A kormány gyermekvédelmi jelentése, amelyet Gyurkó Szilvia gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkár, Magyar Péter miniszterelnökkel és Kátai-Németh Vilmos miniszterrel mutatott be, riasztó képet fest a magyar gyermekvédelmi rendszerről. A 220 oldalas dokumentum közel 500 szakemberrel folytatott, száz órányi személyes beszélgetésen alapul, feltárva a területen dolgozók és a gondozott fiatalok mindennapi tapasztalatait.
A jelentésből kiderül, hogy a gyermekvédelmi rendszer súlyos kihívásokkal küzd: kevés a férőhely, hiányoznak a szakemberek és az alapvető szolgáltatások. Egy gyermekvédelmi dolgozó szerint a rendszer "befulladt", nem képes hatékonyan segíteni a családokat, és a gyermekek kiemelése után sem tud megfelelő ellátást biztosítani. A döntések gyakran a "legkisebb rossz" elvén alapulnak, nem a gyermekek legfőbb érdekét szolgálják, ami a dolgozók kiégéséhez és megtartási nehézségeihez vezet.
A vizsgálatba bevont utógondozói ellátásban lévő fiatalok véleménye is alátámasztja a problémákat. Elmondásuk szerint a gyermekvédelemben az önvédelem elsajátítása az elsődleges, és egyfajta "túlélési logika" dominál, ahol a gyerekeknek magukra kell támaszkodniuk. A jelzéseket gyakran nem veszik komolyan a felnőttek, ami ahhoz vezet, hogy a gyerekek hosszú távon inkább elhallgatják problémáikat.
A stabilitás hiánya is jelentős gond: a fiatalok számára a testvéri kapcsolatok és a személyes tárgyak is fontosak lennének, de gyakran szétválasztják őket, vagy méltatlan körülmények között, például kukászsákokban kell költözniük. Előfordult, hogy testvérek vagy unokatestvérek ugyanabban az intézményben éltek anélkül, hogy tudtak volna egymásról. A jelentés szerint 2010 és 2025 között 17 százalékkal nőtt a családból kiemelt gyermekek száma, és a több mint 1,6 millió magyar gyermek közül 130 ezren, azaz közel 8 százalékuk számít veszélyeztetettnek.
A szakellátás állapota is aggasztó: éhezés, életveszélyes épületek, gyermekbántalmazások és súlyos elhanyagolások jellemzőek. A kapacitáshiány miatt a testvérek elhelyezése sem mindig sikerül egy településen, sőt, több mint száz gyermek van megyén kívül elhelyezve. A speciális gyermekotthonokba való bejutásra akár egy évet is várni kell, holott ezek az intézmények súlyos pszichés, magatartási vagy függőségi problémákkal küzdő gyerekek ellátására lennének hivatottak.
A gyermekek mentális és fizikai állapota is romlik: egyre fiatalabb korban jelenik meg a szerhasználat, és egyre több a pszichés problémákkal küzdő gyermek. A rendszer azonban nincs felkészülve ezek kezelésére, hiányoznak a gyermekpszichiáterek, és a vizsgálatokra is hónapokat kell várni. Előfordul, hogy a gyerekek gyógyszereket szednek megfelelő orvosi felügyelet nélkül, és a dolgozók szerint a gyógyszeres szekrények patikára emlékeztetnek. A korai várandósság és a nemi úton terjedő fertőzések is gyakori problémák.
A gyermekvédelem alapja az alapellátás, amelynek feladata a bajban lévő gyermekek időben történő felismerése és a családok megsegítése, ezzel megelőzve a kiemelést. A törvény szerint gyermeket kizárólag súlyos veszélyeztetettség miatt lehet kiemelni a családból, anyagi okokból nem. Amennyiben az alapellátás, például védőnők vagy szociális segítők, nem tudják a gyermeket a családban tartani, akkor kerül a szakellátásba.
A jelentés rávilágít, hogy az alapellátás gyakorlatilag "megszűnt", ami azt eredményezi, hogy csak akkor kerül be egy gyermek a rendszerbe, ha már súlyos probléma áll fenn. A kapacitáshiány az egész rendszert áthatja: a bíróságok, a gyámhivatalok és a szakszolgálatok is túlterheltek, ami a családokkal való hatékony munka ellehetetlenüléséhez és hosszas várakozásokhoz vezet. Ez idő alatt a gyermekek felnőnek, és problémáik súlyosbodnak.
A szakemberhiány szorosan összefügg az alacsony bérekkel. A gyermekfelügyelők havi 80 óra túlmunkával tudnak elfogadható fizetést elérni, ami gyors kiégéshez vezet. A dolgozók nagy reményeket fűznek a kormány által ígért 20-25 százalékos béremeléshez, amelynek első részlete ősszel, a második januártól érkezik. A béremelés elmaradása a dolgozók szerint "katasztrófához" vezetne, mivel jelenleg ez tartja bennük a lelket.
A gyermekvédelmi rendszer jelenlegi állapota közvetlenül befolyásolja a veszélyeztetett gyermekek jövőjét és fejlődését. A szakemberek szerint a rendszer már nem a gyermekek legfőbb érdekét nézi, hanem a legkisebb rossz megoldásokat keresi, ami hosszú távon súlyos következményekkel jár. A gyermekek bizalmatlansága, a problémák elhallgatása és a méltatlan körülmények mély nyomokat hagynak bennük, megnehezítve későbbi társadalmi beilleszkedésüket.
Az alapellátás gyengülése azt jelenti, hogy a megelőzés helyett a rendszer csak a már kialakult, súlyos krízisekre reagál, ami sok esetben túl késő. A kapacitáshiány és a hosszas várakozási idők miatt a gyermekek nem kapják meg időben a szükséges segítséget, ami tovább rontja állapotukat. A szakemberek kiégése és a fluktuáció pedig tovább gyengíti a rendszert, csökkentve a gondozás minőségét és a gyermekekkel való hatékony munka lehetőségét.
A jelentés rávilágít, hogy az ideális gyermekvédelmi rendszerben kevesebb gyermeknek lenne szüksége kiemelésre, mert a családok elegendő segítséget kapnának a problémáik megoldásához. Ehhez azonban az alapellátás megerősítésére, a szakemberek számának növelésére és a munkakörülmények javítására van szükség.
A kormányzati ígéretek, mint a béremelés, reményt adnak a dolgozóknak, de a rendszer strukturális problémái komplexebb beavatkozást igényelnek. A jelentés szerint a magyar gyermekvédelmi rendszer 2026-ra a strukturális összeomlás határára sodródott, ami sürgős és átfogó intézkedéseket tesz szükségessé a gyermekek és a jövő generációk védelmében.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása