Papp-Zakor Ilka legújabb irodalmi alkotása, „Az első csendnovella” a Telextárcák sorozatában kapott helyet, mely a kortárs szépirodalom szélesebb közönséghez való eljuttatását célozza. A mű egy író belső folyamatait mutatja be, ahogyan a külső, zavaró zajok – fúrókalapácsok, kutyaugatás, gyereksírás – inspirációvá válnak egy újfajta irodalmi forma, a csendnovella megalkotásához. A történet a káoszban rejlő teremtő energiát boncolgatja, és rávilágít a hangok mélyebb összefüggéseire.
A novella elbeszélője, egy író, a mindennapi munkája során szembesül a lakókörnyezetéből áradó, egyre erősödő zajokkal. A kezdeti, egyetlen, nehéz tárgy eldőlésére emlékeztető dörej után hamarosan fúrókalapácsok hangja töri meg a csendet, elfeledtetve az éppen formálódó mondatokat. Ez a zavaró tényező kezdetben csak frusztrációt okoz, az író ujjaival dobol az asztalon, majd magában próbálja megnyugtatni magát a „fehér zaj” és a „tavaszi eső” képzeteivel.
A helyzet azonban fokozatosan romlik, amikor egy másik szomszéd kutyája is ugatni kezd, majd a távolból egy második fúrókalapács is megszólal. Ekkor az íróban valami összeomlik, és a tehetetlenség érzése helyett cselekvési vágy tör rá. Egy partvis segítségével kezdi el ütlegelni a mennyezetet és a fűtőtestet, mintegy válaszolva a környezet zajaira, anélkül, hogy valós hatást remélne tőle.
A zajszimfónia teljessé válik, amikor egy csecsemő sírása is csatlakozik a fúrók és az ugató kutya hangjaihoz. Az író ekkor már maga is aktív résztvevője ennek a kakofóniának, a partvissal dobolva, és minden frusztrációját, elillanó gondolatainak fájdalmát beleadja. Érdekes módon azonban ebben a dühben és tettvágyban egyre inkább megjelenik a dolgos karok öröme és az önmegvalósítás érzése.
A zajos környezetben töltött idő során az író különös felfedezést tesz, amely alapjaiban változtatja meg a világról alkotott képét. Rájön, hogy a saját partvissal való kopácsolása akaratlanul is a fúrókalapácsok ritmusát követi, és hasonló mintázatokat hoz létre. Ez a felismerés arra ösztönzi, hogy jobban odafigyeljen a kutya ugatására és a csecsemő sírására is, és ezekben a hangokban is egyszerű, ismétlődő mintákat azonosít.
Az író ráeszmél, hogy ezek a végtelenül egyszerű elemek és minták különféle módokon illeszkednek egymáshoz, és ezekből épül fel, rendeződik be, éneklődik meg a világ. Ebben a zajos délelőttben ott rejlik az emberi érzelmek, a gépek működése és a természeti jelenségek sokfélesége. A zajok generációkon átívelő sorsokat, ismétlődő mintákat hordoznak, egészen a kezdetek kezdetéig.
Ekkor az író elképzeli és hallani véli a kezdetek kezdetét, a Nagy Bumm fülsiketítő, eredendő zaját. Ez az őslárma azóta is ismétlődik minden létezőben, a maga lehetőségei és tehetsége szerint. Ez a felismerés mélyen megérinti, és ráébreszti, hogy mi az igazi elhivatottsága.
A partvissal a kezében, a plafont kalapálva az író megérti, miért nem szabad folytatnia az addigi novelláját. Ehelyett egy újfajta alkotás, a csendnovella megírására kap ihletet. Az íróasztalához ülve törli az addigi szöveget, és a csendet jelképező karakterekkel kezdi el az új művet. Ez a kezdeti forma még nem tökéletes, de a teremtéshez idő kell, és az író türelmesen keresi a megfelelő kifejezési módot.
A csendnovella megalkotásának folyamata hosszú hónapok, sőt évek mérlegelését igényli. Az író célja, hogy a kutyaugatás, a partvis koppanásai vagy a fúrókalapács berregéseihez hasonlóan, mondataival új igazságot építsen fel, és tartalommal töltse meg a nyelvet, amely lassan, fokozatosan tárul fel előtte. Ez a mű lesz az életének addigi legészrevétlenebb szövege.
A Telex tárcarovatának célja, hogy a kortárs szépirodalmat szélesebb közönséghez juttassa el, hasonlóan az 1900-as évek első felének gyakorlatához, amikor a napi sajtóban is rendszeresen jelentek meg irodalmi alkotások. Papp-Zakor Ilka csendnovellája is ezt a célt szolgálja, egyedi megközelítésével és mély gondolataival.
Az író boldog, mert tudja, hogy ebből az egyszerű, kurta prózácskából, a csendnovellából hamarosan újabb művek, versek és regények fognak születni. Elképzelése szerint pár száz év múlva a könyvespolcok megtelnek alkotásának különböző változataival, és ez egy olyan folyamat kezdetét jelenti, amely ellentétes a Nagy Bumm reprodukálásával.
A látomás szerint a létezés minden területén egyre nagyobb, rendszerszintűbb „csendek” jelennek meg. Először állat- és növényfajok, tárgykategóriák, majd a fizika és vegytan törvényei is igazodni kezdenek ezen új „csend” szabályaihoz.
Végül, egy diszkrét napon eljön a „Nagy Csend”, és egy új világ születik meg észrevétlenül. Ez a jövőkép a zajból fakadó felismerés és a csend erejének végső diadalát vetíti előre, egy olyan világot, ahol a zaj helyét a mélyebb, rendszerszintű csend veszi át.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása