Tarjányi Péter, ismert biztonságpolitikai szakértő, éles kritikát fogalmazott meg Magyar Péter egy közelmúltbeli kezdeményezésével kapcsolatban. A szakértő a Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében fejtette ki aggályait, melyek szerint a jelenlegi folyamatok egy veszélyes irányba mutatnak. Tarjányi a helyzetet az „ómagyar, királyi módszerhez” hasonlította, és arra figyelmeztetett, hogy „nem rendszert váltottunk, csak lovat”.
A szakértő szerint, míg a paksi atomerőművel kapcsolatos vészhelyzet idején még érthető volt a vállalkozói szféra segítségkérése, a miniszterelnök ismételt, nemzeti ügyekre hivatkozó pénzügyi felhívásai a gazdasági elit felé már más megvilágításba helyezik a helyzetet. Tarjányi Péter hangsúlyozta, hogy amikor az ország vezetője immár másodszor fordul a gazdasági elit – akár saját erejéből, akár más módon meggazdagodott – tagjaihoz azzal, hogy egy fontos nemzeti ügyhöz jól jönne a pénzük, az már túlmutat egy baráti beszélgetés keretein. Ezt a gyakorlatot nevezte az „ómagyar, királyi módszernek”, amelyben a „király” nem ad közvetlen parancsot, csupán kifejezi, minek örülne. A gazdasági szereplők pedig a szakértő szerint tudják, mit illik tenni ebben a helyzetben.
Tarjányi felidézte a korábbi évek közéleti vitáit, amelyek során éles bírálat érte a politikai kegyencek és az Orbán-kormányhoz igazodó gazdasági elit működését. Véleménye szerint elfogadhatatlan az a helyzet, amikor egy üzletember számára a miniszterelnök jóindulata fontosabbá válik, mint a tisztességes és becsületes munkavégzés. A szakértő aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az ilyen típusú elvárások és a rájuk adott válaszok hosszú távon torzíthatják a gazdasági versenyt és az üzleti etika alapelveit.
A szakértő nyomatékosan figyelmeztetett arra, hogy nem szabad felépíteni ugyanezt a rendszert más szereplőkkel. Rámutatott, hogy ha az úgynevezett „NER-lovagok” helyére egyszerűen „Tisza-lovagok” kerülnek, és ez lesz az „új-régi út”, akkor valójában nem történt rendszerváltás, csupán a „lovak” cserélődtek le. Ez a megállapítás azt sugallja, hogy a hatalomgyakorlás mechanizmusai és a gazdasági szereplőkkel való viszony alapjai változatlanok maradnának, csupán az arcok cserélődnének.
Példaként említette Orbán Győzőt, és felvetette a kérdést, hogy ha egy nagyvállalkozó adakozik például a paksi beruházáshoz vagy az 1956-os emlékműre, majd később a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal vizsgálja őt, vajon felmerülhet-e benne a gyanú, hogy a korábbi hozzájárulás mértéke befolyásolja az eljárás kimenetelét. Ez a példa rávilágít a potenciális összeférhetetlenségi problémákra és a politikai befolyás kockázatára a gazdasági életben.
Tarjányi Péter Magyar Péter korábbi megjegyzésére utalva tette fel a költői kérdéseket: „ki a jó nagyvállalkozó, és ki a rossz? Ki dönti el? Ki adhat, ki nem? A törvény? Melyik törvény, melyik hivatal? Vagy a „király”?” Ezek a kérdések a jogállamiság, az átláthatóság és a döntéshozatal objektivitásának alapvető problémáira mutatnak rá, jelezve, hogy a szakértő szerint a jelenlegi gyakorlatok alááshatják ezeket az elveket. A felvetett dilemmák arra utalnak, hogy a gazdasági szereplőkkel szembeni elvárások és a velük való bánásmód nem egyértelmű törvényi keretek között, hanem inkább szubjektív, politikai akarat mentén alakulhat. Tarjányi kritikája tehát nem csupán egy konkrét kezdeményezésre irányul, hanem a rendszer működésének mélyebb, strukturális problémáira is felhívja a figyelmet, amelyek szerinte a hatalomgyakorlás régi mintáit reprodukálják.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása