Nőjogi aktivisták demonstráltak vasárnap a Kossuth téren, az Országház előtt, hogy felhívják a figyelmet a nők elleni erőszak problémájára. A megmozdulás fő célja az isztambuli egyezmény ratifikálásának követelése volt az új kormánytól. A résztvevők azt is vizsgálták, hogyan lehetne hatékonyabban megszólítani a férfiakat a nőjogi mozgalmak számára.
A "Fogd meg a kezem! És ne engedjük el…" címmel meghirdetett demonstráción több száz, egyes becslések szerint akár ezerötszáz ember gyűlt össze a téren. A rendezvényen a bántalmazásba belehalt nők neveit és korát tartalmazó táblákat tartottak fel, köztük Csilla, Krisztina és Megumi emlékére.
Hajnal Edina, az egyik szervező, a "Visszavesszük a narancssárga színt!" felkiáltással indította a demonstrációt, utalva a nők elleni erőszak világnapjának színére. A résztvevők narancssárga ruhákban érkeztek, és közösen énekelték az Illés együttes "Miért hagytuk, hogy így legyen?" című dalát. Egy csoport látványosan kirakta a "Itt az idő! Álljon ki a kormány a nők és a gyerekek biztonságáért!" feliratot.
A szervezők célja az volt, hogy személyes történeteket gyűjtsenek a bántalmazásról, melyeket később átadnának egy meg nem nevezett kormányzati szervnek. A tüntetésen a hagyományos nőjogi eseményekhez képest jelentősen több férfi vett részt, sokan családostul érkeztek, és a korosztályok is sokszínűek voltak. A Billog Burger nevű hamburgerező munkáját is kiemelték, mint ami hozzájárult a férfiak nagyobb számú jelenlétéhez a témában végzett tevékenységével.
A demonstrációt Kmetyó Annamária performanszművész előadása zárta, majd a résztvevők élőláncot alkottak a Parlament körül, kifejezve szolidaritásukat egymással és a bántalmazás áldozataival. Hajnal Edina elmondása szerint a rendezvényt mindössze két héttel korábban kezdték el szervezni, ami hozzájárult a bohém, de hatásos hangulatához.
Magyarország 2014-ben írta alá az isztambuli egyezményt, amely a bántalmazott nők nagyobb fokú védelmét hivatott elősegíteni. Azonban 2020-ban az országgyűlés elutasította az egyezmény ratifikálását, arra hivatkozva, hogy az migrációs és gender ideológiákat tartalmaz. Ez az elutasítás az előző kormány nők elleni erőszakhoz való hozzáállásának szimbólumává vált.
A Tisza Párt programjában nem nevesíti az isztambuli egyezményt, de a családon belüli erőszakot és az áldozatvédelmet említi. Ezek a témák azonban elsősorban gyermekvédelmi problémaként jelennek meg, nem kifejezetten a nők helyzetéhez kapcsolódóan. A közelmúltban történt Lehel téri eset, ahol egy férfi a nyílt utcán bántalmazta élettársát annak ellenére, hogy távoltartás volt érvényben ellene, rávilágított a meglévő szabályozások betartatásának hiányosságaira.
A demonstráció résztvevői csalódottságukat fejezték ki az alacsony létszám miatt, bár pozitívumként értékelték a sok férfi jelenlétét. Egy férfi szerint a "nők elleni erőszak" kifejezés félrevezető és áldozathibáztató, mivel főként férfiak követnek el erőszakot nők ellen, és a valódi felelősök nincsenek megnevezve.
A megszólalók szerint a nőknek nincsenek egyenlő esélyeik a jelenlegi patriarchális társadalomban, és sok férfi nem vesz tudomást a nők hátrányos helyzetéről. Felmerült, hogy a nőjogi mozgalmaknak célzottabban kellene kommunikálniuk a férfiak felé, hogy ne csak nők legyenek jelen a demonstrációkon. Egyesek úgy vélték, az alulról szerveződő mozgalmak korlátozottan érnek el embereket, ezért a felülről érkező, kormányzati kommunikációra lenne szükség az ügy kezeléséhez.
Az isztambuli egyezmény ratifikálását támogatók szerint az egyezmény több védelmet és segítséget nyújtana az áldozatoknak. Egy nő kiemelte, hogy az egyezmény kidolgozott módszertant, jogköröket és intézményi keretet biztosítana a nők elleni erőszak kezeléséhez, így a felelős szervek nem háríthatnák el a felelősséget. Mások elismerték, hogy nem olvasták el az egyezményt teljes egészében, de valamilyen változásra mindenképpen szükség van.
A demonstrálók megértéssel viszonyultak a Tisza-kormányhoz, elismerve, hogy az új kabinetnek számos üggyel kell foglalkoznia. Ugyanakkor fontosnak tartották felhívni a figyelmet arra, hogy a nők elleni erőszak problémája ne szoruljon háttérbe a prioritási sorrendben.
A résztvevők reménykednek abban, hogy az új kormány meghallja a korábban "szőnyeg alá söpört" problémákat, és érdemben foglalkozik a nők elleni erőszak kérdésével. Bár az isztambuli egyezmény politikai sorsa bizonytalan, egyértelmű az igény arra, hogy a kormány tegyen többet az ügyben, mint elődei.
Az esemény megmutatta, hogy a politikai változások ellenére a tüntetések és demonstrációk továbbra is relevánsak maradnak, különösen, ha esély van arra, hogy a felvetett problémák meghallgatásra találjanak. A nők elleni erőszak elleni fellépés iránti elvárás továbbra is erős a társadalomban.
📰 Forrás: HVG — Eredeti cikk elolvasása