Miley Cyrus, a popzene egyik legdinamikusabb és leginkább átalakuló alakja, ismét új fejezetet nyitott pályafutásában. Az énekesnő, aki korábban már számos zenei és imázsbeli korszakot tudhat maga mögött, új lemezével a jelek szerint továbbra is önmaga keresésének útján jár. A legfrissebb albuma, melynek megjelenését a "Cyrus" vezetéknév elhagyása és egy kiadóváltás is kísérte, inkább tűnik egy helyben toporgásnak, mintsem egy kiforrott előadói világ megtalálásának.
Néhány hete Miley látványos kommunikációval jelentette be, hogy új korszakba lép. A "Miley" névre redukált előadói identitás és az új album címadó dala, a "Bass Persuades", vegyes reakciókat váltott ki. A mély frekvenciákra és elektronikus pulzálásra épülő szám sokakat meglepett, miközben mások abban reménykedtek, hogy ez lehet az énekesnő önazonos hangjának megtalálása.
Az albumon szereplő "Red Lights" című dal körül azonban botrány is kirobbant. Amanda Lear, a hetvenes évek diszkókirálynője, plágiummal vádolta meg Miley-t, mondván, a dal dallama és ritmusa az ő 1978-as "The Sphinx" című számából származik. Bár a tempó eltérő, a hasonlóság valóban szembetűnő, ami újabb kellemetlen árnyékot vet az énekesnőre a korábbi "Flowers" körüli jogi viták után.
Miley Cyrus pályafutását az állandó átalakulás és a korábbi énjeitől való elszakadás vágya jellemzi. A "Hannah Montana" gyereksztár imázsától való elhatárolódás tizenéves korában kezdődött, amikor látványosan az ellenkező irányba indult el. A 2013-as "Bangerz" album hiphopos hatásaival, provokációjával és twerkelésével egyértelműen szakított a korábbi képpel.
Ezt követte a pszichedelikusabb "Miley Cyrus & Her Dead Petz", majd a country gyökerekhez visszatérő "Younger Now". Ebben a folyamatos keresésben a 2020-as "Plastic Hearts" jelentett egy stabilabb pontot, melynek glam rock és new wave hatásai jól illettek Miley rekedtes hangjához. Az "Attention: Miley Live" koncertalbum is megerősítette, hogy az énekesnő hangja a nyers, élő előadásokban érvényesül a leginkább.
A magánéleti események is jelentősen befolyásolták Miley előadói szerepeit. Liam Hemsworth-szel való szakítása után a 2023-as "Endless Summer Vacation" albummal egy független, önellátó popnő képe alakult ki. A "Flowers" című dal, mely Rév Marcell által fényképezett klippel hatalmas sikert aratott, sokak számára az önbizalom és az egyedüllét erejének szimbólumává vált. Az album tematikusan is egy érzelmi napirendet követett, de a "Flowers" sikerén túl a többi dal kevésbé maradt emlékezetes, és a felszínen napfényes hangzás alatt már érezhető volt a fáradás jele.
Az új album tematikája a megérkezés, a megnyugvás és az újra felvállalt elköteleződés körül forog, melyet Miley maga is többrétegű szerelmi történetként írt le. A popzenében egyre inkább összefonódik az előadó magánélete és alkotói munkája, és ez Miley esetében is megfigyelhető. Jelenlegi párja, Maxx Morando, a Liily egykori dobosa, jelentősen hozzájárult a lemez hangzásához. Az ő kézjegyei, mint a tördelt dobalapok és a klubosabb megszólalás, végig érezhetők az anyagon.
A "Let's Get Married" egy nyílt szerelmi vallomásként és elköteleződésről szóló popdalként emelkedik ki. Az album zenei világa leginkább a nyolcvanas évek végének szintipop balladáit idézi, de sok dalban a zongorás kiállásokat hirtelen elektronikus váltások követik, melyek utólagos stúdióötleteknek tűnnek. Ez a megközelítés gyakran háttérbe szorítja Miley karakteres hangját, ami az album nagy részén nem tud igazán ráülni az alapokra.
Az album egyetlen igazán bátor és kísérletező pillanata a "Different Religion" című dal, mely a New York-i Model/Actriz zenekarral készült. Cole Haden frontember elfojtott vokáljai, a szaggatott gitárok és a gépies dobok monoton, katonás lüktetést adnak a számnak, ami igazán dögössé és fenyegetővé teszi. Ez a dal mutatja meg azt a potenciált, amit a "Bass Persuades" ígért, de az album többi részén sajnos hiányzik a nyers, akusztikus finomság, ami Miley hangjának teret adna.
Miley Cyrus zenei útkeresését Dolly Parton, keresztanyja és mentora elvesztése is nehezíti. Parton halála és az általa képviselt örökség továbbvitelének nyomása is ott húzódik az album identitáskeresésében, a "Cyrus" név elhagyásában és a túl sok producer mögé bújásban. Az énekesnő hangja önmagában is elég karakteres ahhoz, hogy ne kelljen állandóan köré építeni valamit, mégis, ezen a lemezen sokszor annyi minden történik körülötte, hogy végül pont ő szorul háttérbe.
Összességében az új album nem hozza el a régóta várt, önazonos előadói világot, hanem inkább egy újabb állomásnak tűnik Miley folyamatos identitáskeresésében. A zenei kísérletezés és a személyes elköteleződés témái ellenére az anyag nem mindig tudja megragadni a hallgatót, és a "Flowers" sikerét követően nehéz felidézni róla emlékezetes pillanatokat.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása