A múlt héten jelent meg a Resonance: A Plague Tale Legacy, az Asobo Studio népszerű A Plague Tale szériájának legújabb darabja. Ez a játék egyszerre tekinthető folytatásnak, mellékszálnak és előzménynek is, mivel az Innocence eseményei előtt játszódik. A középpontban Sophia áll, akit a Requiem című részből már nagyszájú csempészként ismerhettek a játékosok, és akinek története új, mitológiai réteggel bővíti a sorozat univerzumát, egy sokkal nyugtalanítóbb csavart adva a Minótaurosz mítoszának.
Sophia gyermekkora óta látomásokkal küzd, melyek a bronzkori Kréta szigetére, a minószi civilizációhoz és a görög mitológia alakjaihoz, mint Thészeuszhoz és egy nagy bikafejű emberalakhoz kötik. A játék során a játékosok Sophia modernkori tragédiái mellett egy rég halott görög harcos bőrébe bújva is átélhetnek egész szegmenseket, feltárva a minósziak embertelen tetteit. Sophia egy zárdában találkozik először az átokkal, ahol kétes eredetű löttyökkel kezelik, majd apjával és csempészcsapatával próbálja megtalálni a gyógyírt betegségére. Ez az idill azonban sosem tart sokáig, ahogy az A Plague Tale játékokban megszokott, a főszereplőket egyre mélyebbre taszítják a szenvedésbe. A történet során Sophia számára fontos emberek elvesztésén és felfoghatatlan traumákon keresztül jut el Kréta valódi titkához, amely szorosan kapcsolódik a sorozatban már megismert természetfeletti átokhoz, ami Hugót is őrületbe hajszolta.
Az A Plague Tale széria 2019-ben indult az Innocence-szel, majd három évvel később a Requiemmel folytatódott, melyek kiváló világépítésükről és karakterábrázolásukról váltak ismertté, annak ellenére, hogy tipikus AA-játékos kiforratlanságok jellemezték őket. A Resonance egyedi módon kapcsolódik ehhez a narratívához, Sophia múltjába kalauzolva a játékosokat, és bemutatva, hogyan találkozott ő is a Hugót sújtó átokkal, már tinédzserként, sőt, gyerekként is érintett volt benne. Az előző részek a iusztinianoszi pestisjárványt használták fel alternatív mitológiájuk alapjául, amit egy Hugohoz hasonló hordozó szabadított el. A Resonance most a görög mitológia elemeit, különösen a minószi civilizációt és a Minótauroszt integrálja a történetbe, kiegészítve a sorozat már meglévő alternatív mitológiáját. A játék hossza, mintegy 12 óra, illeszkedik a játékosok azon igényéhez, hogy ne minden új cím legyen több száz órás, elkerülve a gigantikus, live service modellek fáradtságát, és bizonyítva, hogy egy rövidebb játék is lehet teljes értékű élmény.
A Resonance több ponton is eltér az előző A Plague Tale játékoktól, ami frissességet hoz a szériába, bár a játékmenet áramvonalasságát tekintve visszalépésnek is érződhet. A legjelentősebb változás a játékmenetben a lopakodásról a kardozásra való áttérés, ami akcióorientáltabb élményt nyújt. Az Asobo stúdiónak nincs tapasztalata közelharci rendszerekkel, de a hárításokkal, kitérésekkel, tárgydobálással és rugdosással kiegészített kardozás mégis ötletes rendszert alkot. Sophia karaktere is más dinamikát képvisel; társa egy vele nagyjából egykorú, erős Leni nevű lány, ami egészen más párbeszédeket és problémákat eredményez Amicia és Hugo kapcsolatához képest, bár dinamikájuk nem éri el az elődökét. A mellékkarakterek közül Sophia apjának jobbkeze, Faro emelhető ki, aki több pálforduláson is átmegy. A fejtörők is organikusnak érződnek, bár nem különösebben bonyolultak, és a játék egyedi térképrendszere, ahol Sophia a saját régi füzetéből tájékozódik, szintén hozzájárul az élményhez. A sziget felfedezése, a platformozás és a mászkálás az Uncharted vagy a régi Tomb Raider játékokat idézi, bár a csőszerű pályák erősen szkripteltek, ami némileg kiábrándító lehet.
A Resonance: A Plague Tale Legacy, bár tartalmaz kiforratlanságokat és technikai hibákat, az előző részekhez hasonlóan szerethető alkotás, egy csiszolatlan gyémánt. A játék sikeresen ötvözi Sophia személyes tragédiáját a minószi mitológia sötét elemeivel, egyedi és nyugtalanító narratívát kínálva. A két idősík közötti ugrálás, a megújult játékmenet és a karakterdinamika izgalmas változást jelent a sorozatban. A történetmesélés nem éri el az előző két játék szintjét, de így is élvezhető. Összességében a játék új perspektívát ad az A Plague Tale univerzumának, és bár nem tökéletes, bőven megéri a rászánt 12 órát a sorozat rajongóinak és az akció-kaland játékok kedvelőinek egyaránt.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása