A tűzifa energetikai felhasználása Magyarországon mintegy 650 ezer háztartást és 1,5 millió embert érint, ezért megítélése rendkívül komplex. Egy erdőmérnök és erdőtűzvédelmi szakértő elemzése rávilágít, hogy a tűzifa szerepét nem lehet leegyszerűsíteni, és számos tényezőt figyelembe kell venni a fenntartható hasznosítás érdekében. A szakember szerint a fák szakszerűtlen kivágása és az erdőkben hagyott biomassza egyaránt komoly kockázatokat hordoz.
Egy korábbi cikk a tűzifa áfacsökkentésének kérdésétől kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy a tűzifa felhasználása súlyosan környezetszennyező, és a fák, sőt a holtfa eltávolítása is rontja az erdők egészségét, ellenálló képességét, valamint szén-dioxid-elnyelő kapacitását. Az erdőmérnök szakértő elismeri, hogy a hivatkozott tanulmányok állításainak egy része helytálló, azonban a tűzifával való fűtés környezetszennyező voltának hangsúlyozása során számos fontos tényező figyelmen kívül maradt. A tűzifahasználat megítélése nem fekete-fehér, hanem több, összefüggő szempont együttes vizsgálatát igényli.
Az Európai Unió megújuló energiának és karbonsemlegesnek tekinti a tűzifát, amennyiben a kitermelés mennyisége nem haladja meg az erdőállomány növedékét. Ez a megközelítés biztosítja, hogy az erdők szénmegkötő képessége ne csökkenjen. A nemzeti és uniós szabályozások, mint az erdőtörvény, a természetvédelmi törvény, a NATURA irányelv, a REDIII és az EUDR rendelet, számos ökológiai és fenntarthatósági szempontot is előírnak a fakitermelés során.
A tűzifa egyedülálló, időjárásfüggetlen megújuló energiahordozó, melyet hazai fák termelnek, és természetes úton tárolja az energiát. Ez az energiaforrás nem igényel importot, félvezetőket, és nem okoz hulladékkezelési problémákat, ellentétben például a napelemekkel vagy szélturbinákkal. Stratégiai jelentősége abban rejlik, hogy akkor is működik, ha más energiaforrások, mint a napenergia, szélenergia, vagy a gázellátás akadozik. A fakitermelést ideális esetben az elővigyázatosság elvét és a klímaváltozás kockázatait figyelembe véve kell végezni, megőrizve az erdővédelmi, természetvédelmi és tájhasználati szempontokat.
A probléma nem a tűzifa energetikai felhasználásával van, hanem annak módjával: mennyi, honnan származó, milyen minőségű és nedvességtartalmú fát használunk, valamint milyen távolságra szállítjuk azt. A megoldás kulcsa a száraz, helyben termelt tűzifa biztosítása, melyet könnyen megközelíthető telephelyeken dolgoznak fel. Emellett fontos a helyi, települési kapcsolt kis fűtőművek kialakításának támogatása a szállítási távolságok csökkentése érdekében.
A fatüzelésű rendszerek korszerűsítésére is van lehetőség, például részecskeszűrők alkalmazásával, melyek ára 300-1000 euró között mozog, és olcsóbbak, mint az akkumulátoros energiatárolók. Bár a rosszabb energetikájú ingatlanoknál a száraz tűzifa használata már önmagában is sokat segíthet, a helyi fűtőművekben érdemes bevezetni ezeket a szűrőtechnológiákat. A fák szakszerűtlen kivágása, mely figyelmen kívül hagyja a klímaváltozást, az állományviszonyokat és az ökológiai szempontokat, valóban ronthatja az erdők egészségi állapotát és ellenállóképességét. Azonban az is káros, ha egyáltalán nem termelünk ki fát a magyar erdőkből.
Ha az erdőkben képződő biomasszát teljes egészében az erdőben hagyjuk, az hatalmas öngólt jelent, mivel az otthagyott faanyag nem kályhákban, hanem nagy kiterjedésű, intenzív erdőtüzekben ég el. Ezek a tüzek nemcsak a holt és élő biomasszát pusztítják el, hanem a felszíni humifikálódó réteget is, súlyosabban károsítva a termőhelyet. Intenzív tüzek esetén akár az egész felső termőréteg lemosódhat a következő jelentős csapadékkal, ráadásul az oltásukhoz nagy mennyiségű víz szükséges, ami gyakran hiánycikk.
Bizonyos mennyiségű holtfa előnyös az erdő diverzitása és ellenálló képessége szempontjából, ám a túlzott mennyiség, különösen a klímaváltozás okozta szárazsággal párosulva, drámaian növeli az erdőtüzek kockázatát. Az európai szabadtéri tüzek 99 százalékát emberi gondatlanság okozza, így a tűzkeletkezés kockázata mindig fennáll. Az erdőtüzek terjedését az időjárás, a domborzat és a biomassza befolyásolja; az időjárási szélsőségek pedig egyre alacsonyabb biomassza nedvességtartalmat eredményeznek, ami gyorsan terjedő koronatüzekhez vezet.
Az ökológiai szempontok szerint kezelt erdőkben, ahol nagyobb az élő biomassza aránya, lassabban terjed a tűz, és könnyebben oltható. Ezért a holt biomassza túlzott növelése helyett az egészséges erdő kialakulásához szükséges optimális mennyiségre kell törekedni, tudatos tájhasználattal és biomassza-menedzsmenttel.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása