Luc Besson, a nemzetközileg elismert francia rendező legújabb filmje, egy Bram Stoker klasszikusán alapuló Drakula-adaptáció, vegyes, sőt inkább rendkívül negatív kritikákat kapott a bemutatóját követően. A film, amelytől sokan magas színvonalú alkotást vártak Besson korábbi munkái alapján, csalódást okozott a kritikusoknak, akik "borzalmasnak" és "kiábrándítóan borzalmasnak" minősítették az elkészült művet.
A Luc Besson rendezésében készült Drakula-film a klasszikus vámpírtörténetet dolgozza fel, középpontjában egy 15. századi herceggel, aki felesége elvesztése után megtagadja Istent. Ennek következtében örök átok sújtja, vámpírrá válik, és évszázadokon át vándorol, egyetlen reménnyel: újra találkozni elvesztett szerelmével. Egy pap azonban felismeri őt, és szembeszáll vele, hogy elpusztítsa az élőhalottat.
A rendező a klasszikus vámpírtörténet romantikus és erotikus vonalára helyezte a hangsúlyt, azonban a kritika szerint a végeredményben több a romantika, mint az erotika. A film nyitó képsorait giccsesnek és nyálasnak írták le, annyira, hogy a nézők nem tudják eldönteni, paródiát látnak-e. A Besson-féle adaptáció nem tud felvenni a versenyt sem a Leslie Nielsen-féle "Drakula halott és élvezi" című alkotással, sem Francis Ford Coppola Drakulájával, mindkettő fényévekkel jobbnak bizonyult.
Luc Besson rendezői pályafutása során számos, mára már klasszikussá vált filmet jegyzett, mint például "A nagy kékség", a "Léon, a profi" vagy "Az ötödik elem". Ezek az alkotások magasra tették a lécet, és jelentős elvárásokat támasztottak a közönség és a kritikusok részéről az új Drakula-film iránt. A rendező korábbi munkáinak minősége miatt nagy volt a kíváncsiság az új adaptációval kapcsolatban.
Azonban a frissen bemutatott film minősége éles ellentétben áll Besson korábbi sikereivel. A kritika értetlenül áll azelőtt, hogy egy ilyen nagynevű alkotó miért mutat be ilyen "silány és nevetséges" művet. A felmerülő kérdés, hogy "hogyan lesz a Ferrariból Lada", jól jellemzi a csalódottságot és a hitetlenséget, amelyet a film kiváltott a nézőkből és a szakmából.
A film számos ponton érdemelt ki erős kritikát. A képsorok néha olcsónak és korszerűtlennek hatnak, mintha az egész alkotás 1991-ben készült volna. Különösen a CGI-vízköpők megjelenése váltott ki negatív reakciókat, amelyeket "olcsónak", "műanyaghatásúnak" és "ZS-kategóriásnak" minősítettek, érthetetlennek tartva, hogy ezek hogyan kerülhettek be a végleges vágásba.
A történet ritmustalan és teljesen kiszámítható, az operatőri munka sem kiemelkedő. Mindezek ellenére a filmben szereplő színészek teljesítménye dicséretre méltó. Caleb Landry Jones, aki a címszerepet alakítja, kivételes tehetségével kiemelkedik, és a kritika szerint, ha csak rajta múlott volna, az alkotás a legjobb vámpírfilmek közé kerülhetne. Zoe Blue, Drakula szerelmének megformálója szintén tehetséges és vászonra termett színésznőként mutatkozik be.
A legnagyobb név, a papot, lényegében Van Helsinget alakító kétszeres Oscar-díjas Christoph Waltz, a tőle elvárható, kötelező színvonalat hozza. Bár korábbi emlékezetes alakításait idézi, még az ő jelenléte sem tudja megmenteni a gyenge forgatókönyv és a rendezés okozta hiányosságokat. A színészek kiválóan játszanak a "rendkívül rossz romantikus horrorfilmben", ami tovább erősíti a film minőségével kapcsolatos ellentmondásos érzéseket.
A Luc Besson-féle Drakula-adaptáció egyértelműen csalódást keltett a filmkritikusokban és a közönségben egyaránt, különösen Besson korábbi, elismert munkái fényében. A film vizuális hiányosságai, a cselekmény ritmustalansága és a kiszámíthatóság mind hozzájárultak a negatív összképhez. A színészek, különösen Caleb Landry Jones, Zoe Blue és Christoph Waltz erőfeszítései ellenére sem tudták feledtetni a produkció alapvető hibáit.
Ez az alkotás rávilágít arra a jelenségre, amikor egy nagynevű rendező korábbi sikerei ellenére egy gyengébb minőségű filmmel jelentkezik. A kritika szerint Jones tehetsége messze túlmutat ezen a "elcseszett filmen", és reménykednek abban, hogy a jövőben jobb produkciókban láthatják majd. A film bemutatója után továbbra is nyitott kérdés marad, hogy Besson miért tért el ennyire a tőle megszokott minőségtől.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása