A magyar labdarúgás egyik ismert alakja, Simon Attila, a 2013/14-es NB I szezon gólkirálya fekete-fehér fotó kíséretében jelentette be visszavonulását. A 43 éves támadó ezzel egy hosszú és sikeres, 35 évet felölelő pályafutás végére tett pontot, amely során számos klubban megfordult és jelentős eredményeket ért el a hazai élvonalban. Döntését közösségi oldalán tette közzé, ahol érzelmes üzenetben búcsúzott a sportágtól és mindazoktól, akik támogatták útján.
Simon Attila 2006-ban mutatkozott be a magyar élvonalban, az NB I-ben, a Diósgyőri VTK színeiben. Ez a pillanat jelentette a kezdetét annak a profi karriernek, amely során a magyar labdarúgás számos meghatározó csapatában megfordult. A Diósgyőr után az Újpest, a Kecskemét, a Zalaegerszeg, a Paks és a Pécs csapatainak mezét is magára öltötte az első osztályban. Ezek a klubok mind hozzájárultak ahhoz, hogy Simon Attila az évek során az NB I egyik megbízható és eredményes csatárává váljon.
Pályafutása során összesen 207 mérkőzésen lépett pályára a magyar élvonalban, ami önmagában is figyelemre méltó teljesítmény. Ezen találkozókon 72 gólt szerzett, amivel beírta magát a liga történetének eredményesebb támadói közé. Emellett 20 gólpasszt is kiosztott, bizonyítva, hogy nem csupán befejező csatárként, hanem a játék szervezésében is aktívan részt vett. Ezek a számok hűen tükrözik azt a kitartást és elhivatottságot, amellyel Simon Attila a labdarúgás iránt viseltetett.
Karrierjének egyik csúcspontja kétségkívül a 2013/14-es szezon volt, amikor a Paksi FC színeiben futballozva megszerezte az NB I gólkirályi címét. Ebben az idényben 18 alkalommal talált az ellenfelek hálójába, amivel holtversenyben Nikolics Nemanjával érdemelte ki a legjobb góllövőnek járó elismerést. Ez a teljesítmény nemcsak személyes sikert jelentett számára, hanem a Paks csapatának is nagyban hozzájárult az akkori eredményes szerepléséhez. A gólkirályi cím megszerzése bizonyítéka volt Simon Attila kivételes gólszerző képességének és a kapu előtti hidegvérének.
A sikeres gólkirályi szezon után Simon Attila egy évre légiósnak állt, és az osztrák első osztályban próbált szerencsét. Ezt követően visszatért Magyarországra, ahol pályafutását alacsonyabb szinteken folytatta. Az utolsó klubja az NB III-as Hatvan volt, ahol még mindig aktívan részt vett a labdarúgásban, tapasztalatával és tudásával segítve a fiatalabb generációkat. Ez a szakasz is rávilágít arra, hogy a futball iránti szeretete sosem apadt el, és a legkülönbözőbb szinteken is elkötelezetten végezte munkáját.
Visszavonulását egy fekete-fehér fotóval kísérve jelentette be közösségi oldalán, ahol mélyreható gondolatokat osztott meg a nyilvánossággal. Elmondása szerint nem könnyű búcsút inteni annak, ami 35 éven keresztül az élete része volt. „Gyerekként csak focizni szerettem volna és talán még nem tudtam, hogy egyszer ez lesz az életem. Azóta eltelt 35 év. Rengeteg pálya, öltöző, mérkőzés, győzelem, vereség, könny és mosoly… és megszámlálhatatlan emlék” – írta, összefoglalva egy hosszú és eseménydús időszakot. Ez a bejegyzés rávilágít arra a mély érzelmi kötődésre, amelyet a sport iránt érzett.
Kiemelte, hogy döntését nem a futball iránti szeretetének elmúlása motiválta, hanem az a felismerés, hogy minden történetnek eljön egyszer az utolsó oldala. „Most eljött az idő, hogy lezárjam ezt a csodás részét az életemnek! Nem azért, mert elfogyott bennem a szeretet a futball iránt, hanem mert minden történetnek eljön egyszer az utolsó oldala” – fogalmazott. Ez a gondolat egy érett és megfontolt döntésre utal, amely a sportoló hosszú távú jövőjét és az élet új fejezeteinek megnyitását célozza.
Simon Attila bejegyzésében háláját fejezte ki mindazoknak, akik támogatták őt pályafutása során. Köszönetet mondott családjának, edzőinek, csapattársainak, szüleinek, barátainak és mindenkinek, aki az elmúlt 35 évben akár csak egy pillanatra is részese volt ennek az útnak. Ez a gesztus jól mutatja, hogy a labdarúgó mennyire értékeli a háttérben álló támogatást és a közösség erejét, amely nélkülözhetetlen volt sikereihez.
Búcsúüzenetét azzal zárta, hogy ha újra kezdhetné, mindent ugyanígy csinálna. „Hálával búcsúzom. Büszkén. És egy hatalmas köszönettel. Köszönöm, futball. Örökre bennem maradsz” – ezekkel a szavakkal fejezte ki a sportág iránti örök hűségét és a pályán töltött évek iránti megbecsülését. Ez a mondat egyfajta testamentumként szolgál, amely összefoglalja Simon Attila labdarúgóként megélt élményeit és a sportág iránti elkötelezettségét.
📰 Forrás: Origo — Eredeti cikk elolvasása