Szombat délután pusztító tűz martaléka lett a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Radostyán egyik legértékesebb történelmi épületegyüttese: a műemléki védelem alatt álló református templom és a mellette magasodó, szintén műemlék fa harangtorony. A lángok olyan mértékben károsították az építményeket, hogy azokból mindössze a falak maradtak meg, a tetőszerkezet és a belső terek, beleértve a berendezést is, teljesen megsemmisültek, pótolhatatlan veszteséget okozva a helyi közösségnek és a nemzeti kulturális örökségnek.
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője, Dojcsák Dávid tájékoztatta az MTI-t a tűzoltási munkálatok befejezéséről és az utómunkálatok megkezdéséről. Elmondása szerint a kazincbarcikai, a szendrői, az ózdi és a miskolci hivatásos tűzoltók nagy erőkkel vonultak a helyszínre, hogy megfékezzék a lángokat, amelyek gyorsan terjedtek a fa szerkezetű részeken. A nehéz terepviszonyok és a stabil vízellátás biztosítása érdekében egy kazincbarcikai és egy miskolci vízszállító jármű is részt vett a beavatkozásban, segítve a tűzoltók kitartó munkáját a lángok eloltásában és a további izzások megakadályozásában, melyek a teljes pusztulás után is veszélyt jelenthettek.
A radostyáni református templom nem csupán egy épület volt, hanem a település egyik legjelentősebb épített öröksége, mely a falu magaslatán állt, meghatározva annak látképét és szellemiségét. A Tiszáninneni Református Egyházkerület honlapján olvasható leírás szerint a templom története egészen a középkorig nyúlik vissza, tanúskodva a térség gazdag múltjáról és a református közösség évszázados, folyamatos jelenlétéről. A források alapján már az 1595-ös templomösszeírás idején is egy középkori kőtemplom állt ezen a helyen, amelyet a református hívők használtak istentiszteleti célokra, ezzel is aláhúzva az épület hosszú távú szakrális funkcióját.
Az épület mai, nagyrészt barokk jellegű formáját az 1784-es jelentős átépítés során nyerte el. Ekkor a templom falait megemelték, és keleti irányban kibővítették, hogy nagyobb befogadóképességet biztosítsanak a gyarapodó gyülekezet számára. Ekkor készült el a templom jellegzetes, kazettás jellegű famennyezete is, amely a magyarországi református templomokra jellemző, egyedi művészeti és építészeti értéket képviselt. Ez a mennyezet nemcsak funkcionális célt szolgált, hanem díszítésével a belső tér hangulatát is emelte. A templom építészettörténeti jelentőségét és kulturális értékét elismerve 1953 óta műemléki védelem alatt állt, ami kiemelt státuszát és megőrzésének fontosságát hangsúlyozta az utókor számára.
A templom mellett álló, különálló fa harangtorony szintén pótolhatatlan értéknek számított, és a magyarországi faépítészet kiemelkedő példája volt. Az 1762-ben épült, 16 méter magas, hatszögletű barokk harangtorony a magyarországi faépítészet ritka, épségben fennmaradt emlékei közé tartozott. Különleges szerkezete és esztétikája miatt nemcsak a helyi közösség, hanem az országos műemlékvédelem számára is kiemelten fontos volt. Ez a torony is 1953 óta élvezett műemléki védettséget, aláhúzva egyediségét és történelmi jelentőségét, mint egy olyan építmény, amely évszázadokon át dacolt az idővel és az elemekkel.
A szombati tűz következtében Radostyán egy olyan épített örökségét veszítette el, amely évszázadokon át szolgálta a közösséget, és amelynek történelmi, építészeti és művészeti értéke felbecsülhetetlen volt. A teljes megsemmisülés, melynek során csak a falak maradtak meg, súlyos csapás a helyi identitás és a nemzeti kulturális örökség számára, emlékeztetve a műemlékvédelem és a tűzmegelőzés fontosságára a jövőre nézve.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása