Lichter Péter legújabb regénye, A detektív, aki baglyokat filmezett, egy olyan krimi, amelyben a szerző maga a főszereplő, egyben a történet botcsinálta nyomozója. A könyv a meta-narratíva elemeit hangsúlyosan alkalmazza, gyakran a hagyományos krimi-elemek rovására. A cselekmény során káosz, klausztrofób terek, viharos világítótornyok, holttestek és a Twin Peaks sorozatra való utalások egyaránt megjelennek.
A regényben Lichter Péter, a filmesztéta és író, aki korábbi detektívregényével kritikát kapott, elhatározza, hogy soha többé nem ír. Azonban egy rejtélyes, filmrajongó milliárdos meghívja őt és feleségét, Lénát egy horvát szigetre, egy filmfesztiválra. Ez a meghívás hamarosan csapdává válik, ahol luxomorfista szekták, Twin Peaks-utalások és sanda szándékok hálózzák be a főhősöket. Léna, a kompetensebb nyomozó, és váratlan segítőtársak, mint Roger és Barna Kevin irodalomkritikus, támogatják Lichtert a rejtélyek felgöngyölítésében.
A történet Lichter Péter, a regénybeli író és filmesztéta meghívásával indul egy horvát szigetre, ahol egy filmfesztiválra kerül sor. A meghívó egy rejtélyes milliárdos, akinek szándékai hamarosan gyanússá válnak. A sziget elszigetelt környezetében Péter és felesége, Léna egyre mélyebbre merülnek a különös eseményekbe, amelyek között luxomorfista szekták és Twin Peaks-re emlékeztető rejtélyek is felbukkannak.
Lichter Péter, aki a regényben önmagát alakítja, nem mutat különösebb affinitást a nyomozáshoz, sőt, bevallása szerint „kurvára untatja” ez a tevékenység. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, flippergolyóként pattog az események között, és a rejtély megoldása mintegy véletlenül történik meg. Felesége, Léna, sokkal rátermettebb detektívnek bizonyul, és kulcsszerepet játszik a bonyodalmak kibogozásában. A cselekmény során felbukkannak régi ismerősök, mint a megbízhatatlan trickster Roger, valamint Barna Kevin irodalomkritikus, aki korábban élesen bírálta Lichter első regényét.
Lichter Péter regénye szervesen épít az előző kötet, A detektív, aki tintahalakkal álmodott, által lefektetett alapokra. Az előző műben is a szerző maga volt a főszereplő, egy önironikus, a nyomozást nem kedvelő detektív. Az akkori regény játékossága és a műfaji klisék kreatív kezelése sikeresen működött, részben a valóság és képzelet határát elmosó, droggal kezelt gumicukor által kiváltott szürreális elcsúszásoknak köszönhetően.
Lichter, mint filmesztéta, mindkét művében bőségesen használ filmes referenciákat és utalásokat, amelyekkel tudatja olvasóival jártasságát a témában. Ez a „meta” jelleg, ahol a regény az írás folyamatára és saját műfaji korlátaira reflektál, mindkét kötet meghatározó vonása. Az író célja, hogy intellektuális mélységet adjon a zsáner kliséken alapuló, szélesebb közönség számára is érthető történetnek.
A regény a krimi műfaji kliséit, mint az elszigetelt sziget, az eltorzult tudatú szektahívek vagy az arisztokratikus milliárdos figuráját, tudatosan használja. Ezek az elemek kapaszkodót nyújtanak az olvasónak, egyfajta otthonos közeget teremtenek a történetben. Azonban a kritika szerint, ha az író kizárólag ezekre a klisékre támaszkodik, a regény mechanikussá válhat, és az izgalmak felületesek maradnak, ami egy szórakoztató, de könnyen felejthető lektűr eredményét hozza.
Az előző kötetben a droggal felturbózott gumicukor által kiváltott szürreális elemek adták azt az extrát, ami kiemelte a művet a középszerből. A detektív, aki baglyokat filmezett esetében azonban ez a különleges, meglepő fordulat hiányzik. Így az olvasónak csupán a metaságok és a referenciák élvezete marad, ami nem mindig elegendő a mélyebb élményhez.
A Twin Peaks-utalások, mint a Tuskó Lady tuskója vagy Cooper ügynök feltűnése, hangsúlyosak a regényben, még a cím is egyértelműen utal a kultikus sorozatra. A kritika szerint azonban a könyv nem képes megidézni a Twin Peaksre jellemző hátborzongató atmoszférát. A kötet szórakoztató és aranyos, de nem nevezhető félelmetesnek, részben azért, mert túlságosan támaszkodik a klisékre, és nem törekszik az olvasó meglepésére vagy megdöbbentésére.
A regény, bár szórakoztató olvasmány, a kritika szerint egy határozott hiányérzettel hagyja az olvasót. Az elemzés rávilágít, hogy a műben jóval több potenciál rejlett, mint ami végül megvalósult. A metaság és a referenciák önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy a regény kiemelkedjen a műfajból, különösen egy olyan előző kötet után, amely merészebb és szürreálisabb elemekkel gazdagította a történetet.
A kötet a Prae kiadónál jelent meg 2026-ban, 4990 Ft-os áron. Lichter Péter regénye így egy érdekes kísérlet marad a meta-krimi műfajában, amely a szerzői önreflexióval és filmes utalásokkal próbálja megújítani a detektívtörténeteket, de a mélyebb, meglepő élmény elmaradása miatt nem éri el teljes potenciálját.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása