A magyarországi vendégmunkásvitában gyakran tévesen közelítik meg a problémát, nem a megfelelő kérdést teszik fel. Egy munka- és szervezetpszichológus, munkaerőpiaci szakértő szerint a vita fókuszának nem azon kellene lennie, hogy legyenek-e vendégmunkások, hanem azon, hogy Magyarország rendelkezik-e átfogó, átmeneti foglalkoztatáspolitikával. Ez a szakpolitikai megközelítés kulcsfontosságú a hazai munkaerőpiaci kihívások kezelésében.
Az elmúlt hetekben a G7 két cikkben is foglalkozott a vendégmunkásvitával. Az egyik írás szerint a júniusi szigorítás érzékenyen érintett olyan gyárakat, ahol a betanított állomány jelentős részét vendégmunkások adják. A másik cikk azt állította, hogy a "munkaerőhiány" valójában egy alacsony hozzáadott értékű iparszerkezetet takar, amit olcsó munkaerővel tartanak fenn a bérfelzárkózás és az automatizáció helyett. Mindkét diagnózis részben helytálló, de nem ad választ arra, hogy mi történik a gazdasággal rövid távon.
A KSH adatai szerint 2026 tavaszán a magyar munkanélküliségi ráta 4,5 százalék körül mozgott, ami történelmi mércével alacsonynak számít. Ezzel párhuzamosan a feldolgozóiparban az üres álláshelyek száma 2022-ben meghaladta a 23 ezret, ami valós munkaerő-szűkösséget jelez. A demográfiai trendek is egyértelműek: a munkaképes korú népesség folyamatosan csökken Magyarországon és Európa nagy részén.
A magyar munkaerőpiacon egyszerre figyelhető meg hiány és többlet, de ezek nem ugyanazokban az ágazatokban, képzettségi szinteken vagy régiókban jelentkeznek. Miközben a feldolgozóiparban, az építőiparban és az egészségügyben tartós szakemberhiány alakult ki, más területeken, például egyes diplomás pályákon, sok fiatal nehezen talál megfelelő állást. Ez a kettősség rávilágít arra, hogy a munkaerőpiac nem egységes, hanem számos, egymástól viszonylag elszigetelt részpiacból áll.
A munkaerőpiac fragmentáltsága miatt sem a külföldön élő magyarok hazahívása, sem az inaktívak bevonása nem jelent automatikus megoldást a hiányra. Egy betanított gépkezelő, villanyszerelő vagy hegesztő hiányát nem oldja meg egy hazatérő marketinges vagy jogász. Hasonlóképpen, egy állást kereső bölcsész nem pótolja az operátorhiányt.
Ezért a foglalkoztatáspolitika elsődleges feladata nem csupán a létszám növelése, hanem a készségek, kompetenciák és szakmák közötti illeszkedés javítása. Ehhez ágazati munkaerő-tervezésre, célzott átképzésekre és hosszú távú készségfejlesztésre van szükség. A probléma gyökere elsősorban nem munkaerőhiány, hanem kompetenciahiány.
Egy ország munkaerő-stratégiáját nem lehet kizárólag vendégmunkásokra építeni. Egy felelős foglalkoztatáspolitika legfontosabb célja a saját munkaerő fejlesztése. Ez magában foglalja a magyar munkavállalók megtartását, a külföldön dolgozó magyarok hazahívását, a képzések támogatását, az inaktívak bevonását, valamint a termelékenység és az automatizáció ösztönzését. Ha ezek a lépések elmaradnak, a vendégmunka csupán elfedi a strukturális problémákat, ahelyett, hogy megoldaná azokat.
Európa nyugati felén szakmailag megalapozatlan lenne vendégmunkások nélküli foglalkoztatáspolitikában gondolkodni, mivel szinte minden nyugat-európai ország alkalmaz külföldi munkaerőt. Bizonyos hazai hiányszakmákban jelenleg egyszerűen nincs elegendő, rövid távon mozgósítható hazai munkaerő. Bár a hosszú távú cél a külföldi munkaerőtől való függőség csökkentése, ez nem érhető el egyik napról a másikra, és addig is biztosítani kell a gazdaság működését.
A közbeszédben gyakran összemossák az illegális migrációt a szervezett, engedélyezett munkaerőimporttal, holott ez a kettő teljesen különböző jelenség. Az engedéllyel, munkaszerződéssel, ellenőrzött toborzással érkező, adót fizető harmadik országbeli munkavállaló nem azonos az illegális migránssal. Fontos, hogy ne váljon bűnbakká a hazai munkaerőpiac problémáiért.
A korábbi hazai gyakorlat valódi hibája nem maga a szervezett vendégmunka volt, hanem az ellenőrizetlen közvetítői rendszer és a mennyiségi szemlélet. Ezt a rendszert kell felszámolni, nem pedig az egész vendégmunkás-rendszert egyik napról a másikra megszüntetni. Egy ápoló, villanyszerelő vagy CNC-gépkezelő képzése, vagy egy gyár automatizálása hosszú időt vesz igénybe, a gazdaságnak azonban folyamatosan működnie kell.
A jelenlegi helyzetre egy ötpilléres átmeneti foglalkoztatáspolitikára van szükség. Ennek egyik legfontosabb feladata a Magyarországon már jogszerűen dolgozó külföldi munkavállalók helyzetének kiszámítható rendezése, ami prioritást élvez az új toborzási hullámok indításával szemben. Ehhez nem kell új megoldásokat keresni, hiszen az EU Single Permit irányelve (2011/98/EU) már biztosítja az összevont munkavállalási és tartózkodási engedélyezést egyszerűsített eljárással. Magyarországnak ehhez az uniós rendszerhez kell igazítania hazai eljárásait, ahelyett, hogy saját, folyamatosan újraírt engedélyezési kategóriákat hozna létre.
A jó foglalkoztatáspolitika nem azt kérdezi, honnan hozzunk még embereket, hanem azt, hogy a megfelelő ember a megfelelő helyen van-e a megfelelő időben. Ez nem ideológiai, hanem valóságérzékeny szakpolitikai kérdés. A feladat nem a vendégmunkások elutasítása vagy korlátlan beengedése, hanem egy szabályozott, ágazati és átmeneti rendszer kialakítása. Ez a rendszer védené a magyar munkavállalókat, biztosítaná a gazdaság működését, és felkészítené az országot arra, hogy idővel egyre kevésbé szoruljon külső munkaerőre.
A következő években Magyarország versenyképességét nem az dönti el, hogy hány vendégmunkás érkezik az országba. Sokkal inkább az, hogy képesek vagyunk-e olyan foglalkoztatáspolitikát építeni, amely fokozatosan feleslegessé teszi a külső munkaerő bevonását.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása