Luc Besson, akinek nevéhez olyan elismert filmek fűződnek, mint A nagy kékség, a Léon, a profi vagy Az ötödik elem, nemrég mutatta be Bram Stoker klasszikus regényének adaptációját, a Drakulát. A film iránti kezdeti várakozás a rendező korábbi sikerei miatt igen magas volt, azonban a bemutatót követően az első kritikák rendkívül csalódott hangvételűek voltak. Az alkotást sokan borzalmasnak és kiábrándítóan gyengének ítélték meg, ami meglepetést okozott a rendező hírnevének ismeretében.
A film cselekménye a 15. században gyökerezik, ahol egy herceg felesége elvesztése után megtagadja Istent, amiért örök átok sújtja, és vámpírrá változik. Az élőhalott Drakula évszázadokon át vándorol, egyetlen célja, hogy újra találkozzon elvesztett szerelmével, miközben egy pap szembeszáll vele, hogy elpusztítsa. A rendező a klasszikus vámpírtörténet romantikus és erotikus vonalára helyezte a hangsúlyt, azonban a végeredményben inkább a romantikus elemek dominálnak. A nyitó képsorokat giccsesnek és nyálasnak írták le, ami felveti a paródia lehetőségét is, anélkül, hogy egyértelműen azzá válna.
A film vizuális megjelenése és technikai kivitelezése is kritikát kapott. A képsorok sokszor olcsónak és korszerűtlennek tűnnek, mintha egy 1991-es alkotást nézne a közönség. Különösen a Drakula segédjeiként megjelenő CGI-vízköpőket emelték ki negatív példaként, amelyeket műanyaghatásúaknak és ZS-kategóriásnak minősítettek. Ezek a bizarr és nevetséges jelenetek gyakran megszakítják a film ritmusát, hozzájárulva az általános negatív megítéléshez.
Luc Besson rendezői munkássága során számos kritikai és közönségsikert aratott, ami magas elvárásokat támasztott legújabb filmjével szemben. Korábbi alkotásai, mint a mély érzelmekkel teli A nagy kékség, az akció és dráma ötvöző Léon, a profi, vagy a látványos sci-fi, Az ötödik elem, mára klasszikusokká váltak. Ezek a filmek bizonyították Besson tehetségét a karaktervezetésben, a történetmesélésben és a vizuális világ megteremtésében.
A Drakula-adaptáció azonban a kritikusok szerint nem tudta felvenni a versenyt sem a Leslie Nielsen-féle Drakula halott és élvezi című paródiával, sem Francis Ford Coppola klasszikusával. Az összehasonlítások rávilágítottak arra, hogy Besson alkotása a korábbi vámpírfilmekhez képest gyengébbnek bizonyult. A film ritmustalansága és kiszámítható története is hozzájárult ahhoz, hogy a nézők és a kritikusok egyaránt csalódottan távozzanak a vetítésekről.
Egy ilyen kaliberű rendező, mint Luc Besson, esetében a minőségi visszaesés különösen figyelemre méltó. A kritikusok nem értik, hogyan mutathat be egy ilyen „silány és nevetséges” alkotást a közönségnek, miután korábban folyamatosan magas színvonalú munkákat produkált. Ez a jelenség felveti a kérdést, hogy mi okozhatja a korábbi minőség és a jelenlegi produkció közötti jelentős eltérést, és hogyan befolyásolja ez a rendező jövőbeli megítélését.
Annak ellenére, hogy a forgatókönyvet gyengének tartották, a filmben szereplő színészek teljesítménye kiemelkedőnek bizonyult. Ez a kontraszt rávilágít arra, hogy még a tehetséges színészek sem tudják megmenteni egy filmet, ha az alapanyag, a rendezés és a vizuális effektek nem érik el a megfelelő színvonalat. A produkciót rendkívül rossz romantikus horrorfilmként jellemezték, ahol a színészi játék volt az egyik kevés pozitívum.
A filmben nyújtott színészi alakítások kiemelkedtek az általános negatív kritikák közül. Caleb Landry Jones, aki Drakulát alakítja, tehetségével hozzájárulhatott volna ahhoz, hogy a filmet a legjobb vámpíralkotások közé sorolják, ha nem csak rajta múlott volna. Jones, akit korábban a Twin Peaks harmadik évadában is láthattak a nézők, kivételes tehetségével hívta fel magára a figyelmet, és sokan A-listás sztárként tekintenek rá a jövőben.
Zoe Blue, aki Drakula szerelmét játssza, szintén tehetséges és vászonra termett színésznőként mutatkozott be. A legnagyobb név a szereplőgárdában a kétszeres Oscar-díjas Christoph Waltz, aki a papot, lényegében Van Helsinget alakítja. Waltz a tőle megszokott, kötelezően magas színvonalú alakítást nyújtotta, felidézve korábbi emlékezetes szerepeit. Azonban még az ő jelenléte és kiváló játéka sem volt elegendő ahhoz, hogy megmentse a filmet az általános kritikai kudarctól.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása