A 2026-os Resident Evil film, melyet Zach Cregger rendezett, új irányt hoz a népszerű videojáték-adaptációk világába. A rendező, aki korábban a Barbár és a Fegyverek című filmekkel szerzett hírnevet, egy olyan alkotást hozott létre, amely egyszerre kínál undorító biohorrort, komikus elemeket és mélyebb társadalmi üzenetet. A produkció szándékosan szakít a korábbi Milla Jovovich-féle sorozat stílusával, friss perspektívát nyújtva a nézőknek, miközben a címe, A kaptár, némileg érthetetlennek tűnik az új megközelítés fényében.
A film cselekménye Bryan, egy szerencsétlen futár (Austin Abrams) körül forog, aki létfontosságú csomagokat szállít kórházak között. Egy különösen fontos szállítmányt kell eljuttatnia a behavazott Raccoon Citybe, ahol útja során egy zombihölgy elütésével kezdetét veszi lidérces kalandja. Bryan se nem okos, se nem ügyes; minden egyes helyzetben a legrosszabb döntéseket hozza, nem az eszét, hanem a kezét-lábát használva, ami gyakran komikus fordulatokhoz vezet a szörnyekkel való találkozások során, idézve a Gonosz halott vagy a Hullajó hangulatát.
A történet a rendező korábbi, nem időrendi narratívájával ellentétben meglepően egyenes vonalú, ám a főszereplő tehetetlensége miatt a feszültség helyett inkább a különböző „szívatások” dominálnak. A film nyíltan idézi meg a videojátékos eredetet, mind a váll fölött lebegő kameraállások, mind a kisebb utalások (pl. írógép, dekorációként használt gyógyítóspray) révén. A kiszámíthatatlan szörnyek, mint például csápos rettenetek, bűzös rohadások vagy pár mutáns csecsemő, folyamatosan meglepetéseket tartogatnak, sosem lehet tudni, mi vár a következő kanyar mögött.
Zach Cregger az utóbbi évek egyik feltörekvő horrorrendezője, akinek tudatos elképzelése van arról, mit és hogyan csinál. Korábbi munkáiban, mint a Barbár és a Fegyverek, gyakran alkalmazott nem kronologikus cselekményvezetést és több szálon futó történeteket, melyek megosztották a kritikusokat a feszültség fenntartása szempontjából. A Resident Evil esetében azonban egy sokkal egyszerűbb, lineáris narratívát választott, elkerülve a korábbi filmjeire jellemző szerkezeti váltásokat.
A film mindössze kilencven perces játékideje lehetővé teszi, hogy a felesleges háttértörténetek, traumák és végtelen magyarázkodások kimaradjanak, így a cselekmény lendületesen halad előre. A játékosok számára ismerős elemek, mint a váll fölötti kameraállás, a főszereplő saját szemszögéből történő kitörések takarásból, vagy a rejtett utalások, erősítik a videojátékos élményt. Cregger ráadásul nem fukarkodik a belsőségekkel és a fröcsögéssel, a különböző típusú, valószerűtlen, éppen ezért megdöbbentő szörnyetegek minden egyes alkalommal hatásosak, amikor felbukkannak, kiváltva a nézőkből a hangos „fúj” reakciót.
A Resident Evil nem csupán egy vérben, agyban és belsőségekben gazdag szörnyfilm, hanem egy sokkal érdekesebb egzisztenciális horror is. A történet az Egyesült Államok privatizált egészségügyi rendszerét kritizálja, ahol egy béna, felkészületlen futárra hárul az életmentő anyagok szállítása. Ezek a futárok, bár elengedhetetlen részei a rendszernek, valószínűleg nem is vesznek részt benne, életbiztosításuk sincsen, és amikor megindul a csáplényinvázió, akkor aztán maguknak kell intézniük a dolgokat.
Cregger korábbi filmjeiben is foglalkozott az amerikai munkaerő kizsákmányolásával és a társadalmi rétegek problémáival. A Barbár az Airbnb szektor alatt rejtőző kizsákmányolást testesítette meg, míg a Fegyverek főszereplői tanárok, rendőrök és építőmunkások voltak. A Resident Evil ebben a kontextusban rávilágít arra, hogy a mindennapi életünk mennyire válhat egy „Resident Evil” típusú túlélőjátékká, ahol az egyén kiszolgáltatott a rendszer hibáinak és a válságoknak, ahogy a COVID-járvány idején a futárok is megszakítás nélkül dolgoztak, elengedhetetlen munkaerőként.
A film bemutatója csütörtökön esedékes a mozikban, és egy olyan adaptációt ígér, amely merész megközelítésével kiemelkedik a korábbi próbálkozások közül. A rendező szándéka, hogy a nézők ne csak rettegjenek, hanem néha nevessenek is a főszereplő szerencsétlenkedésén, miközben elgondolkodnak a felvetett társadalmi kérdéseken. A 90 perces játékidő garantálja a feszes tempót és a folyamatos izgalmat, elkerülve a felesleges kitérőket, mint a traumák vagy a végtelen magyarázkodások.
Ez a Resident Evil változat egy friss, provokatív alkotás, amely nem fél a groteszttől és a komikumtól, miközben egy aktuális társadalmi problémára is felhívja a figyelmet. A nézők egy olyan élményre számíthatnak, amely a játékok hangulatát idézi, de egyúttal egyedi és gondolatébresztő módon értelmezi újra a zombihorror műfaját, megmutatva, hogy a cselekmény akkor halad előre, amikor a főszereplőnek is muszáj, minimalista magyarázatokkal, gyakran egyedül a kihalt városban.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása