő, végletekig kiélezett történet és az általa feszegetett morális dilemma a mai fiatal generációk számára is releváns és gondolkodtató, ami a film tartós sikerének egyik titka.
Nagy Gábor a Telex After adásában részletesen beszélt a forgatási élményeiről. Elmondása szerint Fábri Zoltán a számos ismétlés és a jelenetek aprólékos kidolgozása után személyesen köszönte meg a türelmét, hangsúlyozva, hogy az intenzív munka, a jelenetekbe fektetett hit és hév megtérül. A színész visszaemlékezése szerint a végeredmény, a mozivásznon látható film tökéletesen igazolja ezt az elhivatottságot és a rendező kompromisszumok nélküli látásmódját. Fábri Zoltán precizitása és a részletekre való odafigyelése tette lehetővé, hogy a film minden egyes képkockája a lehető legmélyebb hatást gyakorolja a nézőre.
Az 1976. október 7-én, fél évszázaddal ezelőtt bemutatott alkotás Gelencsér Gábor elemzése szerint egy olyan morális dilemmát boncolgat, amelyet a végletekig kiélez. Annak ellenére, hogy a film cselekménye az 1944-es nyilas terror sötét és kegyetlen időszakához kötődik, a felvetett kérdések túlmutatnak a konkrét történelmi kontextuson. A film egyetemes érvényű problémákat tár fel az emberi természetről, a választás szabadságáról és a lelkiismeret súlyáról.
A film középpontjában álló átlagos kisemberek, a főszereplők egy rendkívül provokatív kérdésen gyötrődnek álmatlanul. Ez a kérdés nem csupán a bemutatás idejére volt érvényes, hanem Gelencsér Gábor szerint egyaránt aktuális volt a Kádár-rendszer idején, és releváns marad a késő kapitalizmus fogyasztói társadalmában is. Ez a fajta időtlenség rávilágít az emberi erkölcs és etika alapvető dilemmáira, amelyek kortól és társadalmi rendszertől függetlenül foglalkoztatják az embereket.
A film által felvetett, szándékosan kiélezett morális választás a következő: vajon az ember inkább bűntudat nélküli zsarnokként élné-e le az életét, vagy inkább tiszta lelkiismeretű rabszolgaként, amennyiben elkerülhetetlenül döntenie kell a kettő között. Ez a dilemma áll a történet középpontjában, és ez készteti a nézőt is önvizsgálatra, arra, hogy elgondolkodjon saját értékein és azon, hogyan cselekedne hasonló helyzetben. A film nem kínál könnyű válaszokat, hanem arra ösztönzi a közönséget, hogy szembenézzen a nehéz erkölcsi kérdésekkel.
Gelencsér Gábor hangsúlyozta, hogy éppen ezen mély és provokatív tét miatt „Az ötödik pecsét” a mai napig képes megszólítani a fiatalabb generációkat is, ami ritkaságnak számít a fél évszázaddal ezelőtti alkotások között. A film ereje abban rejlik, hogy nem csupán egy történelmi eseményt dolgoz fel, hanem az emberi lélek örök dilemmáit vizsgálja. Ennek köszönhetően fedezik fel újra és újra Sánta Ferenc regényéből készült Fábri Zoltán-rendezést az egymást követő generációk, biztosítva a film folyamatos aktualitását és kulturális jelentőségét a magyar és az egyetemes filmművészetben.
Nagy Gábor emlékei szerint Latinovits Zoltán, aki a filmben a civil ruhás nyilas karakterét formálta meg, rendkívül nehéz és kínkeserves alkotói folyamat során jutott el a végső, emlékezetes alakításig. Latinovits a szerep megformálásába fektetett energiája és elmélyültsége hozzájárult a karakter hitelességéhez és a film drámai erejéhez. A színész úgy véli, hogy Latinovits elkötelezettsége és Fábri Zoltán precíz színészvezetése együttesen tették „Az ötödik pecsétet” igazán hatásossá és maradandóvá. Latinovits Zoltán tragikus módon már nem érhette meg a film bemutatóját, ami még fájdalmasabbá teszi az alakítását övező történetet.
A film vizuális nyelvezete is említésre méltó, hiszen bátor, meghökkentő megoldásaival és gazdag utalásrendszerével már a korabeli kritikai fogadtatásban is kiemelt szerepet kapott. Fábri Zoltán rendezői zsenialitása abban is megmutatkozott, hogy képes volt egy olyan vizuális világot teremteni, amely méltó a regény komplexitásához és a felvetett filozófiai kérdések súlyához. A film vizuális ereje hozzájárul ahhoz, hogy üzenete még erőteljesebben eljusson a nézőkhöz, és hosszú távon is emlékezetes maradjon.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása