A magyarországi rezsicsökkentés rendszere, mely 2013 óta a háztartások energiaárait rögzíti, jelentős átalakítás előtt áll. A jelenlegi költségvetési kihívások és a nemzetközi kritikák egyaránt a rendszer felülvizsgálatát sürgetik. Egy mérnök-közgazdász szakértő, aki korábban vezető pozíciókat töltött be az energiaiparban, a G7 Ekonomi rovatában fejtette ki álláspontját és javaslatait, hangsúlyozva, hogy a módosítások során az árak nem válhatnak teljesen piaci alapúvá.
A rezsicsökkentés bevezetésekor, 2013-ban, az Orbán-kormány célja a háztartások rezsiköltségeinek mérséklése és kiszámíthatóbbá tétele volt. Ez a lépés jelentős politikai sikert hozott, hozzájárulva a kormánypárt 2014-es választási győzelméhez, és azóta is kiemelt kommunikációs téma maradt.
A rendszer egészen 2021-ig nem igényelt költségvetési ráfordítást; sőt, voltak évek, amikor az MVM jelentős nyereséget könyvelhetett el a hatósági árak és a beszerzési költségek közötti különbség miatt. A 2021-es piaci áremelkedéseket még a korábban felhalmozott biztonsági készletekkel sikerült áthidalni.
Azonban 2022-ben, a választásokat követően, a kormány kénytelen volt korlátozni a kedvezményes hatósági áras mennyiségeket, és az átlagfogyasztás feletti részre rendkívül magas árakat vezetett be. Ez a változás jelentős költségvetési terhet rótt az államra: 2022 óta az MVM évente 800-1000 milliárd forint támogatást kapott, és a távhő-ártámogatással együtt a 2022 és 2025 közötti időszakra becsült összköltség meghaladja az ötezer milliárd forintot.
A jelenlegi rezsicsökkentési rendszer fenntarthatóságával kapcsolatban mind nemzetközi szervezetek, mind hazai szakértők részéről kritikák fogalmazódtak meg. Az Európai Unió az európai szemeszter keretében rendszeresen felszólítja Magyarországot a támogatási rendszer átalakítására, mivel az Európai Bizottság szerint a fix hatósági árak torzítják a versenyt és elriasztják a piaci szolgáltatókat.
A kritikusok rámutatnak, hogy a mesterségesen alacsony földgázárak konzerválják a fosszilis energiától való függőséget. Emellett a rendszer igazságtalan is, mivel az átlagfogyasztásig járó kedvezmény nem tesz különbséget a háztartások jövedelmi helyzete között, így a tehetősebbek, akik jellemzően nagyobb ingatlanokat fűtenek, abszolút értékben nagyobb állami támogatásban részesülnek.
Hazai közgazdászok és energiaipari szakemberek is gyakran „átverésnek” minősítik a rendszert, igazságtalannak tartva azt, és szociális alapú támogatási rendszert, valamint a piaci árak alkalmazását szorgalmazzák. Az OECD legfrissebb elemzései is hasonló következtetésekre jutnak.
A jelenlegi költségvetési helyzet, melyet magas GDP-arányos hiány jellemez, egyértelműen indokolja az energiaár-támogatás csökkentését. A társadalom azonban nem feltétlenül készült fel a költségvetés rendbetételéhez szükséges lépésekre, ami óvatos megközelítést igényel.
A szakértő egy többsávos tarifarendszer bevezetését javasolja, mely segíthetne a költségvetési terhek mérséklésében és a rendszer észszerűsítésében. Ez magában foglalna egy „létminimum-sávot” védett árral minden háztartás számára, egy normál fogyasztási sávot, ahol a tarifa a beszerzési költségeket követné, valamint egy magas fogyasztási sávot, amely az átlagot jelentősen meghaladó fogyasztásra vonatkozna, és semmilyen támogatásban nem részesülne.
Emellett felmerült az is, hogy a magas fogyasztású és jövedelmű réteget ki kellene terelni a szabadpiacra, bár a földgázfogyasztás esetében a jövedelem és a fogyasztás közötti korreláció kevésbé egyértelmű, mint a villamos energiánál, mivel a fűtés inkább a lakás hőtechnikai jellemzőitől függ. Egy országos lakásfelújítási program és annak kiszámítható finanszírozása is kulcsfontosságú lehetne a hosszú távú megoldásokhoz.
Az állam szerepe a közszolgáltatások elérhetővé és megfizethetővé tételében alapvető fontosságú, ami nem tekinthető állami gyámkodásnak, hanem észszerű kormányzati megfontolásnak. A klasszikus piacpárti elv, miszerint az állam ne befolyásolja a piaci árakat, hanem segítse a rászorulókat, Magyarországon a jelenlegi szociális támogatási rendszer hiányosságai miatt nem alkalmazható teljes mértékben.
A szakértő felveti a kérdést, hogy miért csak az energia- és vízszolgáltatás ára legyen piaci, miközben a közösségi közlekedés vagy a kulturális szolgáltatások is támogatottak. Amennyiben az a cél, hogy a magas jövedelműek ne részesüljenek indokolatlan kedvezményben, a tarifarendszer finomításán túl a személyi jövedelemadózáson keresztül is visszavehető lenne a nem indokolt támogatás.
A rezsicsökkentésről szóló korábbi vitákban felmerült, hogy a rendszer gátolja a fejlesztéseket és a karbantartást. Azonban az energiahálózati cégek már akkor is külön vállalatok voltak, és a hatósági árak elsősorban a kereskedelmi cégeket érintették, minimális hatással a hálózati vállalatokra, melyek egyébként is kötelesek a hálózatok fenntartására és fejlesztésére.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása