Az ikonikus brit dokumentumfilm-sorozat, az Up, idén szeptemberben ért véget a 70 Up című két epizóddal. A sorozat, amely 1964-ben indult 14 hétéves gyermekkel, fél évszázadon át követte nyomon a résztvevők életét, bemutatva a brit társadalom változásait egyéni sorsokon keresztül. Az utolsó részekben a hetvenéves szereplőktől vettek búcsút, lezárva egy egyedülálló televíziós projektet.
A „70 Up” epizódjai szeptemberben kerültek bemutatásra, melyek a sorozat utolsó fejezetét jelentik. Ezekben a részekben a még életben lévő eredeti szereplőkkel készült interjúk láthatók, akik hetvenedik életévüket töltötték be.
A sorozat befejezése Michael Apted rendező halála után vált bizonytalanná, de egy szereplő, Nick kezdeményezése indította újra a munkát. Nick, aki halálos beteg volt, még halála előtt három nappal adott egy utolsó interjút, ami arra ösztönözte a stábot, hogy a többi résztvevővel is elkészítsék a záró beszélgetéseket.
A lezáró epizódokat Asif Kapadia rendezte, aki korábban olyan ismert életrajzi dokumentumfilmeket készített, mint az Amy Winehouse-ról vagy Ayrton Sennáról szóló alkotások. Kapadia a sorozat nagy rajongójaként tisztelte meg a felkérést, hogy ő fejezze be Apted életművét.
Az Up sorozat 1964-ben indult „Seven Up!” címmel, eredetileg azzal a céllal, hogy a brit osztálytársadalom működését vizsgálja 14, különböző társadalmi háttérből érkező hétéves gyermek életén keresztül. Michael Apted, a később sikeres filmrendező, kezdetben kutatóként vett részt a gyermekek kiválasztásában.
Amikor a szereplők tizenhárom évesek lettek, Apted újra felkereste őket, és a kamera elé ültette őket, ezzel megteremtve a hétévente ismétlődő interjúk rendszerét. A kezdeti politikai fókuszú műsor az évek során egyre inkább az egyéni sorsok bemutatására koncentrált, népszerű és izgalmas dokusorozattá válva.
Apted egészen haláláig részt vett a sorozat készítésében, amely az Egyesült Királyságban és más angolszász országokban is hatalmas rajongótáborra tett szert. Minden új évad vagy epizód, melyekben olyan szereplők életét követték, mint Neil, Tony, Sue és Jackie, jelentős eseménynek számított a nézők milliói számára.
Az Up sorozat egyedülálló módon mutatja be az emberi életút folyamatos változását és az idő múlását. A nézők számára különösen vonzó volt az a lehetőség, hogy évtizedeken át követhettek valós embereket, láthatták, hogyan alakulnak sorsok, hogyan válnak valóra álmok, vagy éppen hogyan törnek meg életek.
A sorozat rávilágított arra, hogy a gyermekkori ártatlanság és az intelligencia nem mindig garantálja a sikeres felnőttkort, és bemutatott felemelő, de tragikus életutakat is. A műfajban nem ez volt az első próbálkozás, hiszen az NDK-ban már 1961-ben elindult a „Die Kinder von Golzow” című sorozat, amely egy falusi osztályt követett.
Azonban az Up rendszerezett, hétévente jelentkező struktúrája és az ITV, valamint Michael Apted támogatása sokkal nézőbarátabbá és sikeresebbé tette. A sorozat szerkezete lehetővé tette, hogy az újonnan bekapcsolódó nézők is könnyen megértsék a szereplők történetét, mivel minden új évad összefoglalta az addigi életutakat.
Az Up sorozat befejezése egy korszak végét jelenti a televíziózás történetében. Az alkotás öröksége azonban továbbra is inspirációt jelenthet más filmesek számára, akik az emberi életút dokumentálására vállalkoznak.
Példaként említhető Richard Linklater „Sráckor” című filmje, amely tizenkét éven át követte egy gyermek felnőtté válását, vagy a Connells együttes ’74-’75 videoklipje, amely húsz év elteltével mutatta be érettségi tablók szereplőit. Ezek az alkotások is azt bizonyítják, hogy az idő múlásának és az emberi sorsok alakulásának megfigyelése örök és hálás téma.
Az Up sorozat maradandó értéke abban rejlik, hogy objektíven, de mégis mély empátiával mutatta be az élet bonyolultságát és változatosságát, generációkon átívelő tanulságokat kínálva a nézőknek.
📰 Forrás: 444 — Eredeti cikk elolvasása