A 18. század Montenegrójában egy rejtélyes figura, Šcepan Mali bukkant fel, aki magát a halottnak hitt III. Péter orosz cárnak adta ki. A kezdeti pletykák és a zűrzavaros politikai helyzet közepette sikerült meggyőznie a helyi lakosságot, és 1768-ban Montenegró első, egyben utolsó cárjává koronázták. Uralkodása során, a csalás ellenére, meglepően kompetens vezetőnek bizonyult, aki képes volt stabilizálni az országot a külső és belső kihívásokkal szemben.
Šcepan Mali 1766 őszén jelent meg Montenegróban, egy Budvához közeli faluban. Orvosként hamar népszerűvé vált, és rövid időn belül elterjedt róla a hír, hogy ő az orosz trónról eltűnt III. Péter cár. A férfi kezdetben nem erősítette meg, de nem is cáfolta a szóbeszédet, majd kihasználva a helyzetet, egyre egyértelműbb utalásokat tett állítólagos származására.
A néphez intézett nyilatkozatában egységre és a Balkán felszabadítására buzdított, ami rendkívüli lelkesedést váltott ki. Bár a klánok eleinte haboztak, végül sikerült békeszerződést kötnie velük. 1768-ban cárrá koronázták, és még a korábbi vezetőt, II. Száva vladikát is kolostorba záratta, aki korábban megpróbálta leleplezni.
Uralkodása alatt Šcepan Mali hatékonyan kezelte az oszmán és orosz befolyást, valamint szétválasztotta a világi és egyházi hatalmat. A nép lelkesedése odáig vezetett, hogy megtagadták az adófizetést Velence és Konstantinápoly felé, sőt, katonai egységeik több elvesztett területet is visszafoglaltak. Az orosz cárnő, II. Nagy Katalin, aki tudta, hogy Mali csaló, többször is megpróbálta eltávolítani a trónról, de kísérletei, mint például a montenegrói nemeseknek küldött fenyegető levél, sikertelennek bizonyultak.
A cárnő végül Jurij Vlagyimirovics Dolgorukov tábornokot küldte Montenegróba azzal a céllal, hogy rendet teremtsen. Dolgorukovnak sikerült sarokba szorítania Šcepan Malit, aki tagadta, hogy valaha is III. Péternek mondta volna magát. Bár a származásáról ellentmondó meséket adott elő, végül aláírt egy nyilatkozatot, amelyben elismerte, hogy nem ő az orosz cár, majd bebörtönözték.
Az imposztorok feltűnése, akik eltűnt uralkodóknak adták ki magukat, nem volt ritka jelenség a történelemben. A 17. századi Oroszországban például több Ál-Dmitrij is trónra került, kihasználva a nép nosztalgiáját és a válságos időszakokat. Portugáliában a sebastianizmus mítosza élt, mely szerint I. Sebestyén király visszatér, hogy megmentse nemzetét.
Montenegró a 18. században az Oszmán Birodalom vazallusa volt, de sosem került teljesen török uralom alá, részben Velence, majd Oroszország támogatásának köszönhetően. A 17. század végétől a Petrović–Njegoš-dinasztia irányította az országot, ahol a vladika, a metropolita, volt az egyházi és világi vezető egy személyben. Az orosz cárokkal való szoros kapcsolat ekkoriban vált jellemzővé.
Šcepan Mali feltűnésének idején Montenegróban jelentős zűrzavar uralkodott. Az oszmán portyázások, a nép által alkalmatlannak tartott II. Száva vladika vezetése, valamint az egymással háborúzó klánok destabilizálták a régiót. Ezzel párhuzamosan terjedt az a hiedelem, hogy III. Péter orosz cár, akit feltehetően felesége, II. Nagy Katalin öletett meg, valójában életben van és száműzetésben él. Ez a helyzet teremtette meg a táptalajt Šcepan Mali felemelkedéséhez.
Šcepan Mali története rávilágít arra, hogy a politikai vákuum és a nép messiásvárása milyen mértékben befolyásolhatja a történelmi eseményeket. Annak ellenére, hogy csaló volt, uralkodása alatt Montenegró stabilitást és egységet tapasztalt. Képes volt egyesíteni a széthúzó klánokat, és hatékonyan fellépni a külső hatalmak ellen, ami a nép körében rendkívüli lelkesedést váltott ki.
A világi és egyházi hatalom szétválasztása, valamint az adófizetések megtagadása Velence és Konstantinápoly felé, Montenegró függetlenségi törekvéseit erősítette. Šcepan Mali ideiglenes sikere megmutatta, hogy egy karizmatikus vezető, még ha csaló is, képes lehet egy nemzetet mozgósítani és a közös célok felé terelni, különösen válságos időkben.
Az orosz beavatkozás, Dolgorukov tábornok missziója, rávilágított az Orosz Birodalom regionális érdekeire és arra, hogy még egy távoli, vazallus állam belügyeibe is hajlandóak voltak beavatkozni. A tábornok leírása Šcepan Maliról, mint III. Péter cár szöges ellentétéről, megerősítette a csalás tényét, de egyben megmutatta, hogy a nép hite erősebb volt a racionális bizonyítékoknál.
Dolgorukov tábornok beavatkozása, bár ideiglenesen eltávolította Šcepan Malit a hatalomból, nem hozott azonnali stabilitást Montenegróba. A tábornok hamar szembesült a helyi ellenállással, miután felfüggesztette az oszmánok elleni támadásokat. A harci tűzben égő nép ellene fordult, és az Oszmán Birodalom vérdíjat tűzött ki a fejére, jelezve a helyzet robbanékonyságát.
Bár a forrás nem részletezi Šcepan Mali sorsát Dolgorukov beavatkozása után, az "első és utolsó cárja" megjelölés arra utal, hogy uralkodása végül lezárult. Története azonban máig fennmaradt, mint egy különleges példa arra, hogyan formálhatja a hit, a remény és a politikai ravaszság a történelmet, még a legvalószínűtlenebb körülmények között is.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása