John Steinbeck klasszikus regényének, az „Édentől keletre” című művének Netflix-adaptációja mélyrehatóan vizsgálja a gonosz természetét, különös hangsúlyt fektetve Cathy Ames összetett karakterére. A hétrészes sorozat, melynek fő alkotója Zoe Kazan, tisztelettel nyúl az alapműhöz, miközben modern pszichológiai megközelítéssel gazdagítja azt. Florence Pugh alakítása Cathy szerepében kiemelkedő, hozzájárulva ahhoz, hogy a produkció az év egyik legfigyelemreméltóbb televíziós alkotásává váljon.
A történet a 19. és 20. század fordulóján játszódik Észak-Amerikában, ahol a megvert, vérző Cathy Ames rátalál a Trask testvérek, Adam és Charles otthonára. A lágyszívű Adam azonnal a gondozásába veszi, figyelmen kívül hagyva Charles figyelmeztetéseit a nőben rejlő veszélyre. Cathy számos szörnyű tettet követ el: elcsábítja és öngyilkosságba hajszolja tanárát, felgyújtja szülei házát, majd prostituáltként él.
Később feleségül megy Adam Traskhoz, de megcsalja őt testvérével, Charles-szal, majd ikreket szül, sikertelen abortusz után. Vállon lövi férjét, magára hagyja újszülött gyermekeit, és visszatér a prostitúcióhoz. Meggyilkolja a bordélyház madame-ját, hogy átvegye az üzletet, majd szadomazo bordélyházat üzemeltet, ahol befolyásos férfiakat zsarol kompromittáló felvételekkel. Mindeközben nem törődik férjével és fiaival, akik ugyanabban a városban élnek.
Steinbeck eredeti regényében Cathy Ames a születésétől fogva gonosz, lelkiismeretlen manipulátorként jelenik meg, akit az ördög szállt meg. Zoe Kazan adaptációja azonban nem elégszik meg ezzel az egyszerű magyarázattal, hanem a pszichológia fejlődésének ismeretében mélyebben vizsgálja a karakter motivációit. A sorozat finoman, de határozottan utal arra, hogy Cathyt gyermekkorától kezdve szexuálisan bántalmazták, és tinédzserként egy felnőtt tanár hálózta be.
Az apa fizikai büntetése, aki tulajdonának tekintette lányát, valamint egy féltékeny strici brutális verése és fejbe verése további traumákat okozott. Ezek a tapasztalatok formálták Cathy világképét, megerősítve benne azt a hitet, hogy a férfiak „undorító férgek”, akikben nem szabad megbízni, de ki lehet őket használni és irányítani. A sorozat célja nem Cathy felmentése, hanem tetteinek megértése a mögöttes traumák fényében.
A sorozat megjelenése egybeesett olyan amerikai esetekkel, mint Lindsay Clancy és Christa Pike története, amelyek rávilágítottak a bűnösség és ártatlanság összetett természetére. Ezek az ügyek, ahol a nők tetteit pszichózis, szülés utáni depresszió vagy gyermekkori bántalmazás magyarázhatta, rezonálnak Cathy Ames történetével. A bűn sosem fekete-fehér, és az emberi agy sokkal bonyolultabb annál, hogy valakit egyszerűen jóra vagy rosszra osszunk be.
Cathy tetteit a gyermekkori és szexuális bántalmazásból eredő trauma, valamint a feltételezhető szülés utáni depresszió is magyarázhatja. Emellett a mindennél erősebb szabadságvágya is kulcsfontosságú motivációt jelentett családja elhagyására. Cathy szemében egy nő csak öröklés vagy saját bordélyház vezetése révén lehetett igazán független, máskülönben a férje tulajdonát képezte. Ez a perspektíva segít megérteni döntéseit, anélkül, hogy igazolná azokat.
Az „Édentől keletre” sorozat első fele különösen erős, ahol Florence Pugh, Mike Faist (Charles) és Christopher Abbott (Adam) közötti dinamika kiválóan működik. Faist maradandót alakít a magányos, bizalmatlan, de éleslátó Charles Trask szerepében, aki legalább annyira kísérti Cathyt, mint fordítva. Adam karaktere kevésbé kiforrott, de Abbott kifejezéstelen arca illik a félszeg és együgyű férfihoz.
A sorozat másik nagy erőssége Hoon Lee Lee alakítása. A regényben jelentős, de a nagyapai filmadaptációból hiányzó szolgálót Zoe Kazan a sorozat szívévé és eszévé tette. Lee morális iránytűként, támaszként és pótanyaként szolgál Adam és fiai számára, és minden jelenetében magával ragadja a nézőt. A sorozat összességében arra ösztönöz, hogy Cathy Amest tetteiért gyűlöljük, de ugyanakkor együtt is érezzünk vele, bizonyítva, hogy a kettő nem zárja ki egymást.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása