A globális energiapiacon egyre inkább előtérbe kerül az a felismerés, hogy a villamosenergia-fogyasztás időzítése kulcsfontosságúvá vált. A megújuló energiaforrások, mint a nap- és szélenergia, ingadozó termelést mutatnak, ami kihívásokat és egyben lehetőségeket is teremt az energiarendszer számára.
Ezen kihívásokra válaszul több ország is újfajta programokkal igyekszik ösztönözni a lakosságot a tudatosabb energiafelhasználásra. Ezek a kezdeményezések arra fókuszálnak, hogy a fogyasztók akkor használjanak több áramot, amikor az bőségesen és olcsón áll rendelkezésre, ezzel optimalizálva a hálózati terhelést.
Ez a megközelítés eltér a hagyományos, fix áras rezsicsökkentési modellektől, és újragondolásra sarkallhatja a magyar energiapolitikát is, figyelembe véve a megújulók növekvő szerepét.
Ausztráliában a kormány bevezette a Solar Sharer Offer programot, amelynek keretében a jogosult háztartások naponta három órán keresztül ingyenesen használhatnak bizonyos mennyiségű villamos energiát. Ez az időszak általában a déli órákra esik, amikor a napenergia-termelés a legintenzívebb, például Új-Dél-Walesben és Délkelet-Queenslandben 11 és 14 óra között.
A program célja, hogy a háztartások, akár saját napelem nélkül is, részesüljenek a napközben bőségesen rendelkezésre álló olcsó napenergia előnyeiből. A résztvevők naponta legfeljebb 24 kilowattóra ingyenes villamos energiához férhetnek hozzá, ami jelentősen meghaladja a magyarországi kedvezményes tarifa napi átlagát, ami körülbelül 7 kilowattóra.
Romániában a PPC Zero Active Electricity kísérleti programja hasonló elven működik, ahol okosmérővel rendelkező ügyfelek előre bejelentett időszakokban 0 lej/kilowattóra áron kapják az aktív villamos energiát. Az Egyesült Királyságban a Demand Flexibility Scheme ösztönzi a fogyasztókat, hogy a hálózati terhelés csökkentése érdekében akkor használjanak több áramot, amikor a kínálat nagy és a kereslet alacsony, jutalom ellenében.
A hagyományos energiapiaci modellek gyakran nem veszik figyelembe az energia előállításának időbeli dinamikáját, különösen a megújuló források térnyerésével. A napelemek napközben termelnek a legtöbbet, ami időnként áramfelesleget okozhat, miközben a fogyasztás alacsony, míg este, a fogyasztási csúcs idején, a kínálat szűkös.
Ez az egyenlőtlenség az energiarendszer számára kihívást jelent, és a háztartások számára is eltérő költségeket eredményezhetne, ha az árak rugalmasabban követnék a piaci viszonyokat. A rezsicsökkentésről szóló viták hosszú ideje az árak alacsonyan tartására fókuszáltak, de keveset beszéltek arról, hogy mikor használjuk az áramot, pedig ez egyre fontosabb kérdés.
A megújuló energiaforrások terjedésével egyre fontosabbá válik, hogy a fogyasztásunkat valamennyire hozzáigazítsuk a termelés ingadozásaihoz. Ez nem csupán új erőművek és hálózatok építését jelenti, hanem a felhasználói szokások adaptálását is, hogy a bőségesen rendelkezésre álló energia ne vesszen kárba.
Ezek a nemzetközi programok több fontos célt szolgálnak egyszerre: csökkentik a háztartások villanyszámláját, igazságosabban osztják el a bőséges megújuló energia előnyeit, és áthelyezik a fogyasztást a hálózatot kevésbé terhelő időszakokra. Az okosmérők kulcsszerepet játszanak a rugalmas fogyasztás ösztönzésében.
A spanyol modell az energiaszegénység strukturális kezelésére fókuszál, egy automatikusan járó szociális tarifa bevezetését javasolva a rászorulóknak. Ez a tarifa mentesülne az áfa és bizonyos hálózati díjak alól, bármely szolgáltatónál igénybe vehető lenne, rendszerszintű megoldást nyújtva a problémára.
A magas energiaárak ugyanis nem csupán pénzügyi terhet jelentenek, hanem közegészségügyi, jogi és társadalmi igazságossági kérdéseket is felvetnek. A cél, hogy az energiaszegénység kezelése ne segélyszerű, hanem fenntartható és rendszerszintű legyen, figyelembe véve a társadalmi egyenlőtlenségeket.
A nemzetközi példák rávilágítanak arra, hogy a rezsicsökkentésről szóló magyar vita is új megvilágításba kerülhet, túllépve a kilowattóra mesterségesen alacsonyan tartott árán. Ahelyett, hogy minden körülmények között ugyanazt az árat tartanánk fenn, érdemes lenne figyelembe venni az energia rendelkezésre állását és a termelés költségeit.
Miért kerülne ugyanannyiba az az áram, amelyből bőségesen van, mint az, amelynek előállítása és rendszerbe illesztése nagyobb terhet jelent? A háztartások ösztönzése a megújuló energia csúcsidőszakokban történő fogyasztására egyszerre csökkenthetné a költségeket, jobban kihasználná a tiszta energiát és enyhíthetné a hálózati terhelést.
Ez egy egészen más logikájú rezsicsökkentés lenne, amely a tiszta és bőséges energia előnyeit közvetlenül a fogyasztókhoz juttatná el, nem pedig egy általános ártámogatással. Hosszú távon a megújulók térnyerésével egyre többször lesz olcsó áram, és ennek előnyeiből a fogyasztóknak is részesülniük kellene.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása