Németh Kristóf, a színész és színházigazgató, rendkívül érzelmes és drámai módon búcsúzott Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című televíziós műsortól. A legutóbbi epizódban az igazság körében kellett számot adnia tetteiről, miután több játékostársa is gyanúsnak találta viselkedését. A kerekasztal-ceremónián Németh Kristóf kapta a legtöbb szavazatot, ami a műsorból való kiszavazását eredményezte, annak ellenére, hogy védőbeszéde során könnyekig hatódott, és megpróbálta meggyőzni a többieket őszinteségéről.
A kieséséhez vezető egyik fő okként egy elszólást jelölt meg, miszerint a kerekasztalt „konklávénak” nevezte. Ez a nyelvi baki azonnal felkeltette a többiek figyelmét, és hozzájárult ahhoz, hogy őt tartsák az egyik árulónak. Németh Kristóf maga is elismerte, hogy „elkövettem egy klasszikus hibát: a kiesésem egyik fő oka az, hogy a kerekasztalt konklávénak neveztem.”
A színész a kerekasztalnál először azzal indokolta feledékenységét és a részletekre való emlékezés nehézségét, hogy rengeteg esemény történik a forgatás során, majd korára hivatkozott. Később kifejtette, hogy a színészekkel szembeni előítéletek is szerepet játszhattak a kiszavazásában. Úgy véli, egy színész bakija „duplán gyanússá válik, mint egy civil esetében.”
Németh Kristóf érzelmes védőbeszéde során sírva fakadt, hogy bizonyítsa ártatlanságát. Bár szavai és könnyei egyeseket meghatottak, a játékosok többsége végül mégis a kiszavazása mellett döntött. A színész szerint beszéde „nagyon érzelmesre sikerült”, és úgy érezte, „sokakkal egy olyan kapcsot teremtett, ami nemcsak megváltoztatta az ő addigi véleményüket, hanem szerintem egy emberi kapcsolatnak a kezdete is lehet.” Hozzátette, hogy igyekezett úgy megfogalmazni utolsó beszédét, hogy az „méltó” legyen és „tükröt is mutasson.”
Érdekesség, hogy Németh Kristóf nem először került hasonló, érzelmileg megterhelő helyzetbe egy reality műsorban. A Farm VIP című produkcióban is többször elérzékenyült és sírva fakadt. Ez a tény, miszerint más műsorokban is gyakran mutatja ki érzelmeit, valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a nézők és a játékostársak egy része másképp ítélje meg a könnyeit Az Árulókban.
Egyesek számára ez megerősíthette az előítéletet, miszerint egy színész könnyebben manipulálja érzelmeit a kamera előtt.
A színész a kiesése utáni nyilatkozatában reflektált arra, hogy „egyrészt mert színészember vagyok, mégiscsak művészember, másrészt biztos azért, mert apuka vagyok, és már egy jobban sikerült rajzfilmen el tudom sírni magam, meg biztos azért is, mert öregszem, de nagyon érzelmesre sikerült a védőbeszédem.” Ez a kijelentés rávilágít arra a kettős érzésre, amellyel a közvélemény és a játékostársak is viszonyulhatnak egy színész érzelmi megnyilvánulásaihoz egy ilyen típusú műsorban. A drámai távozás minden bizonnyal hosszú ideig téma marad a nézők körében.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása