A Magyar Nemzet „Szedd magad!” című publicisztikája éles kritikát fogalmaz meg a jelenlegi közéleti és adminisztratív eljárásokkal kapcsolatban. A cikk szerzője szarkasztikus hangnemben veti fel, hogy az ügyintézés talán egyszerűbbé válna, amennyiben „összeállna az új ÁVH”. Ez a megfogalmazás egyértelműen utal a kommunista korszak hírhedt Államvédelmi Hatóságának működésére, és mély aggodalomra ad okot a jelenlegi közéletben tapasztalható, vélt autoriter tendenciák vagy túlzott ellenőrzési mechanizmusok miatt.
A szerző ezen párhuzammal a mai eljárások súlyosságára és esetleges igazságtalanságára hívja fel a figyelmet.
A publicisztika különös hangsúlyt fektet Bús Balázs kezelésére, akit a szerző megfogalmazása szerint „mintha valami elítélt sorozatgyilkos lenne” úgy kezelnek. Ez a kijelentés azt sugallja, hogy az ellene folyó eljárások vagy a vele szembeni bánásmód aránytalanul kemény, és nem felel meg a méltányos bánásmód elveinek. A szerző ezzel a drámai hasonlattal kívánja érzékeltetni a helyzet súlyosságát és a tapasztalt bánásmód vélt igazságtalanságát.
A kritika további erősítésére a cikk egy provokatív összehasonlítást tesz Magda Marinkóval, egy elítélt gyilkossal. A szerző gyanúja szerint a „valódi gyilkos, Magda Marinkó jobb körülmények közt tölti büntetését”, mint amilyen körülmények között Bús Balázst kezelik. Ez a megdöbbentő párhuzam arra szolgál, hogy rávilágítson a szerző által érzékelt kettős mércére vagy az igazságszolgáltatásban, illetve a közéletben tapasztalható, vélt aránytalanságokra.
Az összehasonlítás célja, hogy megkérdőjelezze az eljárások objektivitását és emberségességét, valamint felhívja a figyelmet a különböző esetekben alkalmazott bánásmód közötti éles különbségekre. A publicisztika összességében a közéleti eljárások átláthatóságát, méltányosságát és az egyénekkel szembeni bánásmód etikai vonatkozásait feszegeti, komoly kérdéseket vetve fel a jelenlegi rendszer működésével kapcsolatban.