Egy közelgő demonstráció célja, hogy az új kormány ratifikálja az isztambuli egyezményt, ezzel hatékonyabb védelmet biztosítva a nők elleni erőszak áldozatainak. A szervezők szerint az államnak alapvető kötelessége megvédeni a veszélyben lévőket, és olyan rendszert működtetni, amelyben egyetlen bántalmazott nő sem marad egyedül. Hajnal Edina, a Hétköznapi feminizmusom oldal szerzője kiemelte, hogy bár az új kormányban látszik a befogadókészség, fontos megmutatni a társadalmi igényt és támogatást az ügy mögött.
A figyelem ismét egy augusztusi, nyílt utcán történt bántalmazási esetre irányult, amikor a Lehel téren egy férfi bántalmazta élettársát. Az elkövető ellen korábban már megelőző távoltartást rendeltek el, amit többször is megszegett, mielőtt járókelők beavatkozására a rendőrség elfogta és őrizetbe vette. Az ügyészség indítványozta a férfi letartóztatását kapcsolati erőszak, zaklatás, garázdaság és könnyű testi sértés gyanújával.
Ez az eset rávilágított a távoltartási végzések hatékonyságának hiányosságaira, mivel azokat az erőszaktevők gyakran megszegik, ráadásul megelőző távoltartás csak hozzátartozók esetében rendelhető el. Hajnal Edina egy kommentelő felhívására kezdte el szervezni a demonstrációt, a Neked, Rólad, Veled civil szervezet segítségével, felismerve a nők elleni erőszakkal szembeni fellépés iránti társadalmi igényt. A szervező szerint a Lehel téri eset is megmutatta, hogy a média figyelme és a nyilvánosság nyomása hatására a rendőrség gyorsabban lép fel, felvetve a kérdést, hány láthatatlan áldozat marad segítség nélkül.
Magyarország 2014-ben aláírta az isztambuli egyezményt, de mindeddig nem ratifikálta, azaz nem tette a magyar jog részévé. A fideszes többségű Országgyűlés 2020-ban politikai nyilatkozatban utasította el a ratifikációt, hivatkozva a migrációs politikával való ütközésre és az egyezmény „gender-ideológiájának” elutasítására. Az egyezmény valójában a férfiak és nők társadalmilag kialakult szerepeire és viselkedési formáira utal a „társadalmi nem” kifejezéssel, nem pedig arra, hogy az emberek nem férfinak és nőnek születnek, ahogy azt korábban tévesen értelmezték.
Nőjogi szervezetek hangsúlyozzák, hogy az egyezmény elismeri a nők elleni erőszak társadalmi beágyazottságát és a nemi szerepekkel való összefüggését. Varga Judit korábbi igazságügyi miniszter „politikai hisztinek” nevezte az egyezményt, állítva, hogy a nők helyzete Magyarországon amúgy is kiváló. Az őt ért bántalmazási vádak nyilvánosságra kerülése után azonban felmerült a kérdés, miért söpörték le a nőszervezetek javaslatait, melyek régóta jelezték az állami segítségnyújtás hiányosságait.
Az isztambuli egyezmény ratifikálása azt jelentené, hogy a kormány már bevált megoldásokat és szakpolitikai eszközöket alkalmazhatna a nők elleni erőszak hatékony visszaszorítására. Ez segítséget nyújtana a prevenció, az edukáció, a mentális egészség támogatása és a rendőrségi beavatkozás terén, anélkül, hogy nulláról kellene kitalálni a stratégiákat. A szabályok lefektetése mellett azonban elengedhetetlen a politikai akarat a betartatásukhoz, valamint a társadalmi felismerés, hogy ez az ügy mindenki közös felelőssége.
Az egyezmény sürgeti a nemi alapú erőszak súlyos sérelemként való elismerését, amely menekültstátuszt biztosíthat, és megtiltja az áldozatok visszaküldését olyan országba, ahol az élete veszélyben lehet. Javasolja továbbá, hogy az áldozatok független tartózkodási engedélyt kaphassanak, ha kilépnek egy olyan kapcsolatból, amelytől addig függött a státuszuk. Ez a rendelkezés segítené a bántalmazó kapcsolatokból való könnyebb kilépést.
A Tisza Párt és Magyar Péter a kampány során hangsúlyozta a nők elleni erőszak rendszerszintű kezelésének és a családon belüli erőszak megakadályozásának fontosságát, bár az isztambuli egyezmény ratifikálása nem szerepel konkrétan a választási programjukban. Ugyanakkor ígéretet tettek az egyenlő esélyek biztosítására a nők számára a munka és a magánélet területén, valamint egy Egyenlő Bánásmódért Felelős Ombudsman intézményének létrehozására. Ez a nyitottság reményt ad a demonstráció szervezőinek a jövőbeli változásokra.
A Szociális és Családügyi Minisztérium augusztus végén egyeztetett több nőjogi szervezettel, mint a NANE, a Patent, az Emma és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, a nők elleni erőszakkal szembeni hatékony állami fellépésről. A megbeszélésen elhangzott, hogy az állami szakpolitikai munka a jövőben rendszeres egyeztetésekre és érdemi párbeszédre épül majd, bár konkrétumokról egyelőre nem számoltak be. A demonstráció célja, hogy megerősítse a társadalmi támogatottságot az ügy mögött, és ösztönözze az új kormányt a cselekvésre.
📰 Forrás: HVG — Eredeti cikk elolvasása