Tarr Zoltán, a Tisza Párt alelnöke és társadalmi kapcsolatokért, valamint kultúráért felelős miniszter, a Kolozsvári Magyar Napok alkalmából levélben fejtette ki gondolatait a magyarországi és határon túli magyar közösségek közötti kapcsolatokról. A politikus bocsánatot kért az előző vezetés nevében, amiért állítása szerint a külhoni magyarokat politikai eszközként használták. Kiemelte, hogy a nemzetpolitikát el kell választani a párthűségtől, és egyenrangú viszonyra van szükség a jövőben.
A miniszter szerint az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon olyan rendszer épült ki, amely megpróbálta megmondani, ki számít „jó magyarnak”, és ki nem. Leszögezte, hogy nem politikusoknak vagy kormányoknak kell eldönteniük, ki a nemzet tagja, illetve ki számít jó magyarnak. Tarr Zoltán hangsúlyozta, hogy a határon túli magyarok életét nem lehet Budapestről irányítani, és nem várható el tőlük, hogy minden kérdésben ugyanazt gondolják.
A Tisza alelnöke szerint szakítani kell azzal a „leterhelt magyar–magyar kapcsolattal”, amelyet a Gyurcsány- és az Orbán-kormányok hagytak maguk után. Ehhez párbeszédre, egymás megértésére és a közösségek megerősítésére van szükség. A miniszter úgy fogalmazott, hogy az előző magyar kormány hamis képet kínált a határon túli közösségeknek, miközben családokat zilált szét, háborús pszichózist terjesztett és a gyűlölködést erősítette.
Kijelentette, hogy a Tisza-kormánynak magától értetődő a támogatás megadása, de a párthűséget lehámozzák a nemzetpolitikáról. Egyenrangú, nem pedig alárendelt kapcsolatokra van szükség, mert minden egyes magyar ezt érdemli.
Tarr Zoltán a Kolozsvári Magyar Napok apropóján fejtette ki gondolatait, amely eseményen személyesen nem tudott részt venni. Üdvözletét Kollai István magyarságpolitikai helyettes államtitkár közvetítésével levélben juttatta el a résztvevőknek. Kolozsvár évek óta fontos találkozási pont és kulturális tér a régió, valamint az egész magyar nemzet számára.
A tárcavezető bocsánatkérése és a nemzetpolitika új alapokra helyezésének szükségessége egy szélesebb társadalmi és politikai vita részét képezheti a magyarországi és külhoni magyar közösségek közötti viszonyról.
Lőcsei Lajos, a Momentum volt országgyűlési képviselője reagált Tarr Zoltán szavaira, üdvözölve, hogy a miniszter szembenéz a múlttal. Fontos, előremutató gesztusnak tartja a külhoni magyaroknak címzett bocsánatkérést. Ugyanakkor Lőcsei szerint hasonló őszinteséggel kellene beszélni arról is, ahogyan a magyar politika az elmúlt több mint három évtizedben a magyar cigánysághoz viszonyult.
Felidézte a 2008–2009-es, romák ellen elkövetett gyilkosságsorozatot, amelyben hat embert, köztük egy ötéves kisfiút öltek meg. Szerinte a cigányellenesség túl sokáig mérgezte a magyar közéletet. Lőcsei hangsúlyozta, hogy az elmúlt évtizedekben számos roma család élt megfelelő lakhatás, közművek, minőségi oktatás és valódi kitörési lehetőség nélkül.
Úgy fogalmazott, a politika jelentős része nem felemelni akarta a magyar cigányságot, hanem kezelni, függőségben tartani, választások előtt megszólítani, majd utána újra magára hagyni.
A politikus azt írta, a külhoni magyarok felé tett gesztus után bízik abban, hogy annak is eljön az ideje, hogy a magyar politika őszintén szembenézzen a cigánysághoz fűződő évtizedes viszonyával. Lőcsei Lajos szerint egy bocsánatkérés önmagában nem oldana meg mindent, de jelezné, hogy a magyar cigányság nem politikai eszköz, nem választási tartalék és nem „felzárkóztatási célcsoport”. Ehelyett az ország ugyanolyan jogú és méltóságú része.
Bejegyzését azzal zárta: „Remélem, ami késik, az nem múlik. Türelmes ember vagyok…”, utalva a változás szükségességére és a reményre a magyarországi társadalmi párbeszéd további bővítésében.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása