A napenergia egyre nagyobb szerepet játszik a globális energiatermelésben, ígérve az olcsó és tiszta áramot. Azonban a technológia elterjedésével párhuzamosan egyre inkább előtérbe kerül az a kérdés, hogy az önmagában kedvező termelési költségek hogyan befolyásolják a teljes villamosenergia-rendszer működését és fenntartását. Szakértők szerint a napenergia valódi gazdaságosságát csak a teljes rendszerköltségek figyelembevételével lehet értékelni.
Egy friss elemzés rávilágít arra, hogy a napenergia önmagában valóban alacsony költséggel állíthat elő áramot, de ez nem jelenti automatikusan az egész villamosenergia-rendszer olcsóbbá válását. A tárolás, a hálózatfejlesztés és a tartalék kapacitások jelentős költségeket jelentenek, amelyek akkor is felmerülnek, amikor a naperőművek csúcson termelnek. Az OECD Nukleárisenergia-ügynökség (NEA) 2025-ös tanulmánya, a "System Cost Analysis for Integrated Low-Carbon Electricity Systems" szerint az erőműszintű költség-összehasonlítás, mint az LCOE (élettartamra vonatkoztatott fajlagos energiaköltség), félrevezető lehet. A valós gazdaságosságot a teljes rendszerköltség határozza meg, amely magában foglalja a hálózat megerősítését, a tárolást, a tartalékkapacitást és a szükséges rugalmasságot.
A Greenpeace regionális energiakampány-felelőse, Mátyás Eszter egy korábbi írásában optimista képet festett Magyarország energiabiztonságáról, Bulgáriát pedig működő modellként mutatta be. Az elemzés szerint azonban ez az optimizmus egy alapvető számítási hibán alapul: az energiatárolók nem oldják meg a teljes rendszerköltségek problémáját, csupán rövid időre fedik el azt. Az OECD–NEA elemzései is arra mutatnak rá, hogy a szerző számítása nem veszi figyelembe a rendszer fenntartásának teljes költségét.
A bolgár példa, ahol mintegy 11,7 gigawattóra tárolókapacitás épült ki, valóban alacsonyabb délutáni áramárakat eredményezett. Az ENTSO-E adatok szerint 2026. augusztus 19-én Bulgáriában a délutáni órákban 16–46 euró/megawattóra árak alakultak ki, míg az esti csúcsidőszakban (19–21 óra között) az árak 203–212 euró/megawattórára emelkedtek. Ez azt jelzi, hogy a tárolt energia néhány órán belül elfogy, és nem garantálja az esti árak tartós alacsonyan maradását.
A tárolók korlátozott kapacitása és a napi ciklusok kezelésének kihívásai rávilágítanak a szezonális tárolás hiányára, ami kulcsfontosságú probléma. Olyan rendszerekben, ahol a napenergia aránya meghaladja az 50 százalékot, jelentős energiahiány keletkezhet ősszel és télen, amire a néhány órás, napi szintű tárolás nem nyújt megoldást. Az OECD–NEA modellezései szerint a magas megújuló-arányú rendszerekben nemcsak napi, hanem többnapos és szezonális hiányhelyzetekkel is számolni kell.
Ezekre az akkumulátorok önmagukban nem kínálnak gazdaságos megoldást; szükség van szabályozható erőművekre, regionális importkapcsolatokra, hidrogénre, más hosszú távú tárolókra vagy többlettermelő kapacitásra. Minél nagyobb a napenergia aránya egy rendszerben, annál meredekebben emelkedhet a teljes rendszerköltség, ha nem épül ki megfelelően a rugalmasság és a tartalék. A teljes rendszerköltséget ezért nem elegendő egy napra vagy hónapra számolni, hanem egy teljes évet kell vizsgálni a szezonalitás miatt.
A magyar villamosenergia-rendszerben is elengedhetetlen a technológiai diverzifikáció, például a hidrogén, és az egyes szereplők erősebb összekapcsolódása energiaközösségeken keresztül. Az atomerőművek, mint a paksi, továbbra is megkerülhetetlen alaperőművek az ellátásbiztonság szempontjából, és helyük van egy jól működő, diverzifikált rendszerben, ahol a cél a működési költségek minimalizálása. A napenergia-termelés a teljes rendszerköltséget növelheti, ha nem illesztik be megfelelően a termelői, fogyasztói és tárolói környezetbe.
Magyarország energiabiztonságának tétje nem a paksi atomerőmű napenergiával való helyettesítése, hanem egy olyan reális stratégia kialakítása, amely figyelembe veszi a teljes rendszerköltséget. Az atomenergia nagy rendelkezésre állású, alacsony karbonintenzitású termelést biztosít, ami csökkenti az időjárásfüggő termelésből adódó hiányokat, de fontos az új atomerőművek beruházási, finanszírozási és megvalósítási kockázatainak beárazása is. A bolgár példa azt mutatja, hogy a napenergia arányának növekedésével a tárolás szükségessége és költsége meredeken nő, az esti csúcsárak pedig magasak maradnak, ha a szükséges rugalmasságot, hálózatot és tartalékot nem építik ki és árazzák be.
A valódi kérdés az, hogy milyen technológiai kombináció biztosítja az áramot a legnehezebb időszakokban, és ez mennyibe kerül a magyar fogyasztóknak.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása