A mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából rendezett szombati katonai tiszteletadáson, a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter hangsúlyozta, hogy Mohács nem csupán a veszteség, a nemzeti megrendülés és a széthullás jelképe, hanem a bátorságé, az önfeláldozásé és a helytállásé is. A miniszter szavai szerint a történelmi esemény jelentősége messze túlmutat a tragédia fájdalmán, és mélyebb üzenetet hordoz a magyar nemzet számára.
Ruszin-Szendi Romulusz kiemelte, hogy Mohács nem kizárólag arról szól, amit elveszítettünk, hanem arról is, hogy voltak emberek, akik a veszély nagyságát látva sem hátráltak meg. Ezek a katonák, akik tisztában voltak a túlerővel és a kilátástalan helyzettel, mégis elfoglalták helyüket a csatasorban, ezzel példát mutatva a kötelességtudatból és a hazaszeretetből. A miniszter rámutatott, hogy a mohácsi vész idején harcoló katonák tudták, hogy vannak pillanatok, amikor a kötelesség fontosabb a félelemnél. Ez a fajta elkötelezettség és morális tartás tette őket a bátorság és a helytállás megtestesítőivé.
A honvédelmi miniszter szerint a katonák nem tudhatták, hogy történetüket megőrzi-e a nemzet, áldozatuk jelentőségét megértik-e az utánuk következők. Azonban tetteik önmagukban is hordozzák az örök érvényű üzenetet: a hazáért hozott áldozat sosem hiábavaló. Ruszin-Szendi Romulusz külön hangsúlyozta a katonai eskü fontosságát és mélységét. A katona azért szolgál, mert esküt tett, ami annak vállalása, hogy szükség esetén életét is kockára teszi a hazájáért. Ez az eskü testesíti meg azt a legmagasabb szintű elkötelezettséget, amely a katonai hivatás lényegét adja.
A miniszter hozzáfűzte, hogy Mohács ezért a katonák számára nem pusztán történelmi emlék, hanem a kötelességről szól. Vannak pillanatok, amikor nem azt kell kérdeznünk, hogy mekkora a veszély, hanem azt, hogy készen állunk-e szembenézni vele. Kiemelte, a mohácsi mezőn harcolók megtették, amit a saját koruk, esküjük és a hazájuk megkövetelt tőlük. Amikor rájuk emlékezünk, nem szabad csupán egy elveszített csata résztvevőiként látnunk őket. Élni akartak, vissza akartak térni szeretteikhez, jövőt akartak maguknak, mégis vállalták, hogy életükkel védik azt, amit hazájuknak neveztek – hangoztatta Ruszin-Szendi Romulusz.
Kijelentette továbbá, hogy a haza soha nem magától értetődő örökség, nem csupán egy terület, hanem nyelv, kultúra, emlékezet, közösség és felelősség. Minden nemzedéknek döntenie kell arról, hogy képes-e megőrizni ezt az örökséget. A miniszter beszélt arról is, hogy Mohács története arra figyelmeztet, egy ország biztonsága soha nem magától értetődő, a felkészültséget békében kell megteremteni, nem akkor, amikor a veszély már megérkezett. A mohácsi hősök példája évszázadokon átívelve is iránymutatást ad a mai és a jövő generációk számára, emlékeztetve arra, hogy a nemzeti szuverenitás és a közösségi értékek megőrzése folyamatos éberséget és áldozatkészséget igényel.
A honvédelmi miniszter zárásként kiemelte, hogy a mohácsi csata 500. évfordulója kiváló alkalom arra, hogy a nemzet ne csak a múltat sirassa, hanem erőt merítsen az elődök bátorságából. Az emlékezésnek nem a gyászról kell szólnia, hanem a tiszteletről és az elismerésről azok iránt, akik a legnehezebb időkben is helytálltak. Mohács így válik a magyar történelem egyik legfontosabb szimbólumává, amely a veszteség mellett a rendíthetetlen szellem és az örökös helytállás üzenetét hordozza.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása